Dunkirk evakuálása

A süllyedő Bourrasque romboló, 1940. május 30.

A vereség, amelyből hősiesség született

1940 tavaszán Hitler hadserege villámháborúval rohanta le Nyugat-Európát. A brit expedíciós erők és francia szövetségeseik május végére a tengerpartig szorultak vissza. A német páncélosok körbezárták Dunkirk (Dunkerque) városát, és a szövetséges csapatokat a tengerpart homokdűnéi közé szorították.

A brit hadvezetés ekkor döntött a kétségbeesett mentőakcióról, amely a „Dynamo hadművelet” (Operation Dynamo) nevet kapta. A terv egyszerű volt, de szinte lehetetlennek tűnt: több százezer katonát kellett a La Manche-csatornán átszállítani, miközben a Luftwaffe folyamatosan bombázta a várost és a kikötőt.

A kis hajók hősei

A hadihajók nem tudták megközelíteni a sekély partokat, ezért ezer civil hajó – halászbárkák, vitorlások, jachtok, kompok – indult útnak Angliából. Ezt nevezték el később „a kis hajók flottájának”.

Az önkéntes hajósok életüket kockáztatva szelték át a csatornát, hogy a part menti vizekben rekedt katonákat felvegyék. Sok hajó többször is fordult a német bombázások közepette. A brit rádióban elhangzott felhívás („Every boat that can cross the Channel is needed!” – Minden hajóra, mely képes átszelni a Csatornát szükség van!) egy nemzetet mozdított meg.

Joshua Levine hadtörténész szerint: „A dunkirki csoda nem a győzelemről szólt, hanem az emberségről – a hétköznapi emberek bátorságáról.”

Hősies kitartás a parton

A parton rekedt katonák közül sokan napokon át vártak a mentésre. A tengerpartot bombák szaggatták, a levegőt füst és kiáltások töltötték meg. A katonák mégis fegyelmezetten, sorokban vártak, miközben a víz lassan elérte a derakukat.

A Royal Navy szervezésében 1940. május 26. és június 4. között zajlott az evakuálás. Összesen 338 226 katonát menekítettek meg, köztük mintegy 123 ezer franciát. Bár több száz hajó elsüllyedt és a nehézfegyverzetet sem tudták kimenekíteni, a hadművelet sikerült – a brit hadsereg gerince megmenekült, és ezzel lehetővé vált a későbbi visszatérés Európába.

Churchill és a dunkirki lelkület

Amikor a mentés befejeződött, Winston Churchill a brit parlamentben így fogalmazott: „Nem a győzelem, hanem a kitartás diadala volt. A háború nem ér véget evakuálásokkal, de a Dunkirknél megmentett férfiak még megnyerhetik azt.”

A „Dunkirk spirit” (a dunkirki lelkület) – a bajtársiasság, a kitartás és a civil bátorság jelképe – a brit nemzeti identitás egyik alapfogalmává vált.

Dunkirk városában ma is múzeum és emlékhely őrzi a csoda emlékét. A csatorna partján évente megtartják a „Little Ships” ünnepséget, ahol az egykor részt vevő hajók utódai vonulnak fel.

A hadművelet hatása messze túlmutatott a katonai eredményen: morális győzelem volt, amely egy egész nemzet hitét mentette meg a háború legsötétebb napjaiban. „A csodát nem a tenger tette, hanem az emberek” – fogalmazta meg találóan Joshua Levine.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Fejezetek egy pompeji-i gyorsétterem történetéből – egyiptomi kerámiaváza került elő a romok közül
• Léteztek-e női gladiátorok az ókori Rómában?
• Egy 2000 éves római tintatartó formálhatja át az ókori írástechnikáról alkotott képünket
• Váza és ópium – újabb bizonyítékot találtak a kutatók az ókori egyiptomi ópiumhasználatra
• A görög megaron és a szent tűz öröksége
• Spurius Ligustinus és a hivatásos római légiók megszületése
• Hogyan teremtettek a vizigótok Róma kifosztásából politikai örökséget?
• Új fényben a Darband fal
• Mit rejt Toulon kikötője? Két évezred régészeti rétegei