„Egyes vadászpuskáink a fegyvergyártás zsákutcáinak bizonyultak”– interjú dr. Sánta Ákos történésszel

Sánta Ákos történész. Fotó Hegyi Júlia Lili

Viszonylag kevés történész szakterülete a vadászat. Önből hogyan lett vadászattörténész és a Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének vezetője?

Mióta az eszemet tudom, vonzottak a fegyverek. Konkrétan a vadászfegyverek iránti érdeklődésemet pedig a Nemzeti Múzeum Míves vadászfegyverek a 15. századtól napjainkig című kiállítása, illetve dr. Kovács S. Tibor igazgató úr tárlatvezetése keltette fel 2006-ban. Ez vezetett a Mezőgazdasági Múzeumba, majd a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumba, két évvel ezelőtt pedig ide a Nemzeti Múzeumba, ahol lehetőséget kaptam, hogy az ország legnagyobb fegyvertörténeti gyűjteményében dolgozhassak.

A vadászaton belül elsősorban a kora újkor főúri vadászati kultúrája, illetve a 19. századtól a második világháború végéig tartó időszak vadászattörténete és vadászfegyverei a fő kutatási területem. Ennek is köszönhető, hogy a 2021-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyik kurátora lehettem.

Melyek a gyűjteményük legizgalmasabb darabjai?

A múzeum fegyvergyűjteményében közel félezer vadászfegyver található, a 16. század második felétől a 20. század második feléig. Vannak közöttük cseh, belga, angol, német és amerikai műhelyek remekei, de a gyűjteményünk gyarapítása szempontjából a magyar vonatkozású fegyverek a legfontosabbak. Számos kiváló mester települt be ugyanis a 17. századtól a Magyar Királyság területére, és később nemzetközi hírű fegyverkészítő dinasztiákat alapítottak. A legismertebb talán a budapesti Kirner család volt, de Zoller Mátyást is említhetném, mindegyiküktől őrzünk fegyvereket a múzeumban.

Az érdekességek közül a művészien faragott csontborítású puskáinkat és karabélyainkat emelném ki. Bár dísztárgynak látszanak, ugyanúgy használták őket, mint az egyszerűbb kivitelű társaikat, legalábbis a csöveikben lerakódott lőpornyomok és a faragványaik kopásai erre engednek következtetni. Mindenképpen megemlítendő az a puska is, melyet Franz Stransky fraknói mester készített az Esterházy és más főúri családok számára. Ennek a fegyvernek van egy, a puskatus gerincén kialakított, vadász felé néző rövidebb csöve és egy kihajtható szuronya is, így megfordítva pisztolyként használhatták vagy döfhettek vele, ha a helyzet úgy kívánta.

Egyes vadászpuskáink a fegyvergyártás zsákutcáinak bizonyultak. Ezeket akkor készítették, amikor a vadászok részéről felmerült az igény olyan fegyverekre, amelyekkel gyorsan lehet újabb lövést vagy lövéseket leadni.

A fegyverműhelyek többféle kreatív megoldást találtak, többek között forgótáras, valamint két-, három- és négycsövű vadászpuskák konstruálásával. Mindegyik látványos és elismerésre méltó technikai újításnak számított, a három- és a négycsövű fegyver azonban rendkívül nehézek és nehézkesen kezelhetőnek bizonyult, így csak a vadászok, illetve a sportlövészek körében ma is használatos duplacsövű terjedt el világszerte.

Csikor Ottó által készített teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma