Az obszidiántükör nyomában: valóságos „gyár” működött Anatóliában

Az elmúlt évtizedekben a régészek több tucat újkőkorszaki obszidiántükröt találtak Anatóliában. A kérdések azonban tisztázatlanok maradtak: miért pont abban a térségben és mégis hogyan voltak képesek előállítani a tükröket?

A különleges kőzet

Az obszidiánt – amely magmatikus tevékenység során keletkező kőzet – az i. e. 8. évezredtől kezdve széles körben használták Anatóliában, kőeszközöket és tükröket is készítettek belőle. A Közel-Keleten összesen 56 obszidiántükröt találtak eddig a kutatók, a túlnyomórészt Közép-Anatóliában: Tepecik Çiftlik, Çatalhöyük, Sırçalıtepe, Güvercinkayası, Domuztepe és Akarçay Tepe lelőhelyeken. Egyet-egyet találtak csupán Levanteban és Tel Kabriban.

Általánosságban elmondható, hogy valamennyi tükör kör alakú, csiszolt, és tükröződő felülettel rendelkezik. A régészek három különböző típust határoztak meg: a leggyakoribb, a 6–9,5 cm közötti átmérőjű tükrök, amelyeknek hátlapja lapos vagy domború, és a könnyű kezelhetőség érdekében kopott szélekkel rendelkeznek. A 2. típusba tartoznak a fogantyúval ellátott példányok, míg a 3. típusba azok kerültek, amelyek felületén kör alakú díszítő hornyok láthatóak.

Mire használták őket?

Ha a múltban élt emberekre gondolunk, sokak egészen másként képzelik el a mindennapjaikat, mint a ma élő emberekét – pedig több a hasonlóság, mint gondolnánk. Az embereket már az újkőkorszakban is foglalkoztatta a külsejük, ezért a tükröket kis méretűre készítették, hogy könnyen hordozhatók legyenek. A kis méret emellett praktikus célt is szolgált: az obszidiántükörrel a fényt is irányítani tudták.

De egészen más okból is elkészíthették a tükröket. Çatalhöyükben például temetkezésekhez kapcsolódóan találtak tükröket, amelyek különböző színekkel díszítettek. Ezeknek lehetett rituális, esztétikai vagy dekoratív funkciója is.

Tükörműhely a neolitikumban

A Kappadókiában, mintegy 1500 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Tepecik Çiftlik lelőhely a Kr. e. 7. évezred elejétől a 6. évezred elejéig volt lakott. 2000 óta folynak itt ásatások. Közelsége Anatólia fő obszidiánlelőhelyeihez, a Nenezidağhoz és a Göllüdağhoz lehetővé tette az intenzív kőkitermelést.

Tizenegy befejezetlen példányt és egy kész tükröt találtak Tepecik Çiftliken. A leletek keletkezésének idejét a régészek i. e. 6850 és 5900 közé datálták. A leletek kivételes jellege nemcsak a mennyiségében rejlik, hanem a gyártás finomságában és részletességében is, amely nyolc fázist tett ki. A régészek a gyártási folyamatokra utaló maradványokat is találtak.

Regionális központ

Tepecik Çiftlik más okból is különleges volt: feltételezhetően tükörgyártási központ volt. Çatalhöyükben legalábbis nem találtak a tükrök elkészítéséhez kapcsolódó maradványokat, mint Tepecik Çiftlikben. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy oda már kész állapotban érkeztek a tükrök.

A kutatók további elemzéseket hajtottak végre a leleteken: a çatalhöyüki tükrök Nenezidağból származó obszidiánból készültek. Akarçay Tepe esetében szintén Kelet-Anatóliából és Kappadókiából származó obszidián felhasználásáról beszélhetünk.