Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
2018. december 20. 12:55 Múlt-kor
„Mégis, hogy lehet egy olyan országot vezetni, amelyben 246-féle sajttípus létezik?” - fakadt ki egy alkalommal az 1960-as években Charles de Gaulle. A francia államfő azonban tévedett, ugyanis a világszerte létező sajtfajták száma valójában az általa említettnek több mint kétszerese. Számuk a középkori Franciaországban – Itáliához hasonlóan – a tejtermékek fejlődésének köszönhetően hihetetlen módon megnőtt.
Korábban
Szerencsés véletlen
A „sötét középkor” a tejtermékek szempontjából kiemelkedő korszaknak tekinthető. Itáliában már a 13. század során meghonosodott az olasz formaggio (sajt) szó használata, a francia fromage szó nyomán, mely a kései latin formaticum („formába öntött”) kifejezésből ered.
A legenda szerint a gorgonzola, vagyis a híres itáliai belsőpenészes sajt a véletlennek köszönhetően született meg a 10. és a 12. század között a Gorgonzola nevű, Milánótól keletre található városka környékén, amikor is egy alkalommal a formába öntött stracchino sajt megromlott. A fáradt (stracche) teheneknek minden ősz végén vissza kellett térniük az alpesi legelőkről az alföldi rétekre, innen ered a friss tejből készült lágy, puha sajtféle, azaz a stracchino neve, melynek készítése az észak-olaszországi tartományokban jellemző.
A középkor századaiban a rothadáshoz való hasonlatossága miatt fenntartásokkal kezelték a tej erjesztését, alvasztását. A híres salernói orvosi iskola 12-13. századi értekezéseinek szerzői kettősen viszonyultak a sajthoz: egyfelől „hideg és nehezen emészthető” ételnek tekintették, másfelől viszont, ha mérsékelten is, de elismerték érdemeit is. „Csak a kis dózisban fogyasztott sajt nem árt az egészségnek” – szólt az orvosok által napjainkban is többé-kevésbé elfogadhatónak tartott tanács.
Az értekezéseket ritkán olvasó, elsősorban éhségük minél hatékonyabb csillapítására fókuszáló földművesek és pásztorok azonban nagy mennyiségben fogyasztották az olcsó és nagy energiaértékű sajtot. „Főként a hegyi területeken fogyasztották, a hús helyettesítőjeként vagy kiegészítőjeként” – magyarázza Massimo Montanari középkorkutató, táplálkozástörténész. „Ha megfigyeljük, hogy a sajtot milyen gyakorisággal említik a régi dokumentumokban, feljegyzésekben, valószínűleg nagyon ritka lehetett az olyan család, amely nem rendelkezett a sajtkészítéshez megfelelő felszereléssel.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
művészet
- Életében legendává vált Pablo Picasso
- Saját szobrait semmisítette meg Rodin őrületbe merülő múzsája, Camille Claudel
- Százéves spanyol lottósorsoló gömb és luxusékszerek a BÁV őszi árverésén
- Hét alkotás meglepő rejtett üzenettel
- Mégis Rembrandt festhette a korábban hamisítványnak elkönyvelt szakállas portrét
- Elhunyt a moszkvai olimpia kabalafigurája, Misa mackó alkotója
- Heti öt nap lesz nyitva a New York-i Metropolitan Múzeum
- A keletnémet és a náci művészetet sem vetette meg a szinte mindent gyűjtő Peter Ludwig
- Dürer és kortársai rajzait és metszeteit mutatja be a Szépművészeti Múzeum
- Visszafelé sült el Egyiptom brit-francia inváziója 1956-ban 14:54
- Először bukkantak bizonyított Napóleon korabeli francia katonai táborra Ausztriában 14:17
- Korai keresztény templom maradványai kerültek elő Izrael északi részén 12:58
- Barátból családtaggá váltak a házi kedvencek a kisállattemetők sírkövei alapján 11:55
- A fogyatékkal élőkön próbálták ki először a holokauszt során alkalmazott módszereket a nácik 10:59
- Leégett a Kárpátaljáról Prágába átszállított 17. századi fatemplom 09:51
- Templomba járó katolikus volt az FBI leghírhedtebb szovjet „téglája” 08:55
- Batthyány-Strattmann Lászlót éjjel is felkelthették, ha beteghez kellett mennie tegnap
