Megfejtették a Willendorfi Vénusz titkát

2014. február 18. 11:16

A Gravetti-kultúrából származó ismert női szobrocskát a Bécsi Természettudományi Múzeum szakemberei mikroszkópos vizsgálatnak vetették alá, amely feltárta a paleolit figura és alkotóinak mindezidáig titkos történetét.

Korábban

A 11 centiméter magas mészkő szobrocskára 1908-ban bukkant Szombathy József régész az alsó-ausztriai Willendorf an der Wachau közelében található lelőhelyen. Azóta többször is megvizsgálták az egyik leghíresebb őskori leletet, ám most, egy program keretében kiterjedt elemzéseknek vetették alá. Különböző mészkőtípusok adatbázisával hasonlították össze a leletet, ami meglepő eredményt hozott.

Mint kiderült, a szobrocska alapanyagául szolgáló mészkő csak a csehországi Brnóhoz közeli Stránská Skala mészkőhegységeiben található meg, vagyis a vénusz pontos származási helye Willendorftól 136 kilométerre északkeletre van.

A willendorfi helyszínen talált jégkorszaki kőeszközök elemzése arra világított rá, hogy harmaduk az ún. Gravetti-kultúrából való, tehát egykorúak a vénusszal, ám alapanyagukhoz hasonló kőzet nem található a Duna mellett, ez az északabbra fekvő morvaországi területeken keresendő. Mindez alátámasztja a Gravetti-kultúra népeinek szezonális migrációjáról alkotott elméletet.

A kutatók úgy vélték, 30-27 ezer évvel ezelőtt a nyári és téli táborok között vándorolhatott a jégkorszaki népesség. A csoport tagjai a melegebb időszakokat a hűvösebb felföldön időzve töltötték, míg a teleket a Duna-völgyben vészelték át. Vándorlásuk pedig azon az útvonalon haladt, ahol az egyedi "morvaországi" mészkő található.

A vénusz mellett talált jégkorszaki kőeszközök

A szakemberek arra is bizonyítékot találtak, hogy a vénusz egykor vörös okkerrel volt bevonva, tehát vérvörös színben pompázott. Az 1908-as ásatás során feljegyezték, hogy vastag okkerréteg fedte a szobrocskát, de ezt a réteget azóta a tisztítási munkák során eltávolították.

A csehországi Stránská Skala kőhegyei

A kicsiny nőalaknak valószínűleg kultikus és vallási funkciói voltak. A vörös okker szakralizált szín lehetett, s temetkezéseknél használták. Ilyen figurák jellemzően lakóhelyeknél kerültek elő, de valószínűleg nemcsak halottaik mellé temették a nomád kőkorszaki vadászok, hanem magukkal is vitték vándorlásaik során.