Bécs elleni lázadás helyett öngyilkosság: Teleki László tragédiája
Mi köti össze a költő Zrínyi Miklóst, Széchenyi Istvánt, Teleki Lászlót és Teleki Pált? Az, hogy közülük három önkezével vetett véget életének (Zrínyi baleset áldozata lett) és halálesetüket nem egy homályos körülmény övezi, így mind a négy államférfi tragédiája óta napjainkig él a gyanú, hogy gyilkosság áldozatai lettek, amelynek megrendelőit Bécsben (Teleki Pál esetén Berlinben) kell keresnünk. Alább egyikőjük végső kálváriáját mutatjuk be: pontosan 154 évvel ezelőtt, 1861. május 8-án az uralkodónak felterjesztendő álláspont döntő vitájának napján vérbe fagyva találták a legnagyobb parlamenti párt vezérét, gróf Teleki Lászlót. Halála azonnal felkeltette az idegenkezűség gyanúját, amin nem is csodálkozhatunk, ha az esemény politikai körülményeit nézzük. Alább megmutatjuk mi vezetett Teleki halálához illetve, hogy kik szerepeltek a gyanúsítottak listáján halála kapcsán valamint, hogy miért állapodott meg a rendőrség és az utókor is az öngyilkosság elfogadása mellett.
Teleki hazatér
Bár a Határozati Párt vezetőjét nem tartja számon közösségi emlékezetünk úgy, mint sok más kortársáét - jóformán csak a történelemkönyvek lapjain találkozhatunk vele, ellenétben a közterületek és intézmények sokaságának nevet adó Kossuth Lajossal, vagy Deák Ferenccel -, pedig halála előtt még a „Haza Bölcsénél” is nagyobb befolyása volt a magyar politikára.
Az egyik legnagyobb földbirtokhálózattal rendelkező grófi család sarját Batthyány Lajos kormányfő 1848 nyarán küldte Nyugat-Európába diplomáciai feladatokkal. A már a reformkorban is kiváló szónokként számon tartott Teleki így a szabadságharc leveréséről Párizsban értesült; rögtön az emigránsok életét volt kénytelen élni. Haynau rémuralma alatt távollétében sok társával együtt halálra és birtokelkobzásra ítélték.
A főnemesi család már a század elején azzal emelkedett ki, hogy magyar anyanyelvükhöz ragaszkodott (elterjedt volt ugyanis az arisztokrata gyermekek francia, vagy német nyelvű nevelése), de szüleivel és testvéreivel sokszor franciául levelezett – kiváló nyelvtudását így nemcsak diplomata minőségben, hanem később emigránsként is elsősorban francia nyelvterületen vetette latba a magyar ügyért. 1859-ben Párizsban alakította meg a magyar történelem eddigi egyetlen emigráns kormányát, a Magyar Nemzeti Igazgatóságot Klapkával és Kossuthtal, de a nemzetközi helyzet hamar okafogyottá tette a kezdeményezést.
1860 novemberében lenyírt bajusszal és parókában indult útnak Drezdába, hogy szerelmével, Orczy Istvánné Lipthay Auguszta bárónővel találkozzon. Zsebében egy Sir John Harold névre szóló hamis angol útlevél lapult, de a császári kémszervezet már gyanította a pár találkozását, így Teleki kelepcébe került. Mikor a kérdezősködő drezdai rendőröknek nem volt hajlandó becsületszavát adni, hogy ő John Harold, sőt be is vallotta, hogy valójában gróf Teleki László, letartóztatták.
A nemzetközi felháborodás ellenére Szászország kiadta a foglyot szövetségesének, Ausztriának. Ám 1860-ra Ferenc József már egyezkedni kívánt a magyar politikai elittel, nem egy kivégzéssel borzolni a kedélyeket: Szilveszter napján a császár maga elé hozatta Telekit, akitől ígéretet vett, hogy nem hagyja el engedély nélkül a monarcha országait, nem tartja a kapcsolatot Ausztria ellenségeivel és távol marad a politizálástól – cserébe szabadulásáért.
Gyilkosság, vagy öngyilkosság?
Ám az 1861-es év első hónapjai megmutatták, hogy az ismét összehívott országgyűlés okozta politikai hangulatban egy ilyen ember, mint Teleki nem maradhat semleges. A nép által ünnepelt hazatérő márciusi leveleiből kitűnik, hogy engedni akar a nyomásnak és be fog kapcsolódni a politikába. Azzal, hogy Őfelsége által aláírt meghívót kapott az Országgyűlés Főrendiházába, annak minden protokolláris formalitása ellenére feloldozva érezte magát az alku politikára vonatkozó része alól. Végül a népképviseleti alsóház tagja lett: az 1848-ban szintén őt választó abonyi körzet mandátumát nyerte el.
Mint ismeretes a ház két pártra szakadt a kérdésben, hogy miként üzenjenek az uralkodónak (a válasz egyébként egyértelműen nemleges volt): tárgyalópartnerként „felirat”, vagy a nemzet elszántságát tükröző és a törvénytelen uralkodó kérését elutasító „határozat” alakjában. Ferenc József ugyanis azt várta, hogy a pesti országgyűlés majd megválasztja követeit a bécsi Birodalmi Tanácsba. A Teleki mögé felsorakozó Határozati Párt egyértelmű fölényt tudhatott magáénak Deák Ferenc Felirati Pártjával szemben. Az érdemi vitát május 8-ra tűzték ki a honatyák, amikor minden megváltozott: a határozati párti házelnök, Ghyczy Kálmán Teleki gyászhírével kezdte az ülést.
A látszólag egyértelmű öngyilkosság mellett azonnal felmerült nemcsak az idegenkezűség, hanem az öngyilkosságba hajszolás gyanúja is. Könnyű belátnunk: a haynaui megtorlógépezet által már halálra ítélt, a császártól feltételes kegyelmet kapó, a függetlenséget hangoztató politikust, miután a Határozati Párt élére törése után éppen egy nappal legfontosabb beszéde és javaslata előtt holtan találják dolgozószobájában – kinek ne jutott volna eszébe az idegenkezűség gyanúja? A fővárosi rendőrség már a végzetes napot követően megkezdte az ilyen irányú nyomozást, máig elültetve a kételyt a gróf öngyilkosságát illetően.
A Szervita téri Teleki Palota
A reggeli órákban már nagy volt a nyüzsgés a Szervita téri Teleki Palota első emeletén, a grófi család fővárosi rezidenciájában. Pest rendőrfőkapitánya és főügyésze mellett két sebész főorvos és egy fegyverszakértő is a helyszínen várta a Ghyczy vezette országgyűlési képviselőcsoportot, akik fagyos tekintettel siettek a tragédia helyszínére. Az említettek javaslatára Mayer György fotográfussal négy helyszíni felvételt is készítettek – első alkalommal egy magyarországi nyomozás során, amiért a magyar kriminalisztika is korszakhatárként tekint a gróf halálára.
Természetesen ezek a felvételek csak mintegy kiegészítik a pontos leírást adó jegyzőkönyvet lévén, hogy a fotográfia még gyerekcipőben járt. Telekinek az íróasztalán volt félbehagyott országgyűlési beszéde és teája is, míg a székre „lerogyott” test mellett hevert pisztolya, melyet a közelben lévő díszdobozból vett ki. Jobb kezének két ujját öve alá dugta, míg bal keze a mellkasán nyugodott, a golyó ütötte lyuk közelében. A halálos lövés (mely a ballisztikai vizsgálat szerint a pisztolyából lett kilőve) állva érte a grófot: a pisztolygolyó balról-felülről hatolt be a bordák között és érte el a szívet majd tovább folytatta pusztítását a gyomor és az ágyékcsigolyák felé.
A helyszíni szemlét az öngyilkosság gyanújában megerősödve zárták le és a későbbi boncolás, sőt a tea vegyészeti vizsgálata sem támasztotta alá az idegenkezűséget. Mindenesetre Teleki László túlzottan is nagy súlyú politikai formátum volt ahhoz, hogy ne kapjanak szárnyra hírek az esetleges meggyilkolásáról. A gyanús körülmények legerősebbike mindenesetre maga a tény, hogy éppen halála napján tárgyalták volna az 1861-es országgyűlés legfontosabb disputáját az uralkodónak küldendő határozat/felirat kérdésében.
A gyanúsítottak
Sokan feltételezték, hogy valaki, vagy valakik éjjel besurrantak a palotába, ahol megölték a grófot, öngyilkosságnak álcázva az eseményeket. Hivatalos gyanúsított mindjárt akadt is: Tury Mihály volt honvédezredes azon emigránsok között volt, akik hazaengedésük fejében besúgóként vagy hasonló feladattal álltak az új hatalom szolgálatába.
Ha nem is a hatóságok, de a közvélemény által a gyanúsítottak listájára felkerült Benedek Lajos, a császári haderő táborszernagya, Teleki (egyik) sokat ostorozott ellensége. A Königgrätzi csata későbbi „osztrák” vezére és Teleki kölcsönösen árulónak kiáltották ki egymást, mire a gróf (sokadmagával) párbajra hívta ki Benedeket. Arról nem tudunk, hogy a már 1848-ban a magyar seregek ellen harcoló tábornok elfogadta volna a kihívást, mégis közszájon forgott, hogy esetleg Teleki egy „amerikai párbaj”-t veszített: az abban sorshúzás révén alulmaradónak ugyanis agyon kell lőnie magát. Ezt a variációt nem tarthatjuk többre puszta pletykánál.
Minden bizonnyal koholmány Teleki állítólagos párbaja párttársával, Madarász Józseffel. E szerint a gróf éjjel bérkocsin ment képviselőtársához, ahonnan halálos sebesülésekkel hozatta magát haza. Ezen híresztelések minden bizonnyal azt a célt szolgálták, hogy még jobban felbomlasszák a Határozati Pártot. A párbajok gyanúja annyiban nem alaptalan, hogy Teleki Lászlót már korában is a legtöbbet párbajozó magyar úrként tartották számon – 1852-ben például a külföldre merészkedő Haynaut hívta ki, eredménytelenül.
Madarász József, Teleki "kihívója"
Felmerült a vád, hogy a császári hatóságok hajszolták a halálba 1848-1849 párizsi diplomatáját, mert az titkos fegyverszállításokról tárgyalt az olasz és a francia vezetéssel. Hasonlóan Bécsre vélte visszavezetni a halálának okait az a feltételezés, miszerint Ferenc József megfenyegette Telekit, hogy nyilvánosan megszégyeníti, meghurcolja amiért megszegte ígéretét. Az egyébként is labilis lelkiállapotú grófot pedig ez kergette volna öngyilkosságba.
Talán a szenzációhajhászat eredményezett egy még különösebb teóriát, miszerint egy kínos pénzkölcsön ügye okozta a gróf végső elkeseredését. A híresztelés alapját két brit bankár pesti tartózkodása adta, akik állítólagosan Teleki emigrációs évei alatt magyarországi birtokaira fölvett kölcsönt kérték volna rajta számon. Mint köztudott Teleki Lászlót halálos ítélete mellett hatalmas birtokaitól is megfosztották (és a császártól is csak a saját személyére nézve kapott kegyelmet), így a jelzálog amire állítólag kölcsönt vett föl fiktív volt és ez a szégyenérzet fordította maga ellen a gróf pisztolyát – vélte ezen szóbeszéd.
A halál következményei
A fent felsoroltak egyike sem nyert bizonyítást Teleki halálának okaként. A letartóztatott Tury Imrét a vizsgálat tisztázta, ugyanis Thaisz Elek rendőrfőnök megállapítása szerint nem volt köze a halálesethez. Ami a fegyverszállítmányokat illeti, emigrációs évei alatt tudunk hasonlókról, de bécsi szabadon engedését követően Teleki nem tartotta a kapcsolatot Ausztria külső ellenségeivel – már csak azért sem mert minden lépését figyelték a császári hatóságok.
Párbaja Madarász Józseffel – aki később egyébként a magyar történelem legtöbbször mandátumot nyert országgyűlési képviselőjévé vált – minden bizonnyal kitaláció és a nemcsak Telekit, de a fontos külföldi vendégeket is figyelő rendőrség szerint a szigetországi bankárok fel sem vették a kapcsolatot a gróffal (a felvetéseket összefoglalja: Szabad György: Miért halt meg Teleki László? h. n., i. n., Helikon Kiadó).
Halálának egyes mozzanataival kapcsolatban néhol még ma is felvetődik a gyilkosság gyanúja. De azokat, mint például a szokatlan szögből önmaga ellen fordított pisztoly, egy öngyilkossági mozzanatba is be lehet illeszteni. A Teleki halálával kapcsolatos polémia nagyban hasonlít gróf Széchényi Istvánéra - többek között a furcsán tartott pisztolyok esetében is, de ami leginkább életben tartja mindkettejük meggyilkolásának teóriáját az a „cui prodest?” motívuma. Ugyanis az ókori „kinek használ?” kérdésre adott válasz alanya ha közvetetten is, de gyanússá szokott válni.
Hiszen mindkét esetben sokak szerint a bécsi udvar malmára hajtotta a vizet a jeles államférfiak kiütése a nyeregből. Teleki esetében ennek ellenérvéül szolgál a tény, hogy bár halála után egy hónappal a honatyák a Felirati Párt kisebbsége ellenére Deák javaslata mellett szavaztak 155:153 arányban, az uralkodó azt is elutasította.
Mi az igazság?
Így leszögezhetjük, hogy nemcsak a nyomozás, de az ítélő utókor is az öngyilkosságot tartja Teleki László halálokának. A történettudomány mellett már a kortársak is gyenge idegzetéről és az őt 1848 óta haláláig gyötrő hontalanságáról tartották számon. Barátai egymás közti levelezéseiben sokszor említést tesznek erről, sőt nem egy helyen írják, hogy Teleki panaszkodott nekik lelkiállapotáról melyet olyan borúsnak talált, hogy többször emlegette: maga ellen fordítja fegyverét. A legtöbb ilyen Jósika Miklós és Kossuth levélváltásaiban található, de hozzá kell tenni, hogy a romantikus regényíró 1861 május 8. utáni első felindultságtól fűtött levelében képtelenségnek tartja a gróf öngyilkosságát.
Ez is érdekelhet
Ahogy a többi emigránst, először Telekit is nagy csalódottsággal töltötte el, hogy hazatérve nem az 1849-es függetlenségi hangulatot találta, hogy változtatnia kell mindazon amiért 12 év emigrációjában küzdött. Azért, hogy a képviselőcsoport élére állhasson, már egy „kibővítendő 1848-as” alapokon nyugvó álláspontot kellett hangoztatnia. Bár a Határozati Párt képviselői többséget alkottak, de Teleki már ebben is az egységes nemzeti akarat hiányát látta. Számára a magánéleti és az erkölcsi-politikai dilemmákból csak az önmagára leadott végzetes lövés jelentette a kiutat (Teleki hangulatváltozásairól ld.: Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. I. kötet, Bp., 1964.).
Öngyilkossága összeköthető a 80 évvel később, április 3-án dördülő lövéssel is, amely a grófi család egy másik kiváló sarjával végzett. Kísérteties, hogy Teleki László oldalági rokona, a szintén kulcsfontosságú döntés előtt álló, egyaránt az ország politikája élén álló államférfi, Teleki Pál miniszterelnök is hasonló indíttatásból vetett véget önkezűleg életének.
