Négyszáznegyven éve született Galilei

Négyszáznegyven éve, 1564. február 15-én született Pisában Galileo Galilei olasz csillagász és fizikus, a bolygópályák és a szabadesés kutatója. Az inkvizíció ellene hozott 1633-as ítéletét a Vatikán csak 1992-ben semmisítette meg.

A bolygók kutatója

Galileo Galilei

A zenész apától származó Galilei előbb a Vallombrosa kolostorában tanult, majd 1581-től Pisában orvostudományt hallgatott. Tanult matematikát és fizikát, s Arkhimédész munkáit tanulmányozta. Hidrosztatikai mérlege Itália-szerte híressé tette.

1589-ben a pisai egyetem előadója lett, s megcáfolta Arisztotelész tételét a különböző súlyú testek esésének különböző sebességéről. 1592-ben Padovában a matematikai tanszék vezetőjeként eleinte Ptolemaiosz rendszerét tanította. Kimutatta a szabadon eső testek egyenletes gyorsulását, ám az, hogy a pisai ferde toronyban kísérletezett volna, nem több legendánál. Ő ismerte fel, hogy az elhajított testek parabola-pályát írnak le. Már fiatalon hitt a heliocentrikus (Nap-központú) elméletben, de meggyőződéséről eleinte hallgatott. Az 1604-es nova (csillagrobbanás) nyomán viszont Keplerrel együtt szót emelt az ég állandóságának tana ellen.

1609-ben hallott egy holland tudós távcsövéről, s ő is épített egyet, a háromszoros nagyítást harminckétszeresre növelve. Teleszkópja segítségével megállapította, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a Jupiter négy holdját, a Szaturnusz gyűrűit, a Vénusz fázisait, valamint a Nap foltjait. 1612-es Értekezése a vízen úszó tárgyakról szólt először Arisztotelész ellen.

1610-ben Firenzében a nagyherceg filozófusa és matematikusa lett, s magas egyházi vezetőknek is bemutatta távcsövét. A jó fogadtatás nyomán dolgozatot írt a napfoltokról, melyek mozgásából arra következtetett, hogy Ptolemaiosz tévedett, Kopernikusznak viszont igaza volt. Az egyetemek professzorai és a papok a kopernikuszi tanokat ellentétesnek ítélték a Bibliával, és Galileit feljelentették az inkvizíciónál.

Az inkvizíció szorításában

Galilei kézírása

Galilei a firenzei nagyherceghez és a pápához írt levelében kifejtette: Kopernikusz tanai kibékíthetőek a dogmákkal. Ekkor Rómába rendelték, ahol többen mellé álltak. Bellarmini bíboros mégis úgy vélte, hogy Galilei elméletének nincs köze a fizikai valósághoz. Az egyház tekintélyét féltve 1616-ban "hamisnak és tévelygőnek" ítélték Kopernikusz tanait, Galilei könyvét betiltották, s előírták neki: e tanok csak feltevésként kutathatók.

Galilei ezután hét évig Bellosguardóban dolgozott. A próbamester című írásában különbséget tett az anyag elsődleges (mérhető) és egyéb tulajdonságai közt. Munkáját Barberini bíborosnak - a későbbi VIII. Orbán pápának - ajánlotta. 1624-ben ismét Rómába ment, de nem sikerült elérnie az 1616-os határozat visszavonását. A világképéről is csak úgy írhatott, ha nem foglal állást a kopernikuszi tanok mellett. A pápa a konklúziót is előírta: ember nem tudhatja, miként van a világ berendezve, s nem korlátozhatja Isten mindenhatóságát.

Galilei 1632-ben a cenzúra jóváhagyásával kiadta a két világrendszert elemző Párbeszédek című művét. A könyv nagy sikert aratott, ám a Szentszéknek feltűnt: a mű a semleges cím dacára a kopernikuszi elvek mellett áll ki, s az érvelés az előírt konklúziót kétségbe vonja. A Galilei elleni eljárást kezdetben akadályozta, hogy a könyvet engedéllyel adták ki. Ekkor úgymond "találtak" - ám nem kizárt, hogy hamisítottak - egy iratot, mely szerint 1616-ban a tudóst az inkvizíció eltiltotta a kopernikuszi tanok terjesztésétől - következésképp a cenzor engedélyét csakis csalással szerezhette meg.

Megkésett rehabilitáció

Németh László Galileije

1633-ban eretnekséggel vádolták meg, ám ő tagadta az 1616-os tilalmat. Az inkvizíció Kopernikusz tanainak elfogadásáért és terjesztéséért bűnösnek találta. Életfogytiglani börtönre és nézetei visszavonására ítélték. A kis híján hetvenéves Galilei belenyugodott az ítéletbe - ellenállásának megtörésében Giordano Bruno tragikus sorsa is szerepet játszhatott. A Szentszék nyomására "megtagadta, elátkozta és megvetette" korábbi hibáit. Büntetését Arcetri-beli házi őrizetre változtatták.

1634-ben írta Matematikai érvelések című könyvét, ebben kísérleti eredményeit későbbi mechanikai elveivel magyarázta. A Föld forgását hihetően bizonyította, de annak ellenére, hogy Kepler már 1609-ben kimutatta a bolygópályák ellipszis alakját, Galilei ragaszkodott a körpályákhoz. 1637-ben a Hold forgásának egyenetlenségeit tárta fel. Idős korára Galilei megvakult és megsüketült, ám alkotókedve nem lankadt. Életének végén az óramű ingával való szabályozását kutatta.

Galileo Galilei 1642. január 8-án halt meg Alcetriben. A firenzei Santa Crocéban szeretett volna nyugodni, de az egyház csak 1737-ben engedte, hogy hamvait ide szállítsák és sírját méltóan megjelöljék. A tudós az elsők között volt, akik eredményeik védelmében szembeszálltak a hatalommal. Megcáfolta az archimédeszi tanokat, és kimutatta: égen és Földön ugyanaz a fizika érvényes. Elsőként beszélt a kísérletek és a matematikai elemzés együttes szerepéről, kinematikai eredményei alapján alkotta meg Newton a dinamika törvényeit. A tudomány és a vallásos dogmák között zajlott pere csak 1992-es vatikáni rehabilitációjával ért véget.

MTI