Klímaváltozás támaszthatja fel a himlőjárványt

Himlőben elhunyt jakut teteme a tundráról

A himlő - a malária mellett - az emberiség történetének legveszélyesebb, és legtöbb áldozatot követelő betegsége. Az évszázadok során az emberek többféleképpen próbáltak védekezni ellene, míg 1796-ban Edward Jenner kifejlesztette az első igazi oltóanyagot.

A himlőt a variola vírus okozza, tünetei láz, fáradtság és a jellegzetes hólyagok, amelyek mély hegeket hagynak a bőrön. Ez a szörnyű betegség tizedelte meg Amerika őslakosságát Kolumbusz partraszállása után, az Északi-sarkvidék lakóit, és csak a 20. században 300 millió halálos áldozatot szedett. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világméretű oltási kampánya révén végül sikerült teljesen visszaszorítani, az utolsó járvány az 1970-es évek végén Etiópiában tört ki.

Ma a himlő már csak a legtitkosabb amerikai és orosz laboratóriumokban létezik, és a minták megsemmisítésát egyre halogatják. A tudományos kísérletezés és az illegális készletek léte így sokak szerint magában hordozza a véletlenszerű vagy szándékos fertőződés veszélyét. A 2001. szeptember 11-i merénylet után a Bush kormányzat például elrendelte az amerikai katonák és egészségügyi dolgozók beoltását.

A himlőtől való félelem azonban továbbra is él az emberekben. Az 1980-as évek közepén a régészek azért hagyták abba egy londoni kripta vizsgálatát, mert himlőheget találtak az egyik holttesten. Egy Santa Fe-i könyvtáros pedig himlő elleni védőoltást kapott, mert himlővel fertőzött bőrdarabot talált egy orvosi könyvben. Ezekben az esetekben a vírusok már nem voltak életképesek. Egy angol építőmunkás azonban elkapta a betegséget, miután egy olyan házon dolgozott, amelyben korábban himlőben elhunyta emberek laktak. Hollandiában pedig néhány kutató életképes vírust talált egy 13 éves hegben.

Az Északi-sarkkörnél fekvő területek is megőrizhették a vírust, mivel az ellenáll a hidegnek, fagynak. 20 évvel ezelőtt a szibériai Kolima folyó egyik kanyarulatában egy olyan holttestre bukkantak, amelynek tulajdonosa valószínűleg himlőben halt meg. A testet a Cserszkij Kutatóállomásra vitték. Az 1980-as években a szibériai Pohodszknál tömegsírra bukkantak, és a helyiek követelték a tetemek vizsgálatát. A kutatók minden óvintézkedést megtettek. Himlővírust ugyan nem találtak, de antigént igen.

Mivel a fagyott talajban és jégben már találtak 3 millió éves baktériumot, és 140 ezer éves vírust is, ezért egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy a variola vírus életképes marad az örök fagy körülményei között is. A globális felmelegedés következtében mostanra megkezdődött az eddig fagyott tundrák felmelegedése. A fagyott talaj felpuhulása viszont felszabadítja az eddig megkötött metángázokat, amely még inkább erősítheti a felmelegedést. Az Északi-sarkvidék gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része: 2100-ra a fagyott talaj legfelső három métere teljesen el fog tűnni.

Néhány szakértő úgy véli, hogy az éghajlatváltozás csökkenti a himlő visszatérésének esélyét, mert a vírus csak fagyott állapotban őrzi meg életképességét. Persze ezzel ellentétes vélemények is vannak, amelyek szerint többféle permafroszt létezik: a jégben gazdag permafroszt gyorsan olvad, de a száraz jobban megőrizheti a tetemeket és a bennük lévő himlővírusokat. Mások szerint a trópusi betegségek hatóterületének növekedése nagyobb veszélyforrást jelent, mint az olvadó talaj során előkerülő himlővírusok.