Az ókori egyiptomiak is szerették a görögdinnyét
2019. május 27. 18:20 Múlt-kor
Új vizsgálatok szerint már mintegy 3500 évvel ezelőtt is fogyasztottak Egyiptomban a nyári hónapokban egy, a mai görögdinnyéhez egészen hasonló gyümölcsfajtát.
Korábban
1876-ban egy Egyiptomban feltárt ókori sírban talált dinnyelevelek a korabeli híres botanikus (emellett Charles Darwin jó barátja), Joseph Hooker gyűjteményébe kerültek, és egészen napjainkig megőrizte őket a gyűjteményt kezelő Királyi Botanikus Kertek nem kormányzati tudományos testület a délnyugat-londoni Richmond upon Thames kerületben található Kew Gardens nevű parkjában.
A Kew Gardens a Müncheni Egyetem kutatója, Susanne Renner rendelkezésére bocsátott egy apró mintát a levelekből, ezt oxfordi kollégájával, Guillaume Chomickivel közösen vizsgálták meg. Tanulmányukban leírták, sikerült egy részleges genomszekvenciát találniuk a mintában. A szekvenciarészlet alapján megállapítható, hogy ezek a dinnyék igen hasonlóak a napjainkban népszerű görögdinnyéhez.
A mintában azonosítható gének közül az egyik a kukurbitacinoknak nevezett biokémiai vegyület előállítását szabályozza – a növény vadon termő őse ezekből sokkal többet állít elő, amitől kellemetlen, keserű íze van, ellentétben az emberi fogyasztásra nemesített fajtákkal.
A 17. századi Európában termesztett dinnyék Giovanni Stanchi festményén (kép forrása: sciencealert.com)
Egy másik azonosítható gén a likopin nevű vörös színű karotinoid színezőanyag – amely többek között a paradicsomok piros színéért is felelős – átalakulását akadályozza meg egy másik, színtelen vegyületté. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezek az ókori gyümölcsök a mai görögdinnyékhez hasonlóan piros hússal rendelkeztek.
A genomszekvencia-részlet arra sajnos nem enged következtetni, mekkorák, illetve milyen alakúak lehettek az ókori Egyiptomban fogyasztott dinnyék, azonban az egyes ásatásokon előkerült ábrázolások alapján e tekintetben is hasonlítottak a mai görögdinnyére – zöldek voltak és gömbölyűek.
A kutatók többsége azt feltételezi, ilyen dinnyéket először Egyiptomtól délre, a mai Szudán területén nemesítettek a vadon termő fajtából, majd termesztésük innen terjedt észak felé a Nílus mentén.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

nyár
Múlt-kor magazin 2020
- Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
- Főszerkesztői köszöntő
- Az erotika stílusa: Josephine Baker
- A kis magyar–osztrák háború és következményei
- Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
- Erdélyi életstratégiák Trianon után
- A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
- A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
- Erdélyi fatányéros orosz jazzel
- Egész Európában népszerű volt a középkorban a legendás Artúr király kultusza tegnap
- A gyertyák csonkig élnek – így élte meg Márai Sándor a 20. század viharait tegnap
- Nem működött a kivéreztetés taktikája Verdunnél tegnap
- A műkritikusokat is átverte az ecsetet ragadó csimpánz tegnap
- A fal túloldalán: a Roosevelt-ház erős asszonyai tegnap
- A legenda szerint férfiak kezében balszerencsét hoz a híres Koh-i-Noor gyémánt 2021.02.20.
- A középkor hálószobatitkaitól a másnaposság elleni tojásig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei 2021.02.20.
- Balszerencsés volt a szerelemben II. József, a „kalapos király” 2021.02.20.













