Magyar kutató járt a hunok fővárosában

Magyar kutatók a hunok országában

Mk: Hová indulna ma útnak Stein Aurél?

OB: Stein Aurél valószínűleg ma is Dzsungáriába indulna, hiszen még  sok feltáratlan emlék rejtőzik ott. Ma azonban - a nemzetközi érdeklődés miatt - vélhetőleg a Sárga-folyó partjára indulna, ahol páratlan hun városok és emlékek várnák őt, sőt, jól felkészült kínai és mongol kutatók is segíthetnék munkáját.

Mk: Milyen expedíciókon vehet részt egy magyar szakértő? Melyek a legfőbb, magyarok által elért eredmények?

OB: Korábban két évet tanultam Ph.D hallgatóként a Mongol Állami Egyetemen, ahol neves régészek és történészek oktattak. 2005-ben Magyarországot képviselhettem az I. Nemzetközi Hun konferencián Szühbátorban, ahol előadást tartottam a magyar méltóságnevek (vajda, bán, gyula) keleti, vélhetőleg hun eredetéről. Az elmúlt két évben azonban saját magam is tettem tanulmányutat Kínában, és meglátogattam Tongwancheng (Fehérvár) városát, a Yinchuan-ban lévő hun pagodát, valamint azonosítottam Gao Ping várost, a mai Guyuan-t.

A 2007-ben megnyíló hun múzeum. Belső-Mongólia, Kína Nézegessen hun képeket galériánkban!

Felvettem a kapcsolatot a Belső-Mongol Tudományegyetem történészeivel és nyelvészeivel, továbbá a Xian-i Egyetem szakértőivel, akik immár egy évtizede foglalkoznak Tongwancheng város kérdéseivel. Nagy megtiszteletésnek vettem, hogy a város történetével kapcsolatos észrevételeimet elfogadták, és hamarosan megjelenik a publikációm az egyetem szaklapjában. Az eddigi tapasztalataimról megjelentettem egy ismertetést is, valamint lefordítottam Zagd Batszajhan mongol régész hunokról szóló könyvét,  hogy a magyar tudományos közélet is megismerkedjen a hun történelem és régészet legújabb eredményeivel.

Mk: Miben változott az elmúlt évtizedekben a magyar kutatás hun történelemmel kapcsolatos képe?

OB: Sajnos míg az elmúlt másfél évtizedben külföldön megnőtt a hun kutatás szerepe, addig nálunk csak kevés olyan tudományos kutató van, aki hun-kérdéssel foglalkozna. A téma iránt általában a régészek érdeklődnek leginkább, a történészek, néprajzosok kevésbé. Talán nálunk még mindig negatív kép él a hunokkal kapcsolatban, vagy félnek egy-egy adott téma újraértékelésétől.

Mk: Hogyan látnak minket a mongol kutatók?

OB: Mongóliában midenki ismeri hazánkat, főleg azt tudják rólunk, hogy itt volt Attila király központja. Mélyebb ismeretekkel azonban nem rendelkeztek rólunk. Mongóliában én ismertettem meg a kutatókat a krónikáinkban lévő hun történettel, sőt, le is fordítottam mindezeket mongol nyelvre, hogy a mongol kutatók is véleményt alkothassanak róla. Azóta a szakma a hun birodalom népeinek tart minket, és megnőtt  az érdeklődés a magyarországi hun emlékek iránt. Sajnos a megfelelő magyar érdeklődés hiánya meggátolja az együttműködést, pedig egy közös nemzetközi kutatás révén új eredményeket  lehetne produkálni. A Magyarországon is járt régészek és folkloristák pedig egyértelműen azt állítják, hogy a magyarság anyagi kultúrája belső-ázsiai eredetű.

Mk: Mongólia idén ünnepli 800 éves fennállását. Mivel jár egy ilyen esemény?

OB: Mongóliában még most is tart az a hatalmas rendezvénysorozat, amellyel az államalapításra emlékeztek. Ezek között volt szakmai, tudományos rendezvény, több nemzetközi konferencia, de a széles közönség számára is rendeztek programokat. Az egyik legjelentősebb jelenet az volt, amikor Dzsingisz kán szülőhelyétől szimbolikusan földet és vizet vittek az egykori fővárosba, Karakorumba. De ugyancsak erre az évre időzítették a hatalmas Dzsingisz kán-szobor állítását a főváros, Ulánbátor főterére, ahonnan ezzel végleg eltávolították a szocialista korszakban emelet mauzóleumot. Nyáron szinte folyamatosan voltak hagyományos programok vidéken, ahol a férfiak három játékban: birkózás, íjászat, lovaglás mérhették össze erejüket és ügyességüket.

1. A hun örökség nyomában
2. Magyar kutatók a hunok országában
3. A hun-magyar-mongol rokonság valósága