A teveabraktól a modern eszpresszókig: átfogó kávétörténeti kiállítást nyitott a Közlekedési Múzeum

Tizenhat év után hiánypótló, a hazai és egyetemes kávékultúra technika- és társadalomtörténetét egyaránt bemutató kiállítás nyílt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) Kazinczy utcai Elektrotechnikai Gyűjteményében. A tárlaton Schneller Domonkos, az intézmény főigazgatója kalauzolta a Múlt-kort és mutatta be az ital történetét a 17. századi európai megjelenéstől a reformkori kávéházakon át napjaink újhullámos trendjeiig.

A múzeum mintegy 68 ezer darabos gyűjteményének közel felét a műszaki muzeológia adja, amely az elmúlt hat év kizárólagosan közlekedési fókuszú kiállításai miatt némileg háttérbe szorult - mondta el a Múlt-kornak a főigazgató. A „Fő a kávé” elnevezésű kiállítás egyúttal intézményi térbővítést is jelent: a belváros szívében, egy egykori transzformátorházként működő épületben évtizedek óta használaton kívüli, raktárként funkcionáló helyiségekből alakítottak ki új kiállítóteret.

„Azon gondolkoztunk, melyek lehetnek a műszaki muzeológiának azon tárgyai, amelyek tényleg közel állnak az emberek mindennapjaihoz” – fogalmazott Schneller Domonkos, kiemelve, hogy a kávézás a lakosság jelentős részének napi rituáléja, amelynek bemutatását egy újonnan a gyűjteménybe került, a szocialista kávégépgyártást felölelő kollekció is indokolta. "Kézenfekvő volt, hogy e köré, illetve a már meglévő tárgyaink köré szervezve nyissunk egy kávétörténeti kiállítást. Kiderült, hogy 16 éve nem volt Magyarországon érdemi kávétörténeti kiállítás (az utolsó a Fekete leves volt 2010-ben)" - tette hozzá.

A kiállítás történelmi íve 1683-ban, Bécs török ostrománál kezdődik, amikor a hátrahagyott, a helyiek által kezdetben teveabraknak hitt zöld kávéból egy lengyel katona megnyitotta a császárváros első kávéházát. A kiállítás "elején egy térképpel mutatjuk be a kávé útját: ahogy Etiópiában a kecskepásztorok rábukkantak, majd Jemenbe vitték (ahol kiviteli tilalmat rendeltek el), de holland kereskedők mégis elvitték Kelet-Ázsiába, ahonnan átkerült Dél-Amerikába."

A magyar kultúrtörténetben az ital fogyasztása először Mikes Kelemen rodostói feljegyzéseiben jelent meg. A főigazgató rámutatott arra, hogy a tárlat részletesen foglalkozik a hazai reformkorral is, amikor Pesten már több mint tíz kávéház működött. A látogatók eredeti bútorokkal berendezett enteriőrökben "ismerhetik meg a korszakot, és kipróbálhatják a történelmi jelentőségű Pilvax kávéház biliárdasztalát is". A korabeli, kondérokban és szabad tűzön főzött italt a szakember szerint még egyfajta hígabb kávé gyanánt kell elképzelni, amelyet a háztartásokban sokáig serpenyőszerű edényekben, folyamatos rázással pörköltek.

A technológiai fejlődés a 20. század elején radikálisan átalakította a fogyasztási szokásokat, amikor Pest-Buda-Óbudán már több mint háromszáz kávéház üzemelt. A múzeum értékes kávégépgyűjteményének részeként bemutatják Luigi Bezzera 1913-as Omega gépét, amely a forráspont közeli víz áramoltatásával hozott áttörést, valamint az olasz kávékultúra mérföldköveit, köztük a Faema E61-es modellt is.

Társadalomtörténeti mérföldkőnek számított az első budapesti eszpresszó, az 1937-ben megnyílt Quick. Schneller Domonkos kiemelte: a kisebb alapterületű, gyorsabb kiszolgálást nyújtó presszók megváltoztatták a társadalmi normákat, hiszen a klasszikus kávéházakkal ellentétben ide a nők már önállóan, kísérő nélkül is betérhettek. A tárlat a Kádár-korszak cigarettafüstös, megfigyelésektől sem mentes miliőjét is megidézi a korabeli titkosszolgálati jelentések és a hazai, például a Budapest modellű kávégépek bemutatásával.

A történelmi utazás az újhullámos kávézók kortárs technológiájánál és a fenntartható jövő kérdéseinél ér véget, bemutatva egy 2025-ös fejlesztésű, okostelefonról vezérelhető kínai eszközt is. A főigazgató hangsúlyozta: a múzeum feladata a legkurrensebb high-end gépek gyűjtése is, hiszen a mai csúcstechnológia tíz év múlva már technikatörténetnek számít.

A kiállítást interaktív múzeumpedagógiai programok kísérik: a középiskolások a „Cserjétől a csészéig” foglalkozáson szembesülhetnek a kávékereskedelem 18. századi karibi ültetvényeket és rabszolgamunkát érintő sötétebb múltjával, míg a „Popdaráló” program a kávéfogyasztás popkulturális megjelenését és a marketingüzenetek hatását vizsgálja az amerikai filmektől a nagy kávézóláncokig.

A tárlat több múzeum együttműködésében valósult meg: "a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, az Iparművészeti Múzeum – tőlük kaptuk például ezt az értékes, török figurás uzsonnaterítőt –, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Néprajzi Múzeum és sok magángyűjtő is segített. A rendelkezésre álló tér kicsi, ezért az információk 90%-át QR-kódokon és érintőképernyőkön tettük elérhetővé. Több mint 190 ezer karakteres szöveganyagunk van digitálisan, ami egy 3-3,5 órás elmélyülést is lehetővé tesz.

A kiállítás október végéig látogatható itt, és a jövőben tervezzük további fontos magyar ipari formatervezők, például Cserny József munkásságának bemutatását is" - zárta a tárlatvezetést a főigazgató.