Víz alatti kora középkori tengeri akadályt vizsgáltak Németországban

A németországi Schlei-fjord mélyén rejtőző, a kora középkorban épített reesholmi tengeri akadály maradványain végeztek átfogó régészeti és állagmegóvási vizsgálatokat az ősz folyamán. A Schleswig-Holstein tartományi régészeti hivatal Kieli Egyetemmel együttműködésben zajló merüléseinek célja a tengeri hajóféreg okozta károk felmérése és a mintegy 1600 méter hosszú építmény pontos kiterjedésének meghatározása volt.

A Borgwedel és Schaalby települések határán, Reesholm és a Kockbarg-zátony között elterülő építmény ma már teljes egészében a víz alatt nyugszik. A tengeri akadály masszív faoszlopokból és kazettás szerkezetekből épült, amelyek az évszázadok során viszonylag jó állapotban maradtak fenn az iszapba ágyazódva.

A Schleswig-Holstein tartományi régészeti hivatal a Kieli Egyetem Ős- és Koratörténeti Intézetével karöltve szervezett kutatási programot az UNESCO világörökségi listáján is szereplő határvédelmi komplexum megóvására. Október közepén Oliver Nakoinz professzor vezetésével az egyetem hallgatói fotós és videós dokumentációt készítettek a cölöpökről. A tengeri régészeti gyakorlat során a hallgatók geofizikai eszközökkel is vizsgálták a területet, különösen a keleti szektorban kutatva további strukturális maradványok után.

A régészeti felmérőmunka mellett a tartományi hivatal egy víz alatti kutatásokra specializálódott kieli céget, a Submarist is megbízta a műemlék állapotának ellenőrzésével. A merülések során a szakemberek célzottan az építmény fizikai sérüléseit, a biológiai bevonatot és az aktuális veszélyeztetettséget vizsgálták.

A tengeri régészek kiemelt figyelmet fordítottak a hajóféreg (Teredo navalis) elterjedésének feltérképezésére, amely súlyos károkat képes okozni a víz alatt őrzött történelmi faanyagban. A terepmunka eredményeit a kutatók a korábbi környezeti és vízrajzi adatokkal is összevetették, hogy hatékony védelmi stratégiát dolgozhassanak ki. A felmérések során nyert monitoringadatok elengedhetetlenek a jövőbeli állagmegóvási beavatkozások megtervezéséhez és az egyedülálló lelőhely megmentéséhez.

A reesholmi akadály a 8. században épült, amikor a térség védelmi rendszerét jelentősen kibővítették. Az akár 1600 méter hosszan elnyúló, robusztus facölöpökből álló struktúra a tenger felől zárta le a Schlei-fjordot, szervesen kiegészítve a szárazföldi erődítményeket. Az építmény megakadályozta, hogy az ellenséges csapatok apály idején könnyedén átkelhessenek a déli Schwansen régióból az északi Angeln területére. A régészek feltételezése szerint az itt állomásozó katonák, akik a mindössze néhány száz méterre fekvő Füsing kora középkori településéről érkeztek, folyamatosan felügyelték és védték a víz alatti akadályrendszert.

A reesholmi létesítmény a korszak egyik legnagyobb mérnöki teljesítményének számító Danewerk sáncrendszerhez tartozott. A Jütland-félsziget déli részén húzódó, több tucat kilométer hosszú védvonal építését a dán uralkodók kezdték meg a 8. század elején. A földből, kőből és fából emelt sáncok elsődleges célja a dán területek védelme volt a dél felől érkező szász, majd később a frank és szláv támadásokkal szemben. A rendszer a szárazföldi útvonalak lezárása mellett a legfontosabb vízi utakat is ellenőrizte, garantálva a régió feletti katonai kontrollt. A védvonalat az évszázadok során többször megerősítették és kibővítették, egészen a 12. századig aktív szerepet játszva a skandináv geopolitikában.

A Danewerk sáncrendszere elválaszthatatlanul összefonódott a közelben felépült Hedeby (Haithabu) sorsával, amely a viking kor egyik legjelentősebb és leggazdagabb kereskedővárosává nőtte ki magát. A Schlei-fjord végén található település stratégiai fekvésének köszönhetően az Északi-tenger és a Balti-tenger közötti tranzitkereskedelem csomópontjává vált.

A reesholmi tengeri akadály így nemcsak a katonai védelmet szolgálta, hanem a Hedeby felé tartó értékes hajós rakományok mozgását is szabályozta. A vízi forgalom szigorú ellenőrzése révén a dán uralkodók vámokat szedhettek, és biztosíthatták a város gazdasági monopóliumát a rivális államalakulatokkal szemben. Az UNESCO 2018-ban ismerte el a Danewerk és Hedeby régészeti komplexumának kiemelkedő egyetemes értékét, a világörökség részévé nyilvánítva az egykori határvidék ma is látható nyomait.