Japán-amerikai internáltak a háborúban
Az amerikai történelem egyik gyászos pillanata tisztázódhat: hat évtized után találkoznak az 1941-ben internált japánok leszármazottai.
Levelek az internálótáborba
Az 1941 decemberében erőszakkal deportált japán-amerikaiak szeptemberben találkoznak az arkansas-i internálótáborban. A rendezvényre a szervezők legalább 900 embert várnak.
A szervezők közel két évet töltöttek azzal, hogy előkészítsék a "Megszakított Japán-Amerikai Élet Nemzeti Konferenciát" (Japanese-American Life Interrupted National Conference). A hatvan évvel ezelőtti események óta ez az első alkalom, hogy rangos és méltó módon emlékeznek Arkansas-ban a helyben történt gyászos eseményekre.
| Jerome Relocation Center, Denson, Arkansas |
Az Arkansasba utazók között van a chicagoi Sam Ozaki háborús veterán is, aki a második világháborúban szolgált az amerikai hadseregben, ám a családja ezalatt a szögesdróttal elzárt Jerome-tábor foglya volt. Rajta kívül felesége, testvére és nővére és az ő családjuk is részt vesznek majd a konferencián. Ozaki a háború alatt Európában harcolt a 442. ezred tagjaként, ami majdnem teljes egészében japán-amerikaiakból állt. Ezért is volt számára szomorú, hogy a csatatérről az internálótáborba kellett címeznie a leveleit, ha a családjának akart írni. Két társa haláláról, kiket bevetés közben öltek meg, szintén táborban élő családjaik kaptak értesítést.
"Elég nehéz visszagondolni rá, hogy a háborús Európából egy internálótáborba írtam leveleket" - nyilatkozta a Chicago Tribune-nak. "Jó pár évbe telt, amíg megpróbáltam elfogadni ezt a dolgot, és az is, amíg sikerült."
A táborok léte tabutéma volt
Amerika hadbalépésekor több mint 120 000 japán származású amerikait küldtek a nyugati partról és Hawaii-ról a 10 internálótábor valamelyikébe. Ezek közül 8 volt a nyugati parton, egyedül a két arkansasi tábor volt délen. 1942 és 1945 között a két délkelet-arkansas-i táborban, a Jerome-ban és a Rohwerben 16 000 japán származású amerikait tartottak fogva.
Ozaki, aki a háború után tanár és köztisztviselő lett, azt nyilatkozta, hogy számára szeptember 11-e volt az az esemény, ami előhívta az emlékeit. "Amikor azt mondták, hogy közel-keletiek követték el, az jutott az eszembe: Már megint ugyanaz történik" - mondta. "Arra persze most nem került sor, hogy összegyűjtötték volna őket, de a Guantanamo-támaszponton minden törvényes indok nélkül tartanak fogva embereket, akik nem léphetnek kapcsolatba a családjukkal."
A konferencia szervezésében az Arkansas-i Egyetemen kívül részt vesz a Los Angeles-i Japán-Amerikai Nemzeti Múzeum is, mely kiállítási tárgyakat és dokuemntum-felvételeket bocsát a szervezők rendelkezésére.
Miller szerint olyan nagy az érdeklődés a téma iránt, hogy a konferenciáról külön buszokkal szállítják Jerome-ba és Rohwerbe az résztvevőket. A szervezett utazásra a konferencia legvégén kerül majd sor, de a sok érdeklődő miatt már a korábbi napon is megtekinthetők lesznek a táborok.
Amíg a nyugati parti táborok megőrzése és restaurálása évtizedekkel ezelőtt megkezdődött, az arkansas-i táborok léte eddig homályban maradt. A közeli McGehee város volt polgármestere, aki tanított a táborban, korábban mindent megtett a táborok megismertetéséért. Még a táborban tanuló gyerekek rajzaiból is szervezett kiállítást, ám a törekvéseit a helyi második világháborús veteránok általában nem nézték túl jó szemel, és megpróbálták megakadályozni.
