Ezeréves bizánci ikon festési technikáit vizsgálták Görögországban
Egy új tudományos vizsgálat során a kutatók egy mintegy ezeréves, Szűz Máriát ábrázoló bizánci ikon készítésének körülményeit és korábban ismeretlen festészeti sajátosságait tanulmányozták a görögországi Szantorini szigetén. A radiokarbonos kormeghatározás és a festékrétegek kémiai elemzése arra utal, hogy az alkotás alapjául szolgáló fatábla régebbi lehet a korábbi művészettörténeti becsléseknél.
- Egy új tudományos vizsgálat során a kutatók a görögországi Szantorini szigetén őrzött, mintegy ezeréves bizánci Szűz Mária-ikon korát és festészeti technikáit tanulmányozták.
- A radiokarbonos kormeghatározás szerint az ikon diófából készült hordozótáblája 1090 körülről származhat, ez azonban önmagában még nem bizonyítja a festmény korábbi keletkezését.
- A festékminták elemzése hagyományos bizánci pigmenteket és szokatlan festési eljárásokat azonosított, amelyek az alkotó tudatos technikai megoldásaira utalnak.
A Jannisz Maniatisz vezette kutatócsoport a Szantorini szigetén, Mesza Gonia településen található Panagia Episzkopi-templomban őrzött Szűz Mária-ikont vizsgálta, amelyet a bizánci vallásos művészet egyik legértékesebb emlékeként tartanak számon a helyiek. Az alkotás Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, aki édesanyja nyakát átölelve arcát az övéhez szorítja, miközben a kép szegélyén további hat alak látható. A szakemberek nemrég öt apró festékminta mikroszkópos és kémiai elemzésével, valamint a fatábla radiokarbonos vizsgálatával igyekeztek pontosabban meghatározni az ikon korát és elkészítésének technikáját.
A korábbi művészettörténeti kutatások az ikont a 12–13. századra datálták, a diófából készült hordozótábla radiokarbonos vizsgálata azonban 1090 körüli becslést eredményezett, ami a korábban feltételezettnél régebbi eredetre utalhat. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a vizsgálat közvetlenül a faanyag korát határozza meg, nem pedig a festmény elkészítésének időpontját, ezért az ikon pontos datálása továbbra is bizonytalan. Az eredmények mindenesetre összhangban állnak a templom bizánci kori történetével, és felvetik az alkotás korábbi keletkezésének lehetőségét.
A festékminták mikroszkópos elemzése során a kutatók több, a bizánci ikonfestészetben alkalmazott hagyományos pigmentet azonosítottak, köztük cinóbert, vörös okkert, azuritot, földzöldet és ólomfehéret. A vizsgálatokból kiderült, hogy az ikon készítője bizonyos színek előállításához különböző pigmenteket kevert össze, majd az így kapott festéket egyetlen rétegben vitte fel a felületre. Ezt a megoldást alkalmazta például Krisztus halványzöld dicsfényének, Szűz Mária kékeszöld ruházatának és az egyik vallási alak bőrszínének kialakításakor.
Krisztus vörös ruházatán ugyanakkor a kutatók egy szokatlan festési eljárás nyomait is azonosították, amely eltért a bizánci ikonfestészetben általánosan alkalmazott gyakorlattól: a festő először egy élénkebb, cinóbert tartalmazó réteget vitt fel, majd ezt vékony, vasban gazdag vörös festékkel fedte be, miközben a korabeli mesterek rendszerint fordított sorrendben alkalmazták ezeket az anyagokat. A szakemberek szerint ez arra utal, hogy az alkotó tudatosan váltogatta a különböző festési technikákat, hogy eltérő színárnyalatokat és vizuális hatásokat érjen el.
Ez is érdekelhet
A kémiai vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy Szűz Mária ruházatát az ikon elkészítését követő évszázadokban legalább egyszer átfestették, részben elfedve ezzel az eredeti bizánci festékréteget. A felső rétegben kadmiumsárgát és litopont azonosítottak, amelyek használata alapján az átfestés legkorábban a 19. század végén történhetett. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a beavatkozás az 1975-ös restaurálási munkálatokhoz kapcsolódott, ugyanakkor egy korábbi átfestés lehetőségét sem zárták ki.
Az újabb festékréteg alatt a szakemberek az eredeti kékeszöld színezés maradványait is azonosították, amely azurit, földzöld és ólomfehér felhasználásával készült. A rézvegyületeket tartalmazó pigmentekben kémiai átalakulások nyomait is kimutatták, amelyek az évszázadok során bekövetkezett anyagváltozásokra utalnak. A mintákban arany jelenlétét nem sikerült igazolniuk a kutatóknak, és a korábbi restaurálási dokumentáció sem számolt be ilyen jellegű tapasztalatokról.
