Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
2018. december 20. 12:55 Múlt-kor
„Mégis, hogy lehet egy olyan országot vezetni, amelyben 246-féle sajttípus létezik?” - fakadt ki egy alkalommal az 1960-as években Charles de Gaulle. A francia államfő azonban tévedett, ugyanis a világszerte létező sajtfajták száma valójában az általa említettnek több mint kétszerese. Számuk a középkori Franciaországban – Itáliához hasonlóan – a tejtermékek fejlődésének köszönhetően hihetetlen módon megnőtt.
Korábban
Szerencsés véletlen
A „sötét középkor” a tejtermékek szempontjából kiemelkedő korszaknak tekinthető. Itáliában már a 13. század során meghonosodott az olasz formaggio (sajt) szó használata, a francia fromage szó nyomán, mely a kései latin formaticum („formába öntött”) kifejezésből ered.
A legenda szerint a gorgonzola, vagyis a híres itáliai belsőpenészes sajt a véletlennek köszönhetően született meg a 10. és a 12. század között a Gorgonzola nevű, Milánótól keletre található városka környékén, amikor is egy alkalommal a formába öntött stracchino sajt megromlott. A fáradt (stracche) teheneknek minden ősz végén vissza kellett térniük az alpesi legelőkről az alföldi rétekre, innen ered a friss tejből készült lágy, puha sajtféle, azaz a stracchino neve, melynek készítése az észak-olaszországi tartományokban jellemző.
A középkor századaiban a rothadáshoz való hasonlatossága miatt fenntartásokkal kezelték a tej erjesztését, alvasztását. A híres salernói orvosi iskola 12-13. századi értekezéseinek szerzői kettősen viszonyultak a sajthoz: egyfelől „hideg és nehezen emészthető” ételnek tekintették, másfelől viszont, ha mérsékelten is, de elismerték érdemeit is. „Csak a kis dózisban fogyasztott sajt nem árt az egészségnek” – szólt az orvosok által napjainkban is többé-kevésbé elfogadhatónak tartott tanács.
Az értekezéseket ritkán olvasó, elsősorban éhségük minél hatékonyabb csillapítására fókuszáló földművesek és pásztorok azonban nagy mennyiségben fogyasztották az olcsó és nagy energiaértékű sajtot. „Főként a hegyi területeken fogyasztották, a hús helyettesítőjeként vagy kiegészítőjeként” – magyarázza Massimo Montanari középkorkutató, táplálkozástörténész. „Ha megfigyeljük, hogy a sajtot milyen gyakorisággal említik a régi dokumentumokban, feljegyzésekben, valószínűleg nagyon ritka lehetett az olyan család, amely nem rendelkezett a sajtkészítéshez megfelelő felszereléssel.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Közel-Kelet
- Levante mai lakóinak DNS-e nagyrészt egyezik az ókori kánaánitákéval
- Aranypénzt tartalmazó középkori „malacperselyt” találtak Izraelben
- El Báb – A Kapu: Egy ezredéves várakozás beteljesedése
- A mekkai zarándoklatot is teljesítette a legendás orientalista Germanus Gyula
- Nagyfokú ellenállásba ütközött mindkét oldalon Egyiptom és Izrael történelmi békekötése
- Háromszor is figyelmeztették a készülő merényletre a jeruzsálemi brit főhadiszállást, mindhiába
- Valóban egy magányos merénylő végzett Robert Kennedyvel?
- Úti tippek zarándokoknak a 15. századból
- Mindennapi frissítő a Közel-Keletről
- Nem tartotta sokra detektívregényeit Sir Arthur Conan Doyle 08:27
- Táncosnő, kurtizán, bűnbak – Mata Hari útja a párizsi éjszakától a vesztőhelyig tegnap
- Szobordöntögetésbe torkollott a Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os kihirdetése tegnap
- Az első aranykor: Budapest a századfordulón és a millennium idején tegnap
- Mesterségük címere: Budapest – akiknek a főváros legkiemelkedőbb épületeit köszönhetjük tegnap
- Így jött létre Budapest – a magyar főváros az ókortól napjainkig tegnap
- Elhunyt Earl Cameron, a filmtörténet egyik úttörő fekete brit színésze tegnap
- Újjáépítik a New York-i Kínai negyed tavaly leégett történelmi épületét tegnap
