Az oxfordi könyvkereskedők és a sörfőzés

2025. november 6. 17:05 Múlt-kor

A középkori Oxford a tudás központja volt, ahol szerzetesek, írnokok és könyvárusok építették fel a kor egyik legélénkebb szellemi gazdaságát. Az oxfordi könyvkereskedelem fénykorát a 13–15. század között élte, amikor a pergamen és a tinta mellett még a sör is a megélhetés részévé vált.

Illusztráció

Korábban

A középkori Oxford és a könyvek világa

Az oxfordi könyvkereskedelem virágzása a domonkos és ferences rendek megjelenésével kezdődött. Az egyetemek, prédikációk és magánimádságok könyveket igényeltek, és egyre nagyobb lett a kereslet a díszes magánimakönyvek iránt. A 13. századtól a kéziratokat már nemcsak kolostorokban, hanem hivatásos kézművesek műhelyeiben is készítették.

Az egyik legismertebb oxfordi írnok William de Brailes volt, aki a 13. század közepén élt a Catte Streeten, a város könyvkereskedelmi negyedében. Ő készítette az 1240 körül keletkezett De Brailes-órákat, az első ismert angol Órakönyvet. De Brailes különlegessége, hogy művét aláírta, sőt önarcképét is mellékelte: „W. de Brailes, aki megfestett engem.” Anyagi sikerét földbirtokai és az ingatlan-nyilvántartásokban való szereplése is mutatja.

A nyomtatás és az oxfordi könyvkereskedelem hanyatlása

A 15. században a kézzel másolt kéziratok piaca hanyatlani kezdett. A nyomtatás elterjedése veszélyeztette a kézműves másolók munkáját, miközben London – különösen a City – egyre fontosabb központtá vált. Itt jött létre 1425-ben a Guildhall Könyvtár, amely új vallási és oktatási központként szolgált.

Ebben az időben sok oxfordi írástudónak más jövedelmi forrás után kellett néznie. John Cornish, a Magdalen College írnoka 1486 és 1504 között másolt és javított istentiszteleti könyveket, sőt kéziratokat is újrakötött.

A könyvkereskedelemhez kapcsolódott az egyetem kölcsönládák rendszere, amelyben könyveket, ruhákat és használati tárgyakat zálogosítottak el pénzért. A fennmaradt jegyzékekből kiderül, hogy az írnokok, mint például John Godsond vagy Thomas Pawnton, gyakran adták zálogba munkáikat. Az első oxfordi nyomdász, Thomas Hunt (1473–1491) is a kölcsönökből származó bevételből finanszírozta nyomdáját. Az 1480-as években teológiai és jogi műveket adott ki, ám nyomdája 1486-ban csődbe ment, amikor megjelentette utolsó ismert művét, John Mirk Homíliák fesztiválja című könyvét.

Sörfőzés és pergamen – különös páros a kéziratkultúrában

Az oxfordi könyvkereskedelem érdekes mellékszála volt a sörfőzés. A korpát, a sör egyik melléktermékét a pergamenkészítésben is használták, és a pigmentek keveréséhez is alkalmazták. Az írnokok így a sörből nemcsak italt, hanem munkaeszközt is nyertek.

A 15. század elején John Lutton, az egyetemi „író és sörfőző”, egyszerre szolgálta az egyházat és főiskolákat kézirataival. Könyveibe saját nevét és bibliai idézeteket írt, köztük az ismert sort: „A munkás megérdemli a bérét.”

A sörfőzést az Assize of Bread and Ale törvénye szabályozta, amely a kenyér és a sör minőségét felügyelte. Számos írnok – például az abingdoni Stephen Bromyerd és felesége, Juliana – gyakran szerepelt a bíróság feljegyzéseiben a rossz minőségű sör miatt. Mégsem sújtotta őket komoly szankció: a sörfőzés mellékes, de elfogadott tevékenység volt az egyetemi könyvkereskedelem világában.

A reformáció és az új kezdet

A 16. század elejére a kéziratkultúra visszaszorult. A reformáció során számos kolostor kéziratai elvesztek vagy beépültek az újonnan nyomtatott könyvekbe. Az oxfordi könyvkereskedelem azonban alkalmazkodott a technikai forradalomhoz.

Az új korszak 1636-ban kezdődött, amikor I. Károly király engedélyt adott az egyetemnek könyvnyomtatásra. A 17. század végére Oxford már ismét kulturális központ lett: 1668–69-ben létrejött a University Press, amelyből megszületett az Oxfordi Egyetemi Sajtó, a világ egyik legrangosabb tudományos kiadója.

Az oxfordi könyvkereskedelem története a tudás iránti emberi vágy tükre: a kolostori kéziratoktól a sörfőző írnokokig, majd a nyomdákig vezető út a középkori kézműveskultúra lenyomata. A könyvek és a tudás iránti szenvedély évszázadokon át tartotta életben Oxford szellemi fényét.