Feltárul a kelta nyelv eredete

Genetikai módszerek a történeti nyelvészetben

Az indo-európai a legnagyobb és legjobban dokumantált nyelvcsalád, ennek ellenére az indo-európai összehasonlító nyelvészek által először 1863-ban felrajzolt családfa ma is eléggé ellentmondásos. A történeti nyelvészetben az indoeurópai nyelvcsalád történeti rekonstrukciója több modell szerint zajlik. A családfaelmélet a nyelvi változást szétágazó folyamatoknak tekinti, ahol az egyes nyelvek, nyelvváltozatok fokozatosan távolodnak egy feltételezett alapnyelvtől, illetve egymástól is. A hullámelmélet szerint a nyelvi változások általában egy (esetleg több) pontból indulnak el, és fokozatosan terjednek.

Alapvetően hasonlóan dolgozik az evolúciós genetika is a DNS szekvencia és a leszármazástan területén. A gének és a DNS alapján a fajok eredetét és leszármazási vonalait kutató genetikához hasonlóan határozhatók meg történeti nyelvészetben a nyelvi különbségek.

Az indoeurópai nyelvek: Írországtól Indiáig mindenütt megtalálhatók, s Európa majd mindegyik nyelve ebbe a családba tartozik. Kivételek a finn és a magyar, a finn-ugor csoport, valamint a baszk, amelynek egyáltalán nincs rokona.

1. Filogenetikus kronológia
2. Genetikai módszerek a történeti nyelvészetben