A tabutól a történelem átértékeléséig

Obrusánszky Borbála: Mi az Ön fő kutatási területe?

Ulambajar Erdenebat: Fő területem a mongol kori sírok és települések tanulmányozása és az azokon való terepmunka. A jelenlegi legnagyobb feltárást a régi mongol fővárosban, Karakorumban folytatjuk, ahol a Bonni Egyetem régészeivel ásunk közösen. Én személy szerint Dovdoi Bajar régésszel, a téma legnagyobb hazai szaktekintélyével dolgozom együtt. Ezen kívül Mongólia több részén is végzünk feltárásokat, ebben az évben a Góbi középső részén egy csodálatos természeti környezetben, a Baga Gazrin Csulúnál tárunk fel mongol kori (13-14. század) sírokat.

Magyar kutató járt a hunok fővárosában

O.B.: Milyen leleteket találtak Karakorumban?

U.E.: A város központját, Ögödej kán palotáját, valamint a főváros kézműves negyedét tártuk fel. Megtaláltuk a fővárosban lévő nesztoriánus keresztény templom nyomait, de buddhista és muzulmán szentélyeket is találtunk. Sőt, amint az a budapesti kiállításon is megfigyelhető, magának Ögödej kánnak a palotáját perzsa mesterek építették, ahol sajátos iszlám művészetükkel díszítették a palotát. Az ásatások révén átértékeltük az oroszok által 1949-ben végzett régészeti ásatások eredményeit, és megállapítottuk, hogy akkor sok dologban tévedtek.

A régi álláspont szerint ugyanis a város a 9. századtól lakott volt, mi viszont megállapítottuk, hogy csak a 13. század első felében került sor építkezésre. A város történetét sikeresen korszakoltuk, amelyből kiderült, hogy a település egészen 1450-ig fennállt, és a sokat emlegetett 1388-as kínai támadás nem semmisítette meg azt. Ugyanilyen legenda volt, hogy a Jüan-dinasztia utolsó uralkodója, Togontemür kagán visszament Karakorumba. Az ő pecsétjét nem találtuk meg, de fia nevével a Góbi északi részén, Olan Baisin és Heszeg Baisin városok területén folytatott ásatásokon egyaránt találkoztunk. Ebből pedig az derült ki, hogy Dzsingisz kán utódai csak 1370 körül értek vissza a mai Mongólia területére.

O.B.: A karakorumi leletek után hogyan értékelik a városok és a pásztorok kapcsolatát?

U.E.: A kutatók az elmúlt években teljesen átértékelték a városi-vidéki viszonyt, miután csak a mai Mongólia területén 300 városromot találtak, és ezek közül sokaknál folyamatosan volt élet a hun kortól kezdve egészen a mongolokig. A jelenlegi álláspontunk szerint nem szabad külön kezelni a pásztorokat és a városi lakosokat, hiszen azok szoros kapcsolatban álltak egymással, és a városi életmód nem változtatta meg a mongolok hitvilágát, és kultúráját. Sőt, a nemzetségi, törzsi központok szerepe további kutatást igényelne, hiszen azok is kereskedelmi és kézműipari központként működtek.

Dzsingisz kán öröksége a Nemzeti Múzeumban

O.B.: Sok embert érdekel, hogyan temetkeztek a mongolok, főleg Dzsingisz kán sírja izgatja a szakmai és az érdeklődő közönséget. Erről mi a mongolok véleménye?

U.E.: A mongolok, csakúgy, mint a korai pusztai népek, titokban temették el halottaikat, nem is voltak látható temetőik, nem látogatták azokat, hanem külön helyeken alakítottak ki áldozati helyeket, ahol az év meghatározott szakaszában végeztek szertartásokat az ősök szellemének, amelyet mongolul ongonnak neveznek. A Mongóliában látható türk és mongol kori bálványok ilyen áldozati helyek voltak. Dzsingisz kán sírjáról ellentmondásos feljegyzéseink vannak, a nagykánt sokak szerint valahol Északkelet-Mongóliában temették el. 1993-ban a japánok a "Gurvan gol", vagyis a Három Folyó projektben keresték a sírt, de nem találták meg. Ennek ellenére az expedíció nagyon sikeres volt, hiszen Avragában feltárták Dzsingisz kán egyik korai palotáját, és sok egyéb, mongol kori emléket is találtak. Azóta senki sem kereste a helyet.

O.B.: Hogyan vélekednek a mongolok Dzsingisz kánról?

U.E.: Az elmúlt 70 évben, a rendszerváltásig tilos volt róla beszélni, akkoriban ez tiltott téma volt. 1990 után viszont szabadon lehetett publikálni a mongol birodalom történetéről szóló műveket, és mi, kutatók is nagyban átértékeltük történelmünket. Ma a mongolok többsége hősnek, nagy vitéznek, sőt istennek tekinti a nagykánt, de a buddhista egyház is szentnek tartja. A negatív kép annak köszönhető, hogy a krónikák csak a hadjáratokkal járó pusztításokat örökítették meg, ám a mongol birodalomnak azonban számos más értéke is van.