A zalaújvári Festetics-kastély
A Festetics család neve igen gyakran társult a pompával, az extravagáns, díszes épületekkel, az országosan elismert gazdálkodással, a világsikereket hozó ménesekkel, a művészet, az oktatás, a könyvkiadás, a kultúra és az egyház támogatásával. Az egykori otthonaik elegáns világát ma múzeumokként csodálhatjuk meg, és jó esetben annyira pontos leírást ismerünk a titkolt belső helyiségekről, hogy ha csak a küszöbről is, de bepillanthatunk a mecénáscsalád rejtett mindennapjaiba.
A Muraközben található Csáktornya és Zalaújvár (horvátul: Čakovec és Pribislavec) egymástól alig pár kilométerre fekszik, egykor mindkettő a Festetics família birtokában volt. A két helységet szoros szálak fűzik egymáshoz, előbbi a középkor óta nevezetes történeti hely, utóbbit pedig a XIX. századi királyi látogatások és azok részletes bemutatása tette népszerűvé.
Csáktornya a XVI. század közepétől a Zrínyieké volt, itt született, és egy vadászat alkalmával a közeli erdőben lelte halálát egy vadkantól Zrínyi Miklós (1620–1664) horvát bán, hadvezér és költő. A család vára ma is ott áll a település központjában, bár az újabb tulajdonosok a XVIII. század elején barokk palotává alakították át. Zrínyi Ádám (1662–1691) a szomszédos Zalaújváron is épített egy várat, amelyben tizenegy szoba, házi kápolna, védett udvar és erődítmény, valamint két nagy pince volt. Ezt a későbbi, ugyancsak horvát eredetű Festeticsek elbontották, és helyére a XIX. század végén romantikus hangulatú lovagvárat építettek fel. A két rezidencia annyira közel van egymáshoz, hogy a zalaújvári kastély tornyából rálátni a régi várra.
A kisebb fiú visszavág
Az arisztokrata családokban sokszor a fiatalabb fiúgyermekek kénytelenek voltak elhagyni az ősi családi fészket, és kiszorulva onnan gyakran messzi vidéken kellett felépíteniük új otthonukat. Így járt Festetics Jenő (1852–1933) is, akinek bátyja, II. Tasziló (1850–1933) a fényűző keszthelyi kastélyban élhetett, és bővítette azt, Jenő viszont leginkább a központtól távolabbi csáktornyai és zalaújvári birtokokra szorult. Az itt található középkori eredetű rezidenciát apja, II. György (1815–1883) már az 1870-es években csinosította, de valódi szépségét Jenő idejében nyerte el. A neves építészt, a bécsi Friedrich Flohrt bízta meg, aki ekkoriban a család pesti palotájának kertjét is tervezte, és valódi főúri otthont varázsolt az akkori sajtó szerint „igénytelen kis faluba”, annak is az elejére.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
