Egy bizarr eset árnyékolta be a Colt gyártásának kezdeteit
New York városában nem ritkák a nyári viharok. 1841 júniusában az erős szél miatt a hajók napokig vesztegeltek a kikötőben. A Kalamazoo postahajó matrózai a Maiden Lane-i mólónál várakoztak, amikor felfigyeltek a raktérből áradó bűzre. A dokkmunkások hamarosan előkerítették és felnyitották a leggyanúsabb poggyászt, egy súlyos, hat láb hosszú ládát. Tartalmát, egy sóval borított holttestet, a rendőrség Samuel Adamsként azonosította. A ládát valaki postai küldeményként adta fel. Bizonyára arra számított, hogy a sóval tartósított tetem csak akkor indul majd oszlásnak, amikor a hajó már messze jár.
A becsomagolt fej
A rendőrségnek nem sok idejébe telt kézre keríteni a gyilkost. Valamennyi nyom John Caldwell Colt könyvelő manhattani irodájához vezetett. Néhány nappal korábban egy tanú durva verekedés hangjaira lett figyelmes. Másoknak az tűnt fel, hogy a fiatalember hatalmas ládát cipel ki a Chambers Street és a Broadway sarkán álló épületből. Hamarosan előkerült a fuvaros, aki a ládát a kikötőbe szállította. John C. Colt, az alig harmincéves fiatalember, több népszerű „olasz típusú”, azaz kettős könyvelési tankönyv szerzője, hamarosan bíróság elé került, gyilkossággal vádolták.
A postázott holttest bizarr esete bejárta a sajtót. Colt perével pedig hetekig foglalkoztak mind a filléres napilapok, mind a komoly folyóiratok. Ennek nem csupán a szokatlan hullaeltüntetési kísérlet volt az oka, hanem az is, hogy a vádlott testvérét Samuel Coltnak hívták.
Az akkor 27 éves férfi már országszerte ismert volt találmányáról, a forgótáras hatlövetű ismétlőpisztolyról. Igaz, ez idő tájt cége, a patersoni Patent Arms Manufacturing Company, anyagi és technológiai nehézségekkel küzdött. Samuel megpróbálta kijavítani a „Colt Paterson” modell hibáit, amelyek a kezdetleges gyártási folyamatból fakadtak. Miközben mindent elkövetett testvére megmentéséért, okkal aggódott, hogy a nagy feltűnést keltő per nem kedvez majd az akadozó üzletnek.
A vád képviselői ugyanis felvetették, hogy Samuel Adams fejsérülését egy Colt revolverből származó golyó okozhatta. John védelmére Samuel sikeres ügyvédeket kért fel, akik nemcsak John életét, hanem a revolver jó hírét is igyekeztek megvédeni. A védők önvédelemre hivatkoztak, a vád képviselői pedig a szándékosságot igyekeztek bizonyítani. A per folyamán egy durva, végzetessé fajuló verekedés története kezdett körvonalazódni.
A bíróságon elhangzottak szerint a könyvelő Colt vitába keveredett Adams nyomdásszal. Ez utóbbinak csekély összegű követelése volt a vádlottal szemben: alig több mint egy dollár. A vitára és a verekedésre a könyvelő irodájában került sor, ahol Adams maga alá gyűrte és fojtogatni kezdte Coltot, aki szorult helyzetében megragadott egy tárgyat – a leírások szerint fokost –, és fejbe vágta vele ellenfelét. A halálos ütés után Colt feltörölte a padlóról a vért, a tetemet egy ládába gyömöszölte, és több font sót öntött rá, mielőtt a „csomagot” postázta volna egy New Orleans-i címre.
Adams teste ennyi viszontagság után nem nyugodhatott békében, szakértők vizslatták. A koponyán látható mély, kör alakú sebet a vád szakértői szerint egy Colt Paterson revolverből származó golyó okozta. Szerintük a könyvelő hidegvérrel készült a bűntettre. A védelem azonban a tetem kihantolását és a fej tüzetesebb vizsgálatát követelte. A bíró utasítására Adams fejét leválasztották a testről, és a kíváncsiskodókkal zsúfolt tárgyalóterembe vitték.
A vászonba csomagolt fejet a törvényszéki orvos, David L. Rogers tartotta az ölében addig, amíg a bizonyítási eljárásban rá nem került a sor. Ekkor a doktor szemléletesen bizonyította, hogy a fokos hegye éppen beleillik a koponyán található sebbe. Samuel Colt pedig egy könyvre célozva többször is elsütötte hatlövetűjét, hogy bemutassa, milyen alakú lyukat ütnek a golyók. A véres per izgalmas látványosság, valódi szenzáció volt, amelyet csak tovább fokozott az, amikor a bíróságon megjelent John élettársa, egy gyönyörű lány, Caroline Henshaw, aki gyermeket várt. Ez a törvénytelen viszony sem vetett jó fényt a vádlottra, bár helyzetén nem is rontott sokat, merthogy életben hagyásának kis esélye volt.
John Coltot végül nem emberölésben, hanem gyilkosságban találták bűnösnek, és kötél általi halálra ítélték. Röviddel kivégzése előtt elbúcsúzott bátyjától, és feleségül vette Caroline-t, hogy törvényesítse születendő gyermeküket. Az akasztást 1842. november 18-ára tűzték ki. A manhattani lakosság körében szórólapok keringtek: „Tisztelettel meghívjuk John C. Colt kivégzésének megtekintésére.” A látványosság azonban elmaradt, a siralomházban ugyanis a kivégzés előtt tűz ütött ki, és amint a kavarodásnak vége lett, az elítéltet holtan találták. Szíven szúrta magát egy tőrrel, amelyet vélhetően Caroline Henshaw csempészett be neki. A Colt család fellélegzett. „Hála Istennek!” – sóhajtott fel állítólag a hír hallatán Samuel, aki attól tartott, hogy John nyilvános akasztása ártott volna az amúgy is vergődő üzletének.
Golyóval a szívben
Samuel Colt revolverének szabadalmát Londonban jegyezték be 1835-ben, majd egy évvel később az Egyesült Államokban. Ismétlőpisztolyának ebben az évtizedben még alig akadt versenytársa, a szóba jöhető Allen-féle többcsöves „borsszóró” pisztoly használata – súlya miatt – nehézkes volt a forgótáras Colthoz képest. Ráadásul mind a Colt, mind az Allen-féle „borsszóró” ára elég borsos volt, az előbbié 12 dollár, egy munkásember egyheti bére. De 1841-ben, John C. Colt pere idején, a Patent Arms Manufacturing Company of Paterson, New Jersey is csak kevesebb, mint 3000 revolvert gyártott.
A cég a pert követő évben csődbe is ment, és Samuelnek csupán 1848-ban sikerült újat alapítania a connecticuti Hartfordban. Az évente gyártott darabszám a korábbi tízszeresére nőtt, ám Colt maroklőfegyvere még így sem számított elterjedtnek, ráadásul mind több vetélytárs is akadt. Az 1850-es években megindult a Remington Zig-Zag Derringer és az Elliot-féle ismétlőpisztoly, illetve a Smith & Wesson tengerészgyalogsági revolver gyártása. A választék bővülése ellenére sem állíthatjuk, hogy bekövetkezett volna a maroklőfegyver használatának demokratizálódása. A revolver a XIX. század közepén még mindig csak a középosztály lőfegyvere volt.
A XVIII. század végén és a XIX. század első felében a pisztolyok jellemzően a helyi milíciák arzenáljába tartoztak. Ezeknek, illetve a magánszemélyek tulajdonában lévő maroklőfegyvereknek a számát igen nehéz megbecsülni. Történészek kutatásai szerint 1860 előtt a végrendeletek 15 százalékában történik említés hagyományos pisztolyról vagy revolverről, majd 1860 után ez az arány 30 százalékra nő.
A sorozatszám bizonyos mértékig tájékoztatásul szolgál, ám így sem számolhatunk a meghibásodott, eltörött, elveszített vagy elrejtett és soha elő nem került darabokkal. Ráadásul azok a fegyverek, amelyeket valamilyen módon jegyeztek, nem biztos, hogy működtek is. A pisztolyok és a revolverek állandó, gondos karbantartást igényeltek. A higanyfulminát például, amely a csappantyús gyújtású Colt revolver lőkúpjaiban a szikrát szolgáltatta, a belső felületek korrózióját okozta. Az is kétséges, hogy tulajdonosaik játszva forgatták fegyvereiket. Csupán a filmekben rántják elő könnyedén a revolvert, és adnak le velük halálos lövéseket. A korai maroklőfegyverek több fontot nyomtak, és csak közelről voltak pontosak.
A századközép erőszakos cselekedeteinek zömét nem is lőfegyverrel, inkább puszta kézzel, illetve a ház körül található szerszámokkal – kalapáccsal, fejszével, fokossal, konyhakéssel – követték el. Az alsóbb néposztályokban a bunyó, a kisebb kiálló testrészek leharapása, esetleg a szem kinyomása férfiasabb cselekedetnek számított a pisztolyok elsütésénél. A New York utcáin zajló durva csatákban sem a lőfegyverek domináltak, hanem az ököl és a kés. A hírhedt ügy, amely 1855 elején William Poole, a „hentes” halálához vezetett, kivételnek számított. „Butcher Bill”, a „Semmittudók” nevű, bevándorlást ellenző mozgalom és politikai párt tagja és egy utcai banda főkolomposa testi erejéről, valamint brutalitásáról volt nevezetes. A biztonság kedvéért még henteskést és revolvert is tartott magánál. Ír származású ellenfelei – Lewis Baker, James Turner, valamint a későbbi demokrata párti kongresszusi képviselő, John Morrissey – szintén hordtak bicskákat és lőfegyvereket. Ennek ellenére a döntő küzdelem köztük nem volt egyenlőtlen.
Ez is érdekelhet
A Broadway-en található Stanwix Hall kocsmában 1855. február 24-én John Morrissey, akit korábban Poole alaposan helybenhagyott, előkapta ötcsövű Allen pisztolyát, és célba vette ellensége fejét. A „borsszóró” azonban nem sült el. Másnap, 25-én hajnalban, kölcsönös provokációkat követően, folytatódott a párviadal. Ezúttal Turner vette elő a Coltját, és a biztosabb célzás érdekében a karjára fektette pisztolyát. Sikerült is Poolt lábon lőnie, ám egy golyó az ő karját érte. A sebesült Poole eközben püfölni kezdte Bakert, aki ugyancsak a Coltjához nyúlt, és közvetlen közelről eltalálta a „hentest”, aki szívében a golyóval még 14 napig élt. Halála előtt politikai színezetű üzenettel – „Viszlát, fiúk, igazi amerikaiként halok meg” – búcsúzott bajtársaitól.
E párviadalt Herbert Asbury The Gangs of New York (New York bandái) című, 1928-ban megjelent dokumentumregénye, majd Martin Scorsese 2002-ben készült, azonos című filmje is feldolgozta. A John C. Colt által elkövetett bizarr gyilkosság pedig Edgar Allan Poe egyik elbeszélésének volt az ihletője. Az 1844-ben írt, A hosszúkás láda című írásában a szerző csak a sóval tartósított holttest ötletét dolgozta fel, az Colt–Adams-eset gyomorforgató részleteit mellőzte. Poe elbeszélésében egy kétségbeesett ifjú férj, Cornelius Wyatt hajón szállítja haza elhunyt nejének a testét. Amikor az Independence viharba kerül, és süllyedni kezd, Cornelius a ládához kötözi magát, és szeretett feleségével együtt merül el. Poe nem a szenzációt kereste, elbeszéléséért akkor nem is kapkodtak a lapok. A Colt revolver számára azonban a történelmi vérengzések, a mexikói háború és a polgárháború meghozták a sikert, amelyet a vadnyugati témájú filmek tettek még tartósabbá.
