A bűvészet korai történetét elemzi Houdini eddig ismeretlen írása

Harry Houdini, a világhírű magyar származású szabadulóművész és illuzionista halálának századik évfordulójára időzítve megjelent egy eddig sosem publikált, saját kezűleg írt kézirata. A The Guardian beszámolója szerint az Egy érdekes album (An Interesting Scrapbook) címet viselő szöveget az amerikai Strand irodalmi magazin tette először közzé, amely kifejezetten híres írók és történelmi személyiségek elveszett vagy rejtett műveinek felkutatására és bemutatására specializálódott. A dokumentum különleges bepillantást enged a színpadi mágia korai történetébe, bemutatva a korszak elfeledett, ám Houdinire nagy hatást gyakorló előadóművészeit.

A kiadatlan esszé a Texasi Egyetem Harry Ransom Központjában található Houdini Könyvtár archívumában maradt fenn az illuzionista egyéb papírjaival együtt. Bár Houdini – eredeti nevén Weisz Erik – a mutatványai mellett termékeny szerző is volt, aki több mint két tucat könyvet, novellát és színdarabot jegyzett, ez az írás eddig elkerülte a nyilvánosságot.

A Michigani Egyetem Houdini-kutatói és a Wild About Harry rajongói oldal szakértői megerősítették, hogy a szöveg nyomtatásban korábban sosem jelent meg. Andrew Gulli, a Strand főszerkesztője szerint az esszé egy olyan oldaláról mutatja be a mestert, amelyet a szabadulóművészként elért rendkívüli hírneve szinte teljesen háttérbe szorított: a történészt.

A kéziratban Houdini részletesen elemzi azokat a 19. századi előadóművészeket, akik lefektették a modern színpadi bűvészet alapjait. A szöveget korabeli színházi plakátok és hirdetések illusztrálják egy olyan korszakból, amikor a közönség egyre nagyobb érdeklődést mutatott a természetfeletti jelenségek és a szokatlan mutatványok iránt. Az esszé olyan hirdetéseket elemez, amelyek „nekromantikus csodákat”, „mágikus téveszméket” és a „legnagyobb élő varázslót” ígérték a nézőknek. A szerkesztő különösen meghatónak nevezte, hogy a világ leghíresebb bűvésze ilyen aprólékos figyelmet szentelt a ma már a történelem homályába vesző, elfeledett kollégái munkásságának.

A publikálatlanság oka továbbra is rejtély a kutatók számára. Houdini kiváló író és a saját PR-jának zseniális alakítója volt, ugyanakkor rendkívül versengő természetű, és féltékenyen őrizte szakmai titkait. A szakemberek feltételezik, hogy talán szándékosan tartotta vissza az anyagot, nehogy a rivális bűvészek profitáljanak a kutatásaiból, vagy egyszerűen egy befejezetlen projektről van szó. A rejtély megválaszolatlansága a főszerkesztő szerint csak további dimenziót ad a felfedezésnek.

Houdini, aki 1874-ben született Budapesten, gyermekként vándorolt ki családjával az Egyesült Államokba, ahol a kora egyik legkreatívabb és legnépszerűbb szórakoztatójává vált Európában és Amerikában egyaránt. Nevét a francia bűvész, Jean Eugène Robert-Houdin tiszteletére vette fel, akit sokáig példaképének tekintett, mielőtt egy könyvben élesen kritizálta volna munkásságát. Houdini hírnevét a lehetetlennek tűnő szabadulószámai, a bilincsekből, kényszerzubbonyokból és vízzel teli tartályokból való kiszabadulásai alapozták meg, amelyek a 20. század eleji szórakoztatóipar csúcsára repítették.

Életének utolsó éveiben azonban a mágia helyett egyre inkább a spiritizmus leleplezése került a fókuszába. Mélyen megvetette azokat, akik a bűvésztrükköket természetfeletti képességekként próbálták eladni a gyászolóknak, különösen az első világháború utáni veszteségek időszakában. Sarlatánoknak nevezte és nyilvánosan lejáratta a magukat gondolatolvasóknak vagy halottlátóknak valló médiumokat, hangsúlyozva, hogy a spiritualizmus ezen formája közönséges csalás.

Houdini 1926-ban bekövetkezett váratlan, hashártyagyulladás okozta halála után maga is a modern legendák részévé vált, örökségét és munkásságát pedig a mai napig világszerte kutatják. Halálának századik évfordulójára, 2026. október 31-én számos megemlékezést, köztük budapesti rendezvényeket és egy New York-i egykori otthonában tartott szeánszot is szerveztek a rajongók és a szakma képviselői.