Az örök Hasfelmetsző...

Londonban, a rosszhírű Whitechapel-negyedben történt, hogy 1888 őszén, augusztus 31-e és november 9-e között egy máig ismeretlen gyilkos öt prostituáltat mészárolt le ugyanazzal a torokvágásos módszerrel. Az áldozatok szerencsétlen, alkoholista nők, a társadalom perifériáján élő teremtések voltak, akik csupán alkalmilag űzték a legősibb mesterséget. A gyilkos késő éjszaka vagy kora hajnalban támadott, biztos kézzel vágta át a torkukat, és utána, ha volt rá ideje, egészen visszataszító és undorító mészárosmunkát végezve zsigerelte ki őket.

 

Az augusztus 31-re virradó éjjel egy korán munkába siető kocsis a Berner Streeten lévő egyik istálló bejárata előtt heverő nőre lett figyelmes. Amikor rendőrt hívott és megvizsgálták a testet, azonnal világossá vált, hogy gyilkosság történt: a nő nyakát két, balról jobbra tartó vágással elmetszették. Annak dacára, hogy a környéket a rendőrök alaposan átvizsgálták és minden közelben lakót kikérdeztek, senki nem látott és nem hallott semmit. Időközben a holttestet a közeli hullaházba vitték, és amikor levetkőztették, fedezték fel, hogy a nő hasát hosszanti irányban felnyitották, és e vágástól függetlenül is össze-vissza kaszabolták. A hullaházban hamarosan azonosították a tetemet: egy Mary Ann ("Polly") Nichols nevű, alkoholista alkalmi prostituált volt, aki a közeli éjjeli menedékhelyen húzódott meg, amikor éppen nem dolgozott. A tett indítékát nem lehetett megállapítani. Látszólag semmi nem indokolta a szerencsétlen nő lemészárlását, hiszen nem volt útjában senkinek, nem üldözték vagy bántalmazták halála előtt, a zsebében lévő filléres kacatokhoz pedig hozzá sem nyúlt gyilkosa.

 

Egy héttel később, szeptember 7-én reggel hat óra felé egy Annie Chapman nevű, negyvenhetedik évében járó nőt találtak ugyancsak elvágott torokkal a Hanbury Street 29. számú ház hátsó udvarában. Ennek a nőnek is felvágták a hasát, a beleit pedig hosszan kihúzták és a bal válla mellé rakták, a földre. Ezt a holttestet már a helyszínen vizsgálta meg a rendőrorvos, és egyebek mellett azt is megállapította, hogy a méhet és a petefészket eltávolították, a vagina és a húgyhólyag nagyobbik részével együtt. Bármi, ami indokolhatta vagy megmagyarázhatta volna ezt az iszonyú tettet, nem volt. Erre a nőre sem haragudott senki, nem rabolták ki, és valószínűleg nem is bántalmazták élete utolsó perceiben. A váltakozó sikerrel végzett csipke- és virágárusítás mellett ő is alkalmi prostituált volt, idült alkoholizmusa mellé pedig már előrehaladott tüdőbajt is  szerzett. Három hétnél nem kellett többet várni, hogy a gyilkos újra hallasson magáról. A szeptember 30-ra virradó éjszakán ismét lecsapott, és ekkor már két áldozattal végzett.

 

A Berner Street 40. számú épületéhez egy oroszországi zsidó bevándorló éppen éjjel egykor érkezett meg, miután póniló vontatta szekerével leszállította a környékbeli boltokba szánt árukat. A póniló hirtelen nyugtalan lett, visszahőkölt, gazdája pedig gyufát gyújtva nézelődött a sötétben, hogy mitől ijedt meg így az állat. Ekkor látta meg a kapualjban heverő testet. Ebben az épületben egy munkás művelődési egylet működött, ahol a póniló gazdája a gondnoki teendőket látta el. Az egylet éppen táncmulatságot tartott, így az emeleten szórakozók hamarosan rendőrt is kerítettek. Pár perccel később orvos is érkezett, de a torok átvágásán kívül más sérülést az sem állapíthatott meg. Ezt az áldozatot nem zsigerelték ki. Csupán a torkát vágták el egyetlen, erős és mélyre hatoló, balról jobbra húzódó vágással. A zsebében semmi nem volt, a bal kezében leheletfrissítő cukorkát találtak. A nőről a hullaházban derült ki, hogy Elizabeth Stride-nak hívták, a negyvenes évei közepén járt, ugyancsak alkalmi prostituált volt, és éjjeli szálláson lakott. Ugyanúgy alkoholista volt, mint az előző két áldozat. Tőlük csupán két, később lényegtelennek bizonyult dologban különbözött: eredetileg svéd volt, és magas termete miatt Long Liznek, azaz Hosszú Liznek becézték.

 

Ezen az éjszakán, háromnegyed órával később és pár száz méterrel arrébb, a Mitre Square egyik sötét sarkában a körútját végző rendőr még egy nőt talált holtan. Az illetőt Catherine (Kate) Eddowesnak hívták, és talán már mondani sem kell, hogy a negyvenes évei közepén járt, éjjeli szálláson lakott, alkoholista volt, és alkalmi prostituáltként egészítette ki  szerény jövedelmét. Rajta már volt mit nézni. A torkát átvágták, az arcát összevagdalták, a hasát pedig - a mellcsonttól a szeméremdombig - hosszan felvágták. Ennek a nőnek is kihúzták a beleit, és az orvosi vizsgálat már a helyszínen megállapította, hogy kivágták a méhét és a bal veséjét is. A beleiből ugyancsak kivágtak egy jó félméteres szakaszt.

 

A következő áldozatra, aki sok mindenben különbözött az eddigiektől, majdnem másfél hónapot kellett várni. Mary Jane Kelly, egy ír főállású prostituált, mindössze huszonöt éves volt és igen csinos. A Dorset Streeten lakott, a Miller's Court nevű épület földszint 13-as szobájában. November 9-én a délelőtti órákban a lakbérért küldött kifutófiú hiába zörgetett az ajtaján. Amikor benézett a törött ablakon, a félhomályban olyasmit látott, hogy azonnal a főnökéhez szaladt, aki aztán a rendőrséget riasztotta. A lány ajtaját úgy kellett betörni. A szobába benyomulók elé olyan látvány tárult, amilyennel a tizenkilencedik században vajmi kevesen találkozhattak. Az ágyán fekvő Mary Jane Kellyt - becenevén Black (Fekete) Maryt - a szó szoros értelmében feltrancsírozták, éppen úgy, mint egy vágóállatot. A rendőrökkel együtt érkező orvosok részletesen  "leltározták" sérüléseit, csakúgy, mint a szoba különböző részeibe dobált vagy hiányzó belső szerveit. Mielőtt ezt az iszonyatos mészárosmunkát a tettes elvégezte volna, neki is átvágta a torkát.

 

A cikk teljes terjedelmében a márciusi számban olvasható!