A lengyelek már a háború előtt feltörték az Enigma kódját

Eddig nem volt közismert, hogy a lengyel hírszerzők már a háború kezdete előtt feltörték az Enigma kódolót.

Lengyel kémek sikerei

A történelem egyik legnagyobb melléfogására derült fény a minap: egy nemrég megjelent könyv szerint ugyanis a lengyel titkosszolgálat már 1939-ben felajánlotta a briteknek az Enigma kikódolt jeltábláit és magát a készüléket is, ám az akkor még világbirodalomban gondolkodó angoloknak sokkal fontosabb volt a japán tengerészeti kódok megfejtése, így nem igazán érdekelte őket a lengyelek fogása - aminek aztán az év szeptemberében nyoma veszett egy időre. Az Enigma és Ultra kódolókról született végtelen szakirodalomban nagyon kevés szó esik arról is, hogy később szintén három lengyel szakértő segített megfejteni a négytárcsás Enigma kódjait. Egyrészt mert a hollywoodi filmgyártás szerint az amerikaiak érdeme lett a kódolók megszerzése, másrészt pedig a lengyel hírszerzés minden irata, mely a szövetségesek részére végzett munkáról készült, 1945-ben megsemmisült.

Nemrég azonban elkészült az Intelligence Cooperation Between Poland and Great Britain During World War II című kormányzati jelentés, hogy visszahozza a köztudatba a két ország második világháborús közös hírszerzésének történetét. Az előszó megírását Tony Blair brit miniszterelnök és Marek Belka lengyel miniszterelnök vállalták: Blair előszavában például arra is kitér, hogy mekkora hibákat vétett háborús elődje, például amikor nem ismerte el, hogy Sztálin rendelte el a Katyn-i mészárlást. A könyvet egy brit és két lengyel történész szerkesztette, és a hírszerzési akták hiányát orvosolandó több kutatót is bevontak a munkába. A résztvevők így szabad kezet kaptak mind az angol, mind pedig az amerikai hírszerzés aktáiban történő kutatásra, melynek végeztével érdekes epizódokra derült fény a világháborúból.

Az ismeretlen hírszerzői sikerek között az Enigma-esete nem egyedülálló - állítja a könyv. Hasonló módon csempészték lengyel ügynökök a V2-es rakéta teljes dokumentációját és darabokra szedett szigorúan titkos motorját Londonba. A lengyel ügynökök szervezték meg a szövetséges partraszállások diverzáns-akcióit, és az ő nevükhöz fűződik a Holokauszt bizonyítása is, melynek azonban akkor sem Londonban sem Washingtonban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A lengyel hírszerzés - a szövetségesekkel szemben - sokkal sikeresebb volt, mivel mindenhol voltak emberei a megszállt területeken, Japántól egészen Normandiáig, még a semleges Európai államokban is.

A lengyel James Bond akciói

1941-ben, Görögországban például - a könyvben lengyel James Bond-nak nevezett - Jerzy Iwanow-Szajnowicz elpusztított egy német tengeralattjárót, majd egy közelben horgonyzó rombolót is a tenger fenekére küldött. Ezután egy repülőgép-hajtóműveket gyártó üzemet is tönkretett - a németeknek emiatt sok gépük zuhant le Afrikában váratlan meghibásodás miatt. Ő is azonban sok más hasonló ügynök sorsára jutott: hamarosan elárulták, és amikor szökni próbált, megölték.

A könyv végén felteszik a kérdést: ki pusztíthatta el az aktákat? Míg azonban a kérdés egyszerű, azonban a válasz ennél jóval komplikáltabb lehet. Mivel Lengyelországot a Szovjetunió szállta meg, akik a varsói felkelés során hagyták elvérezni az autonóm lengyel törekvéseket, ezért a háború vége után nem nagyon ejtettek szót az angolok oldalán harcoló lengyel önkéntesekről - tekintettel arra, hogy a szovjet szövetségest, illetve aztán ellenfélt nem akarták ezzel is bosszantani. Egyes magyarázatok szerint a britek morális okokból döntöttek az iratok megsemmisítése mellett, mert a háború utáni Európában a korábban tett ígéretek és a megszerzett érdemek gyökeres ellentétben állnak a lengyelek sorsával.

Más elméletek szerint a szovjet hírszerzés semmisíthette meg az aktákat, mivel a lengyelek a háború előrehaladtával beépítették embereiket a szovjet hadseregbe és bürokráciába is, így szinte minden kelet-európai államban összeírták az együttműködőket és kollaboránsokat is - ez az információ viszont nem kerülhetett az angolok kezére. Voltak az iratanyagban azonban olyan angol szovjet-szimpatizáns diplomaták és katonák is, akiknek szintén nem jött volna jól, ha fény derül erre a befolyásoltságra, így ők is elrendelhették a megsemmisítést.

"Az új könyv remélhetően újra megfelelő helyén tárgyalja a lengyelek szerepét a világháborúban" - állítja Blair, akinek azonban szintén politikai érdekei fűződhetnek ahhoz, hogy nevét adta  a kezdeményezéshez, hiszen egyes kritikusai szerint épp ezzel próbálja meg Lengyelországot maga mellé állítani az Európai Unió hatalmi harcaiban.