A portugál rabszolgakereskedelem titkai
2025. november 5. 13:05 Múlt-kor
A portugál rabszolgakereskedelem a 17. századtól a 19. század közepéig meghatározta a luszofón világ és Afrika kapcsolatát. Lisszabon birodalma a „szabadság” nevében is fenntartotta a kizsákmányolást – a rabszolgaság kezdete és vége között mindvégig emberi sorsok ezrei tűntek el a történelem árnyékában.
Kiluanji Kia Henda: Ültetvény – Jólét és rémálom (Az Afrikából elhurcolt rabszolgák emlékműve)
Korábban
A portugál rabszolgakereskedelem múltja és emlékezete
A portugálok voltak a transzatlanti rabszolgakereskedelem úttörői. Minden más európai nemzetnél több embert hurcoltak el Afrikából, és még azután is folytatták a kereskedelmet, hogy hivatalosan még Nagy-Britannia is 1807-ben felhagyott vele.
Az ország első, a rabszolgaság áldozatainak szentelt emlékműve – Kiluanji Kia Henda angolai művész Plantation – Prosperity and Nightmare (Ültetvény – Jólét és rémálom) című alkotása – csak 2021-ben valósult meg Lisszabonban.
Ahogy más országokban is, ahol a gyarmati múlt kényes téma, Portugáliában is heves vitákat vált ki a múlt feldolgozása. „Azokat, akik megkérdőjelezik a narratívát, ébernek nevezik, és olyan érvekkel találják szembe magukat, mint például: ‘a Brit Birodalom volt rasszista, nem a miénk’” – magyarázta Pedro Cardim történész 2023-ban.
Cacheu asszonya és a rabszolgaság határai
A 17. századi portugál rabszolgakereskedelem egyik kulcshelyszíne a mai Bissau-Guineában fekvő Cacheu volt. Toby Green történész szerint Cacheu társadalmában elmosódott a határ a házi rabszolgaság és az exportálásra szánt emberkereskedelem között. A háztartási rabszolgák függésben éltek, de a tengerentúlra kerülő foglyok sorsa még kegyetlenebb volt.
Cacheu társadalmát a szabadság és függőség árnyalatai határozták meg – mindenki igyekezett megtartani vagy megmutatni státuszát, mielőtt elnyelte volna a kereskedelem. Cacheu városában a társadalmi hierarchia rendkívül ingatag volt. Nemcsak a rabszolgák, hanem a szabad afrikaiak és a vegyes származású helyiek is folyamatosan veszélyben éltek: ha elveszítették befolyásukat, adósságba kerültek, vagy valaki bosszút akart állni rajtuk, bármikor rabszolgasorba kerülhettek.
Az abolicionizmus kora és az új kizsákmányolás
Két évszázaddal később, a 19. században Angola vált a portugál rabszolgakereskedelem központjává. Bár Nagy-Britannia 1807-ben eltörölte a kereskedelmet, Portugália csak fokozatosan követte a változásokat. João Pedro Marques történész szerint a lisszaboni hatóságok egyszerre próbálták csillapítani a nemzetközi nyomást és megőrizni befolyásukat.
A portugál birodalom 1822-ben elvesztette Brazíliát, a rabszolgaexport fő forrását. Miután kénytelen volt hivatalosan feladni a rabszolgakereskedelmet, arra kényszerült, hogy új formáit keresse a kizsákmányolásnak. A 19. század közepére az elnyomottak és rabszolgaságban tartottak érdekében indított portugál „rabszolgaságellenes” hadjáratok valójában gazdasági terjeszkedést szolgáltak.
1856-ban Portugália megszállta a Kongói Királyságot, és a Bembe rézbányák feletti ellenőrzést „felszabadító” akcióként mutatta be. A felszabadítás így a „szabadságvesztés új formáinak eszközévé vált”. Ahogy egy francia tisztviselő fogalmazott: „Anglia maga ad nekünk példát” – utalva arra, hogy a britek a felszabadított afrikaiakat más gyarmataikon dolgoztatták. A portugálok is hasonlóan jártak el: Angolából São Tomé és Príncipe ültetvényeire hurcolták az embereket.
Afrikai ügynökök a portugál rabszolgakereskedelem világában
Roquinaldo Ferreira történész Worlds of Unfreedom című munkája rávilágít az afrikaiak ügynöki szerepére. Különösen Eufrazina történetét emeli ki, aki rabszolgasorban élő nő volt, mégis közvetítőként járt el Dona Ana Joaquina luandai üzletasszony megbízásából. Joaquina új, helyi piacra támaszkodó kereskedelmet akart kiépíteni, hogy viasz-, elefántcsont- és fogolykereskedelemmel pótolja az atlanti export elapadását.
A brit tisztviselők dicsérték, hogy „egészségesebb irányt adott a tőkének”, de a valóságban továbbra is rabszolgasorban tartott munkaerőt alkalmazott. Később a rabszolgaság vége után is az európai igények határozták meg Nyugat-Afrika gazdaságát – előbb a foglyok, később a munkaerő és a föld kizsákmányolása révén.
Ellenállás és társadalmi hatalom Afrikában
A portugál rabszolgakereskedelem korában a vegyes fajú elit sok helyen komoly befolyással bírt. Benguela kormányzója 1836-ban így panaszkodott: „A választásokon mindig feketék vagy vegyes fajúak győztek, a fehérek pedig kiszorultak.” Ez az ellenállás jól mutatja, hogy az afrikai közösségek nem passzív elszenvedői voltak a gyarmatosításnak, hanem saját politikai és gazdasági stratégiákkal próbáltak alkalmazkodni.
A modern kutatások megmutatják, hogy a portugál rabszolgakeeskedelem mélyen beágyazódott a hétköznapokba. A háborúk, a vallás, a kereskedelem és a családok mind érintettek voltak. Ez a történet nem csupán elnyomásról szól, hanem arról is, hogy hogyan próbáltak az emberek – rabszolgák, kereskedők, nők és férfiak – túlélni és mozgásteret találni egy könyörtelen rendszerben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Divat és skót identitás a 18. századi Londonban 20:05
- Különös viking sír Norvégiában 18:05
- Ősi hitvilág a natufi kultúrából 16:05
- Sárkányok Kabul felett - A Sámán Pajzs hadművelet nyomában 15:30
- 3600 éves bronzkori metropoliszt tártak fel a kazah sztyeppén 14:05
- Napóleon és Kuba: egy halotti maszk rejtélyes története 12:05
- Fejezetek egy pompeji-i gyorsétterem történetéből – egyiptomi kerámiaváza került elő a romok közül tegnap
- Arábia – az ősi illatok földje tegnap
