Amikor a baracktolvaj a szomszéd volt - nyári bűnügyek az 1900-as évek Magyarországáról

Fotó: Fortepan / Péterffy István

„Drága a dinnye, hát működnek a dinnyetolvajok!”

A korabeli újságokat végiglapozva az egyik legnépszerűbb nyári (és az ehhez az időszakhoz köthető ősz eleji) bűncselekmény egyértelműen a dinnyelopás volt az 1900-as években. A Kecskemét és Vidéke 1938-as augusztusi számának újságírója némileg lemondóan meg is fogalmazta ennek legfontosabb okát: „Hiába: drága a dinnye, működnek a dinnyetolvajok! Nem irgalmaznak senkinek sem. Aki bírja, marja!...”

A vakmerő bűnözők igyekezetét azonban nem mindig koronázta siker, amiről a helyi lapok előszeretettel tájékoztatták az olvasóikat. A 8 Órai Ujság 1926-os száma például felettébb szórakoztató módon ismertette annak a fiatalembernek az esetét, aki nagyon-nagyon szeretett volna olcsón hozzáférni az édes gyümölcshöz, a szemfüles piaci árusok azonban szertefoszlatták minden reményét: „A sors azonban úgy akarta, hogy a suhanc ne ehessék a tiltott gyümölcsből, mert mikor látta, hogy inkább nagy, mint értékes zsákmányával nem tud elmenekülni, a dinnyét üldözői felé gurította, maga pedig szamárfület mutatva az üldözők bősz csapatának, nyílsebesen kifutott a Szabadság-tér felé, nyilván abban a feltevésben, hogy ott számára is nyilnak a szabadság virágai. A fiatal dinnyetolvajnak azonban nem volt szerencséje sem a dinnyével, sem a meneküléssel. Elcsúszott egy almahéjon, elvágódott a földön s az őrszemes rendőr éppen abban a pillanatban ragadta meg a gallérját, mikor felugrott és tovább akart illanni.”

Nem járt nagyobb sikerrel azok a férfiak sem, akik egyenesen Horthy Miklós kormányzó sógornőjének gyümölcsösét szemelték ki maguknak: az asszony ugyanis este az ablakán kitekintve észrevette a kétes szándékú fiatalembereket és gyorsan rájuk küldte a cselédséget. A nyomozás során az erkölcsiség magas fokát képviselő tolvajok a saját nevüket nem, de egymásét viszonylag gyorsan elárulták, így a csendőrök végül mindkettőjüket át tudták adni az ügyészségnek.

„Lopják a barackot, ... meg mást is...”

Nemcsak a dinnyék, hanem a barackok és a szőlők sem érezhették magukat biztonságban a 20. századi Magyarországon. A Nemzeti Ujság 1933-as augusztusi számában például részletesen ismertette egy hatholdas szőlősgazda esetét, aki végső kétségbeesésében a szomszédjától kért tanácsot az őt naponként meglátogató baracktolvaj kiiktatására. „Ki köll lesni s osztán a többit ugy is tudja kigyelmed!” – bíztatta őt a szomszédja, és a birtokos meg is fogadta ezt a hasznos tanácsot: a következő éjszakákon egy szemhunyásnyit sem aludt, és ha a kutya egyet vakkantott, már kint is volt a kunyhó előtt.

Virrasztását a harmadik napon siker koronázta: „Ágropogásra lett figyelmes a gazda s lassan, óvatosan megközelítette a barackfát, amelyről valaki szapora kézzel válogatta, szedte a gyümölcsöt. (...) István gazda szőlőskarót ragadott s ráugrott a baracktolvajra (...), aki nem volt más, mint a tanácsadó szomszéd, aki azt javasolta, hogy »ki köll lesni a tolvajt«.” - ismertette a szokatlan, de szórakoztató történet végét a lap.

Némileg hasonlít az előzőhöz egy másik szőlősgazda, Tréfás Tóth István története is, akinek szőlőjében szintén egy gyanús árnyék mozgott éjszakánként, azonban lopni sohasem lopott semmit. A gazda ebben az esetben is a jól bevált módszerhez, vagyis a lesben álláshoz folyamodott.

Az ezt követő eseménysorozatról a Nemzeti Ujság egyik munkatársa a következőképpen számolt be: „Éjfél körül járt az idő, amikor valaki hirtelen átugrott a szőlőkerítésen s ugyanakkor egy kendőbe burkolt alak lépett ki a tanya konyhájából s a legnagyobb, legárnyékosabb barackfa felé sietett. A gazda hason csuszva közeledett a titokzatos barackfa alá, ahol meglepő kép tárult a szeme elé: - Majd kiesött a szömöm, tulajdon édes lányom ölelközött egy legénnyel – mondta az eset után.”

Az átvert szülő természetesen azonnal dühbe gurult, majd miután lányának kiosztotta az „atyai intelmeket” és megfeddte a legényt (aki egyébként a húszholdas szomszéd egyetlen fia volt), halkan megjegyezte: „Hát Pista, gyühettél volna világos nappal is...”

Tettenért strandfosztogatók

A gyümölcslopások mellett a nyári időszakban a különböző strandokon történő fosztogatások száma is rendkívül megemelkedett - a korabeli cikkek tanúsága szerint legalábbis mindenképp. Köztük azonban viszonylag kevés olyat találni, amelyben az elkövetők némi előzékenységről tettek tanúbizonyságot; ilyen volt például a palicsi strand hírhedt tolvaja, aki bár napokon keresztül folyamatosan lopott a barátaitól, annyi pénzt mindig hagyott náluk, hogy azok gond nélkül felszállhassanak a villamosra.

A Bácsmegyei Napló újságírója szerint a feljelentéseket követően a gyanú gyorsan egy jól öltözött, dúsgazdag bánáti földbirtokos fiára terelődött, aki feltűnően sokat sertepertélt a strandolók értékeit őrző kabinok környékén. A fürdődresszbe öltözött detektívek végül sikeresen tetten érték a tolvajt, aki kénytelen volt bevallani, hogy valóban ő hajtotta végre a közelmúltban jelentett lopásokat.

Sőt a fiatalember később azt is kijelentette, hogy még a barátait is meglopta, akiknél mindig hagyott annyi pénzt, hogy villamossal hazamehessenek, és ha tudta, hogy valamelyikük fogyasztott a helyi vendéglőben, annak az összegét is a tárcákban hagyta. „Miért volt ilyen nagylelkű barátaival szemben?” – kérdezte meg ezen a ponton a rendőrkapitány a tettestől, aki állítólag erre annyit válaszolt: „Nem akartam, hogy tőlem kérjenek kölcsön.”

„Óvakodjunk a zsebtolvajoktól!”

„Óvakodjunk a zsebtolvajoktól! Itt van a zsebmetszők „nagy szezonja.”” - a Pesti Hírlap munkatársa ezekkel a szavakkal figyelmeztette 1925 júniusában az olvasókat a vonatállomások egyik legnagyobb veszélyére, nem alaptalanul: a korabeli lapok tanúsága szerint a nyáron valóban megszaporodtak a zseblopások és a kisebb-nagyobb tolvajlások.

Ezen pitiáner bűnözők jelentős része ráadásul sokszor visszaeső elkövető volt, ahogy arról a Székely Nemzet 1900 augusztusában is beszámolt: „Gáspár Daniné Varga Terézről szól az ének megint, ki az élet tövises utai közül a zsebtolvajlás eléggé kultivált terrenumát választotta működése teréül s most is, mint már egypárszor rajtavesztett a „fogáson".

Nagy-Borosnyón, a vásáros nép közé vegyülve, Zayzon Bálintné zsebéből egy tárczát lopott lopott ki s a tulajdonos biztatására a körülállók fülelték le a jeles asszonyságot." Nem járt jobban az a budapesti tolvaj sem, aki a Pécsi Napló tudósítása szerint tudatlanságában Kotoff Olivér államrendőrségi detektívet szemelte ki következő áldozatául; a kiképzett áldozat ugyanis lefogta a támadót és letartóztatta. 

Ilyen és ezekhez hasonló történetekkel töltötték meg tehát a 20. századi lapok nyári számaik hasábjait, napjainkban is mosolyt csalva velük az olvasók arcára. Bár a legtöbbjük annak idején csak néhány napig számított hírnek, ma már a korabeli hétköznapok különösen szórakoztató lenyomataként olvashatjuk őket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága