50 éve robbant ki a szuezi válság

Muskétások az arab nacionalizmus ellen

A XIX. században megépített Szuezi-csatorna óriási stratégiai jelentőséggel bírt, hiszen lehetővé tette, hogy a fontos távol-keleti kikötőket az afrikai kontinens és a Jóreménység-foka megkerülése nélkül érjék el. Még fontosabb volt már ebben az időben is a fekete arany, vagyis a Közel-Kelet olajkincse, aminek szállítása szintén a csatornán keresztül történt. A csatorna működését felügyelő részvénytársaság jelentős része francia kisrészvényesek és a brit állam kezében volt, de Egyiptom is rendelkezett tulajdoni hányaddal.

Egyiptomban 1952-ben megdöntötték a királyságot, a hatalomra jutott Nagib tábornok, majd Gamal Abdel Nasszer ezredes külpolitikájában az arabság egyesítése vált az egyik legfontosabb elemmé. Kairó anyagilag és propagandájában is támogatta a környező arab államok, így például Algéria függetlenségi harcát, ami igen érzékenyen érintette a nagyhatalmi státuszához ragaszkodó Nagy-Britanniát és Franciaországot. Nasszernek mégis sikerült kikényszerítenie Churchill brit kormányfővel egy megállapodást, amely szerint a brit katonai erők 1956-ra elhagyták a csatorna-övezetet.

Egyiptom az első arab-izraeli háború kudarcaiból okulva jelentős hadifejlesztésbe is kezdett, s olyan grandiózus terveket vetett fel, mint az asszuáni gát felépítése. Hogy nagyszabású terveinek megvalósításához anyagi forrásokat szerezzen, Nasszer az Egyesült Államokhoz és a Világbankhoz fordult. Az Egyesült Államok az egyiptomi gyapottól tartó déli államok lobbija és az izraeli érdekérvényesítés következtében elutasította az ekkor már a Szovjetunióhoz is közeledő Egyiptom kérését, miként a Világbank is nemet mondott.

Nasszer bejelenti az államosítást

Nasszer válaszul 1956 júliusában bejelentette az Egyetemes Szuezi Csatorna Társaság államosítását, hogy a csatorna forgalmából származó jövedelmek révén finanszírozhassa terveit. Egyiptomban ekkor már jelentős számú szovjet katonai tanácsadó tartózkodott, s szovjet hadfelszerelés is érkezett a fáraók országába. A jelentős anyagi és presztízsveszteséget szenvedett Nagy-Britanniában és Franciaországban a két ország hadvezetése hozzálátott az ellenlépés megtervezéséhez, amelynek a Muskétás fedőnevet adták.

A két egykori nagyhatalomhoz a stratégiai helyzetén területszerzéssel és egy újabb háborúval javítani akaró Izrael is csatlakozott, az így formálódó "földközi-tengeri antant" október 23-án a franciaországi Sevres-ben tartott titkos találkozót. A megbeszélésen november 7-ét jelölték ki a támadás időpontjául, a harcok azonban az izraeli légierő támadásával már október 29-én megkezdődtek.

1. Muskétások az arab nacionalizmus ellen
2. Nagyhatalmak buktak bele