Mégis tudtak a holokausztról Hitler tábornokai

A német hadsereg tábornokai évekig azt állították, hogy sejtelmük sem volt a holokausztról. Az angol titkosszolgálat most nyilvánosságra hozott titkos felvételei azonban örökre megcáfolják ezt az állítást.

Vélemények a háborúról, Hitlerről, a nácikról és egymásról

1942 és 1945 között a brit titkosszolgálat (Secret Intelligence Service-SIS) MI19-es részlege egy titkos műveletet során 64427 beszélgetést rögzített az elfogott német tábornokok és más magas rangú tisztek között, az érintettek tudta nélkül. Ezek közül a 167 legjelentősebb felvételt most, első alkalommal hozzák nyilvánosságra. A felvételek információkat nyújtanak arról, hogy a német tisztek miként vélekedtek a háborúról, Hitlerről, a nácikról és egymásról. Leleplezik a Wehrmacht azon állítását is, hogy mitsem tudott az SS zsidók, szlávok, értelmi fogyatékosok és általuk alsóbbrendűnek tartott csoportok elleni bűneiről.

A Combined Services Detailed Interrogation Centre (CSDIC - kihallgatási központ) a londoni Trent Park egyik csodálatos épületében működött. Ide hozták az elfogott, magas rangú német tiszteket, és itt szervezték meg a szigorúan titkos műveletet. Az akcióban több száz technikus, gyorsíró, fordító és tolmács vett részt, ezenkívül besúgók és ügynökök, akiknek az volt a feladatuk, hogy szóra bírják a német tábornokokat, dandártábornokokat és ezredeseket.

Fotókülönlegesség a Daily Mailből: Hitler eligazítást tart tábornokainak

Rengeteg trükköt bevetettek, hogy beszédre ösztönözzék a német tiszteket a lehallgató készülékekkel telerakott közös helyiségekben. A Luftwaffe parancsnokait összezárták a Wehrmacht tábornokaival; újságokat és rádiókat használtak, hogy a németek néhány hírfoszlányt kapjanak a frontról. Alkalmanként Lord Aberfaldy - a CSDIC ügynöke, aki jóléti tisztnek adta ki magát - feldobott egy témát, ami vitára késztette a tiszteket. A művelet megdöbbentő sikere abban mutatkozik meg, hogy rengeteg, rendkívül nyílt beszélgetést sikerült rögzíteni. A szövegek a második világháború legsötétebb fejezeteire emlékeztetnek.

A brit titkosszolgálat elsősorban műveleti titkokat akart kipuhatolni a lehallgatásokkal, de hamar rájöttek, hogy a foglyok így többet elárulnak, mint a hagyományos kihallgatások alkalmával. A felvételek bizonyítékot szolgáltattak a keleti fronton elkövetett tömeges atrocitásokra. A felvételek ismeretében tarthatatlanná vált a Wehrmacht azon állítása is, miszerint a népirtás kizárólag az SS és a náci fanatikusok műve volt, és a hadseregnek nem volt tudomása róla. Az elfogott tábornokok többsége ugyan Észak-Afrikában, Olaszországban és Franciaországban került fogságba, mégis pontosan tudták, mi folyik a Harmadik Birodalomban és az elfoglalt területeken.

1939 és 1945 között 10191 német és 567 olasz fogoly fordult meg a Trent Parkban, és a hozzá tartozó két hadifogolytáborban. Az eredetileg gramofonlemezre rögzített felvételek többsége alig fél oldal hosszú, a leghosszabb 22 oldalas. A felvételek tanúsága szerint még Dietrich von Choltitz tábornok is részt vett 1941-42-ben a Krím-félszigeten zsidók meggyilkolásába, holott őt "jó" németként ismerték, mivel nem volt hajlandó végrehajtani Hitler Párizs lerombolását elrendelő parancsát.

A tábornokoknak a leghalványabb sejtelmük sem volt arról, hogy lehallgatják őket. A háború végefelé többen levelet írtak Churchillnek, és felajánlották Németország "megújítását a nyugati kereszténység" szellemében, ám a felvételek leleplezik képmutatásukat. Egy másik példában erősen kritizálták Friedrich von Paulus tábornagyot, amiért feladta Sztálingrádot, holott ők sem lettek volna Trent Parkban, ha nem adják meg magukat. Néhány tábornok igazi antináci volt, és örült, amikor Klaus von Stauffenberg gróf 1944. július 20-án merényletet kísérelt meg Hitler ellen. Úgy vélték, hogy ez a sikertelen, de dicsőséges próbálkozás megmentette a Wehrmacht tisztjeinek becsületét.

Mindannyian tudtak a holokausztról

Az óvatlan beszélgetések azonban nem védik meg a német tisztek becsületét, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy mindannyian tudtak a holokausztról. Von Thoma tábornok, aki El Alameinnél történt fogságba esése előtt egy páncélos hadosztály parancsnoka volt Oroszországban, azt mondta 1943. januárjában Ludwig Crüwell tábornoknak: `Szégyellem, hogy tiszt vagyok.` Ezzel arra utalt, hogy megemlítette az atrocitásokat Franz Halder vezérkari főnöknek, aki csak annyit válaszolt: `Ez politika, semmi köze hozzám.`

Ezután írásban benyújtotta tiltakozását Walter von Bauchwitz tábornoknak, a hadsereg főparancsnokának, aki így válaszolt: `Azt akarja, hogy ezt továbbítsam? Ha ezt akarja, akkor minden megtörténhet.` Thoma azt mondta azoknak, akik hittek abban, hogy Hitler semmit sem tudott arról, ami történt: `Persze, hogy mindenrő tudott. Titokban élvezte is. Persze az emberek nem lármázhattak - ha megtették, letartóztatták és megverték őket.`

"A legnagyobb titok mind között"

A lengyelek, oroszok és főleg zsidók ellen elkövetett bűnök mindennapos témák voltak a beszélgetések során. 1944 decemberében Heinrich Kittel altábornagy a következőket mondta Paul von Felbert vezérőrnagynak: "Miket láttam! Lettországban, Dvinszk közelében az SS tömeges kivégzéseken gyilkolta le a zsidókat. 15 SS katona és kb. 60 lett volt jelen, a világ legkegyetlenebb emberei. Vasárnap reggel még az ágyban voltam, amikor meghallottam a lövéseket. Kinéztem, férfiakat, nőket és gyerekeket láttam, mindegyiket meztelenre vetkőztették. A kivégzők először egy kupacba rakták a ruhákat. Aztán 20 meztelen nőnek az árok mellé kellett állnia. Belelőtték őket." "Hogy csinálták"- kérdezte Felbert. "Arccal az árok felé állították őket. Aztán mögéjük lépett 20 lett, és mindegyiket fejbe lőtte, beleestek az árokba."

Kittel megtiltotta, hogy a kivégzéseket "kint tartsák, ahol az emberek láthatják. Ha az embereket erdőkben vagy olyan helyen lövik le, ahol nem látja senki, az a maguk dolga. De megtiltom, hogy még egyszer itt lőjék le őket. Az ivóvizet innen vesszük, és nem lesz más, csak romlott vizünk" - mondta a SS katonáknak. "Mit csináltak a gyerekekkel?"- kérdezte Felbert. "A három éveseket megragadták a hajuknál fogva, felemelték és lelőtték őket, majd bedobták őket az árokba. A saját szememmel láttam. Bárki láthatta."

Hans Schaeffer, altábornagy azt kérdezte Kitteltől: "Sírtak? Tudták, mi vár rájuk?" "Nagyon is jól tudták. Fásultak voltak. Nem vagyok érzékeny, de az ilyesmitől felfordul a gyomrom"- válaszolta Kittel. "Ha minden zsidót egyszerre kiirtanának, nem maradna egyetlen vádló sem. Ezek a zsidók a kelet pestise" - mondta később. "Mi történt a fiatal lányokkal? Háremet csináltak?"- kérdezte Felbert, amikor a koncentrációs táborokra terelődött a szó. "Ezzel nem törődtem. Csak azt láttam, hogy sokkal elfogadhatóbbak lettek. A nők kérdése nagyon homályos fejezet. Nem is tudjátok, hogy milyen hitvány és buta dolgok történtek."

Egy későbbi beszélgetésben Kittel a következőket mondta Schaefernek Auschwitzról: "Felső-Sziléziában egyszerűen lemészárolták az embereket. Egy nagy teremben elgázosították őket. Ez a legnagyobb titok mind között." "Nem fogok beszélni arról, amit tudok" - mondta később, nem sejtve, hogy minden szavát felveszik és lefordítják.

A következő év februárjában Johannes Bruhn vezérőrnagy megvitatta Felberttel a holokausztot: "Az alapján, amit a Führerről olvastam, azt kell mondjam, mindenről tudott." "Persze, hogy mindenről tudott. Ő felel mindenért. Még Himmlerrel is megvitatta a dolgot" - válaszolta Felbert. Bruhn erre a következőt mondta: "Igen, az az ember nem törődik azzal, ha a rokonaidat kivégzik." Erre Felbert: "Azt az embert a franc se érdekli." A következő hónapban Bruhn azt mondta, hogy Németország már nem érdemli meg a győzelmet, "miután annyi vért ontottunk, a tévhitünk és a vérveszteségünk miatt. Megérdemeljük a sorsunkat."

Mindent gondosan megterveztek

Fritz von Broich altábornagy arról beszélt, hogy `Halomra lőttük az asszonyokat, mintha állatok lettek volna. Volt egy nagy kőfejtő, ahol 10 ezer nőt és gyereket lőttek le. Még mindig ott fekszenek. Kimentünk, hogy megnézzük őket. Ez volt a legállatiasabb dolog, amit valaha láttam.`

Aztán von Cholwitz tábornok, Párizs `megmentője` beszélt azokról az időkről, amikor a Krím-félszigeten szolgált, és amikor ezt hallota repülés közben: `Te jó ég! Nem az én dolgom, hogy elmondjam, de már napok óta lövik a zsidókat.` Cholwitz úgy vélte, hogy csak Szevasztopol környékén 36 ezer zsidót gyilkoltak meg. Edwin von Rothkirch und Trach tábornok 1945. március 13-án pedig a következőket mondta Bernhard Ramcke tábornoknak: `Hadd mondjak valamit, az elgázosítás messze nem a legrosszabb dolog!` Erre Ramcke: `Mi történt?`

"Először az emberek megásták a saját sírjukat, aztán a kivégzőosztag lelőtte őket. Néhányan nem haltak meg, és egy réteg földet lapátoltak közéjük. Voltak rakodóik, akik a holttesteket rájuk pakolták, mert túl gyorsan estek a gödörbe. Az SS tette ezt. Ismertem egy SS parancsnokot, aki azt mondta: 'Le akarja fényképezni a kivégzést? Mindig reggel lőjük le őket, de ha szeretné, még van néhány, azokat délután is lelőhetjük.'"

Három nappal később Dr. Friedrich Von der Heydte ezrdes beszélt Eberhard Wildermuth ezredesnek a csehszlovákiai Theresianstadtban lévő koncentrációs táborról: "Félmillió embert végeztek ki ott. Úgy tudom, az összes bajorországi zsidót oda vitték. De a táborban soha nem volt túlzsúfoltság. Értelmi fogyatékosokat is elgázosítottak." Wildermuth: "Igen, tudom. A nürnbergi eset kapcsán szereztem róla tudomást, a bátyám az egyik ottani intézményben orvos. Az emberek tudták, hova viszik őket."

A háború előrehaladtával aztán a foglyok két pártra szakadtak: nácitámogatókra és náciellenesekre. A náci fanatizmust még a háború kimenetele sem tudta megingatni. Wilhelm Ullersperger vezérőrnagy, aki 1944 utolsó napjaiban került fogságba az Ardenneki offenzíva során, és hamarosan a következőket mondta: "Mi közöm nekem a nagypéntekhez? Csak mert egy mocskos zsidót felakasztottak sok évvel ezelőtt?"

Walther Bruns, vezérőrnagy azokról kivégzőosztagokról beszélt, akik több ezer rigai zsidót öltek meg: "Azok a cinikus megjegyzések! Bárcsak azt láttam volna, hogy az óránként váltott kivégzők utálattal végzik a munkájukat, nem pedig olyan megjegyzéseket tesznek, hogy 'Ott jön egy zsidó szépség!' Még mindig emlékszem mindenre - egy csinos nőre égővörös ingben. A sok beszéd arról, hogy a fajt tisztán kell tartani. Rigában először megerőszakolták, majd lelőtték őket, hogy ne tudjanak beszélni."

Erwin Josting ezredes visszaemlékezett egy osztrák barátjára, akitől egy hadnagy azt kérdezte. "Szeretné megnézni? Igen szórakoztató műsor zajlik errefelé; egy csomó zsidót megölünk. A csűr tele volt nőkkel és gyerekekkel. Benzint locsoltak rájuk, és elevenen megégették őket. Nem tudják elképzelni, milyen volt a síkítozásuk."

E rendkívüli és rettenetes felvételek publikálása után teljesen bizonyossá vált, hogy a német tisztek tudtak az SS bűneiről. És mindezt még hitelesebbé teszi az a tény, hogy a beszámoló nem a győztesektől származik: saját szavaik bélyegezték meg őket.