Ferenc József, I.

1830. augusztus 18-án született Schönbrunnban. Apja V. Ferdinánd császár testvére, Ferenc Károly főherceg volt, anyja az igen ambiciózus Zsófia bajor hercegnő. A fiút gyermekkorától úgy nevelték, hogy egykoron császár lesz belőle: már négyévesen tanulásra fogták, s nagykorúságára minden tudományban jártas volt, nyolc nyelvet beszélt - közte a magyart -, értett a hadvezetéshez, és maga Metternich kancellár avatta be a birodalom ügyeibe. Állítólag anyja, Zsófia és Metternich már 1847-ben megegyeztek, hogy a főherceget nagykorúvá válása napján, 1848. augusztus 18-án hozzásegítik a koronához. A trónon a forradalmak kitörésekor a gyenge és határozatlan V. Ferdinánd ült, aki már-már a birodalom létét veszélyeztette. Zsófia és a kamarilla ezért úgy döntött, hogy Ferdinándnak távoznia kell, de az idő erre csak 1848 végén érett meg. A trónváltoztatás indokául azt a meglehetősen kicsinyes indokot hozták fel, hogy Ferenc Józsefet nem kötik majd azok a törvények, amelyeket elődje oly szerencsétlen módon szentesített. Az utolsó pillanatban döntöttek úgy, hogy az ifjú II. Ferenc helyett I. Ferenc József néven lép a trónra: mivel így még egy Habsburgot sem hívtak, s maga a névválasztás is egy új kort ígért.

Az alig tizennyolc éves ifjú 1848. december 2-án lépett trónra Ferenc József néven, nagybátyját, Ferdinándot pedig Prágába száműzték. Három hónapra rá, 1849. március 4-én Olmützben centralista alkotmányt hirdetett, feloszlatta a parlamentet, sőt a birodalom megmentése érdekében személyesen megalázkodva hívta segítségül az orosz cár csapatait a magyar forradalom leveréséhez. A túlerő végül győzedelmeskedett, a magyar seregek 1849. augusztus 13-án Világosnál letették a fegyvert.

A pacifikálás gyors és véres volt. A síri csendbe burkolózott birodalom alkotmányát sutba vágták, a következő tíz évben Ferenc József néhány tanácsadójára, a rendőrségre és a hadseregre támaszkodva személyesen intézte az ügyeket. A politikában járatlan uralkodó a krími háborúban teljesen elszigetelte országát, majd 1859-ben a francia-olasz háborúban hiába állt maga a hadak élére, súlyos vereséget szenvedett Solferinónál.

IV. Károly és a kis Ottó társaságában

A kudarcok miatt enyhíteni kellett az abszolutista rendszeren: lassan megkezdődött a birodalom alkotmányos állammá alakítása. Miután az újabb, a porosz-osztrák háborúban 1866-ban Königgrätznél elszenvedett vereség nyilvánvalóvá tette, hogy a német egység nem osztrák vezetéssel jön létre, s Ausztria elvesztette itáliai birtokait is, elkerülhetetlen lett a birodalom átalakítása.

Ferenc József kiegyezett a magyarokkal, s 1867. június 8-án magyar királlyá koronázták. A dualista Osztrák- Magyar Monarchiának egy uralkodója (egy személyben osztrák császára és magyar királya), de két fővárosa, két parlamentje volt. A bonyolult belső közjogi viszonyok ellenére a Monarchia kifelé egységes külpolitikát képviselt és regionális nagyhatalomnak számított. Ferenc József ettől kezdve - abszolutista hajlamai és neveltetése ellenére - alkotmányos uralkodóként kormányzott, és keményen ellenállt a birodalom - főként csehek által szorgalmazott - föderalizálásának.

Három évtizednyi tündöklés után, a 19-20. század fordulójára az ezernyi belső ellentéttől feszített állam egyetlen összetartó ereje a császár, "a birodalom első hivatalnoka" maradt. Ferenc József fegyelmezetten tette kötelességét, bár maga is tudatában volt az elkerülhetetlen végzetnek, és számos egyéni tragédia is sújtotta (fia öngyilkos lett, Miksa fivérét kivégezték Mexikóban, házassága a szépséges Erzsébet császárnével, "Sissivel" megromlott, majd feleségét meggyilkolta egy anarchista.) 1914-ben még megérte az első világháború kirobbanását, de a sors megkímélte attól, hogy tanúja legyen szeretett birodalma végnapjainak: az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése előtt két évvel, 1916. november 21-én meghalt a schönbrunni kastélyban. 84 évéből 68 évet ült a trónon: személyével egy egész korszak - a "boldog békeidők" - szállt a sírba.

(Múlt-kor/Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)