Mégsem volt köze Robert Burns-nek a karibi rabszolgatartókhoz
Egy új kutatás tisztázta Robert Burns skót nemzeti költő és a jamaicai rabszolgatartó rendszer kapcsolatát, pontosítva a kivándorlási terveiről kialakult képet. A glasgow-i egyetem munkatársainak történeti elemzése a korabeli levelezések és hajózási nyilvántartások alapján cáfolja azt a modern narratívát, amely a költőt a skót gyarmati bűnrészesség jelképének tekinti.
- Skót kutatók Robert Burns 1786-os meghiúsult jamaicai utazásának hátterét vizsgálták.
- A költő csupán egy hajójegyet vásárolt, de nem vett részt a rabszolga-kereskedelemben.
- A versek kiadásából származó bevételek miatt végleg letett a karibi kivándorlásról.
Robert Burns 1786-ban komolyan fontolgatta, hogy Jamaicába emigrál, mivel a Mossgiel nevű gazdasága tönkrement, és magánéleti nehézségekkel küzdött. A költőnek gondoskodnia kellett Jean Armourról, aki ikrekkel volt várandós, ezért jövedelmező munkát keresett a tengerentúlon. A tervek szerint könyvelőként helyezkedett volna el egy ültetvényen, ami a gyakorlatban a rabszolgák munkájának felügyeletét jelentette volna.
A korábbi életrajzi leírások úgy tartották, hogy Burns három különböző hajóra, a Nancyre, a Bellre és a Rosellére is foglalt jegyet. Stephen Mullen történész és Craig Lamont irodalomtörténész kutatása azonban a fennmaradt dokumentumok és újonnan felfedezett hajózási hirdetések alapján megállapította, hogy csupán egyetlen igazolt foglalása volt az 1786. október 17-én induló Bell fedélzetére.
A kutatók új időrendet állítottak fel a tervezett indulással kapcsolatban, amely rávilágít a költő motivációira és a tervek feladásának körülményeire. Burns végül családi és szakmai megfontolásokból lemondta az egyetlen lefoglalt útját, és a hajójegy megvásárlásával jelentős anyagi veszteséget szenvedett el. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy ez a jegyvásárlás volt az egyetlen anyagi jellegű érintettsége a rabszolgatartó rendszerrel.
Bár tárgyalt a Jamaicában ültetvényekkel rendelkező skót Douglas családdal, soha nem jött létre jogilag kötelező érvényű szerződés az utazásra. A költő így sosem profitált az ültetvényes gazdálkodásból, és nem vett részt a rabszolga-kereskedelemben sem.
A karibi utazás helyett egy egészen más jellegű siker kínált számára alternatívát a szülőföldjén. A költő 1786. július 31-én jelentette meg első, úgynevezett kilmarnocki verseskötetét. Ezt a sikert a következő évben, 1787. április 14-én az edinburghi kiadás követte. A publikálásokból származó bevételek messze meghaladták azt az összeget, amelyet Jamaicában valaha is kereshetett volna. A kutatók számításai szerint ezek a bevételek a 2024-es árfolyamon számolva 1,76 millió fontnak felelnének meg, míg ha Skóciában maradva egy könyvelő harmincfontos kezdő fizetését kapta volna, csaknem huszonkilenc évnyi munkájába került volna ekkora vagyon felhalmozása.
A 18. század második felében a brit birodalmi terjeszkedés keretében a skót kivándorlók jelentős szerepet játszottak a karibi térség gazdasági kiaknázásában. Jamaica a korszak egyik legfontosabb cukortermelő gyarmata volt, ahol a munkaerőt a Nyugat-Afrikából behurcolt rabszolgák biztosították.
Számos fiatal, elszegényedett skót férfi próbált szerencsét a szigeten ültetvényesként vagy felügyelőként, így a skót társadalom és a rabszolgatartó gépezet között szoros gazdasági fonódások alakultak ki. A brit kormány végül az 1833-as törvénnyel törölte el a rabszolgaságot, amely 1834-ben lépett életbe a Brit Nyugat-Indiákon. Ezt követően egy átmeneti gyakornoki rendszert vezettek be, amely egészen 1838-ig arra kötelezte a felszabadított afrikaiakat, hogy korábbi gazdáiknak dolgozzanak.
Ez is érdekelhet
Az elmúlt években a brit és skót emlékezetpolitikában egyre hangsúlyosabbá vált a gyarmati múlt kritikai feldolgozása, amelynek során egyes intézményi narratívák Robert Burnst a rabszolgaságban való skót bűnrészesség szimbólumaként állították be. A most közzétett elemzés azonban megmutatta, hogy a költő esete nem használható fel erre a célra, mivel a közvetlen érintettségre nincsenek bizonyítékok.
A szerzők a közelgő 2033-as abolicionista bicentenárium kapcsán egy tényeken alapuló, felelős történetírást sürgetnek. A kutatócsoport álláspontja szerint az a személy, aki egy személyes válság idején elutasított egy jövedelmező jamaicai ajánlatot, nem szolgálhat azoknak a skótoknak a jelképeként, akik ténylegesen működtették a rendszert.
