Az egykorvolt Budapest: a városfejlődés fájdalmas áldozatai

Az elpusztított Regnum Marianum

Az Ötvenhatosok tere (korábban Felvonulási tér) eredetileg a Nebbien Henrik által a XIX. század elején tervezett Városliget része volt. Amikor 1951-ben megszületett a döntés, hogy a Dózsa György (1945 előtt Aréna) út pályáját 85 méteresre szélesítik ki, és 360 méter hosszan itt alakítják ki a pártállam ünnepi felvonulásaihoz szolgáló teret, több épületet, szobrot és parkelemet is el kellett pusztítani.

A legemblematikusabb közülük az egykori Magyarok Nagyasszonya templom volt, amely az építtető katolikus közösség után Regnum Marianum néven volt ismert. A Damjanich utca tengelyében álló épület 1926 és 1930 között épült Kotsis Iván műegyetemi professzor tervei szerint, aki ekkor még az újkori építészettörténet szakértőjeként historizáló szellemben dolgozott – az épületet a szakirodalom egy része neoreneszánsz, míg másik fele neoromán alkotásként tartja számon.

A Gebhardt Béla tervei szerint kialakított új tér központjában, a városligeti Rondó elpusztított felének helyén állították fel Mikus Sándor híres-hírhedt, talapzatával együtt 17 méter magas Sztálin-kolosszusát, amelynek 1956-os ledöntése után a posztamensen maradt bronzláb után nevezte el a népnyelv a placcot Csizma-térnek.

E talapzat szolgált tovább a kádári pártvezetés dísztribünjeként, a Regnum Marianum helyén pedig 1969-ben Kiss István Tanácsköztársaság-emlékművét állították fel. Ezt a rendszerváltás után a nagytétényi Szoborparkba száműzték, Hofer Miklós tervezte posztamense ma a Regnum emlékkeresztjét emeli a magasba.

Az eltűnt Nemzeti Színház nyomában

A Blaha Lujza téri Nemzeti Színház felrobbantása csak egyetlen, noha nagyon szomorú fejezete annak a történetnek, amely Magyarország első számú nemzeti színjátszóhelyének kálváriájáról szól. Az 1837-ben épült első épületet a mai Astoriánál 1908-ban bezárták, majd 1914-ben le is bontották

Bezárását követően – a tervek szerint ideiglenesen – a társulat számára kibérelték a megszűnt Népszínháznak a bécsi Fellner és Helmer cég által tervezett, 1875-ben megnyitott épületét a Blaha Lujza téren, a Nemzeti pedig a füstbe ment pályázatok miatt egészen a hatvanas évekig az 1944-ben és 1956-ban is súlyos sérüléseket szenvedő házban működött. Ekkor, a lakosság elutasítása ellenére olyan technológiát választottak az új metró Blaha Lujza téri aluljárójának és állomásának építéséhez, amelyhez elengedhetetlen volt a színház lebontása.

1965 januárjától többször robbantást is alkalmazva rombolták le az épületet. Egyetlen megmaradt hírmondója a színpadtechnika hidraulikus mozgatásáért egykor felelős víztorony a Csokonai utcában – ma egy reprezentatív tárgyalóval a felső emeletén.

A cikk a Budapesti Fejlesztési Központ Nonprofit Zrt. támogatásával valósult meg.

1. A régi pesti Duna-part
2. A végzetes találatot kapott Iparcsarnok
3. Az elpusztított Regnum Marianum

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek