A sztereotipiáktól a valóságig: afroamerikaiak a mozikban

Újra középpontba került az a kérdés, amely azt vizsgálja, hogy a filmek és sorozatok valóban gazdagíthatják-e ismereteinket az afroamerikai történelemről?

Rabszolgák a filmvásznon

Az olyan híres filmek, mint az Egy nemzet születése (The Birth of a Nation) és az Elfújta a szél (Gone With the Wind) nem közvetítettek hű képet a rabszolgaságról, a polgárháborúról, és az azt követő korszakról, de már nem rosszindulatúan vagy lekezelően ábrázolták az afroamerikaiakat. `Az ilyen filmek miatt az emberek nagy része azt gondolja, hogy a rabszolgák többsége ültetvényeken dolgozott` - mondja Patricia Turner, a Kaliforniai Egyetem afroamerikai tanulmányokkal foglalkozó professzora.

Malcolm X

Valójában azonban csak nagyon kevés rabszolga élt ültetvényeken. A legtöbben olyan odúkban laktak, ahol tízegynéhányan voltak összezsúfolva. Csak nagyon kevés fekete asszony dolgozott házi szolgaként. Ahhoz nagyon gazdagnak kellett lenni, hogy valaki női cselédeket tartson a házában, ahogy az "Elfújta a szél" vagy az "Észak és Dél" című filmekben láttuk. "Ezek az alkotások nem mutatták be, mit is jelentett a rabszolgaság a feketék számára."

Az újabb filmek, mint Az 54. hadtest (Glory) már árnyaltabb képet festenek az afroamerikaiakról, de történelmileg még mindig pontatlanok. "A polgárháborúról szóló történet inkább a fehér parancsnokról szól, nem pedig a fekete katonákról." "A film azt a benyomást kelti, hogy a feketék főleg Délről származtak, és analfabéták voltak, de ez nem így van. A többségük szabad fekete volt Északról, akik túlnyomórészt tisztességes műveltséggel rendelkeztek."

A feltett kérdésre tehát igen a válasz. A filmeknek és TV-sorozatoknak néha sikerül tisztább képet festeni az afroamerikaiakról. A Seattle Times című kanadai napilap ilyen és hasonló filmekről kérdezte Turner mellett Roberto Pomót, a Kaliforniai Állami Egyetem drámaművészeti professzorát, és Michele Foss Snowdent, az Egyetem kommunikációval foglalkozó professzorát.

Amistad

Mindhárman megemlítették Alex Haley 1977-es Gyökerek című minisorozatát, amely már sokkal pontosabb képet festett a rabszolgaságról. "A Gyökerek először mutatta be a rabszolgaságot az afroamerikaiak szemszögéből" - mondja Turner. "A Gyökerek fájdalmas ébredést jelentett. Ekkor értettem meg a fekete kultúra lényegét" - mondta Pomo, aki argentin bevándorlóként került az Egyesült Államokba.

Snowden az etiópiai rendező, Haile Gerima Sankofa című 1993-as filmjét ajánlja: az egy afrikai-amerikai szupermodellről szól (Oyafunmike Ogunlano), aki fotózáson vesz részt Nyugat-Afrikában egy olyan épületben, ahol az afrikai rabszolgákat tartották, mielőtt hajókra rakták volna őket. A lány, miközben felfedezi az épületet, időben visszarepül a rabszolgaság korába, ahol maga is rabszolga, akit éppen Észak-Amerikába visznek. A film élethűen mutatja be az utazás brutalitását és a rabszolgaságot.

A Ne bántsátok a feketerigót (To Kill a Mockingbird) című filmben Hollywood arra tett kísérletet, hogy rendbe hozza a dolgokat, és ez sikerült is: a mérföldkőnek számító alkotás hűen mutatta be az 1930-as évek rasszizmusát. Kitűnő és igen hatásos filmnek tartják Spielberg Amistad című alkotását, amely egy rabszolgaszállító hajón történt lázadásról szól. Elmondásuk szerint Denzel Washington legújabb, a The Great Debaters című filmje is egy nagyon jól elkészített mű. Egy texasi, afroamerikai főiskolán játszódik az 1930-as években, és a feketék oktatását boncolgatja, miközben sok különböző fekete karaktert vonultat fel.

Saját narratívával hódítanak

Szerintük fontos az is, hogy egyre több életrajzi filmet készítenek neves afroamerikai személyiségekről. A Bird - Charlie Parker élete a híres jazz szaxofonosról szól; a Lady Sings the Blues Billie Holiday, a Ray Ray Charles életét mutatja be. Jean Bach A Great Day in Harlem című dokumentumfilmje egy híres fényképészről szól, aki 1958-tól lényegében az összes jelentős jazz muzsikusról készített fotót.

Turner nagy rajongója Cicely Tyson történelmi TV-sorozatainak. Ilyen például a The Autobiography of Miss Jane Pittman és az A Woman Called Moses, amelyben a színésznő Harriet Tubmant alakította. Szívesen ajánlja még Kasi Lemmon Eve's Bayou című filmjét, amely 1962-ben játszódik Louisianában. Mindhárom szakértő nagyra tartja Spike Lee Malcolm X című filmjét. A polgárjogi mozgalomról készült filmek közül Turner kritikával illeti a Lángoló Mississippi című alkotást, mivel az "az FBI-t dicsőíti és történelmileg pontatlan".

A történelmi filmek és TV-sorozatok mellett olyan filmek is készültek, amelyek a saját korukban becsületesen és tisztességesen ábrázolták az afroamerikaiakat, mára pedig maguk is történelmi dokumentumokká váltak. Turner és Pomo Oscar Micheaux, független afroamerikai rendező munkásságát emeli ki. Az 1910 és 1940 között készült filmjeiben, mint pl. a Közöttünk történt (Within Our Gates) és a The Scar of Shame című filmekben, "valóságos karaktereket láthatunk, nem pedig sztereotípiákat."

Pomo olyan 1920 és 1940 között készült hollywoodi filmeket is megemlít, mint a Hallelujah, a Cabin in the Sky és a Stormy Weather, amelyekben a fekete színészek végre megmutathatták magukat. A Lorraine Hansbury, afroamerikai írónő darabjából készült A napfény nem eladó című film az 50-es évek életét mutatja be. A 60-as évek egy másik filmje, az 1964-ben készült Nothing but a Man egy fiatalemberről szól, akinek egyszerre kell megküzdenie a rasszizmussal és saját démonaival. A főszerepet Ivan Dixon alakítja. Snowden megemlíti az 1968 és 1971 között vetített Julia című sorozatot, amelyben Diahann Carroll egy megözvegyült, gyerekeit egyedül nevelő anyát alakított. "Nem vígjáték volt, és nem tette nevetségessé a figurát."

Norman Jewison Forró éjszakában című filmjében Sidney Poitier egy északi rendőrt alakít, aki Mississippiben egy gyilkos után kutat. Stanley Kramer Találd ki, ki jön vacsorára című alkotása egy színesbőrű fiatalember és egy fehér lány kapcsolatáról szól, amelyet mindekettőjük szülei elleneznek. A filmek "igazi erénye", hogy egy fekete színész olyan sztárokkal játszhatott együtt, mint Spencer Tracy, Katherine Hepburn és Rod Steiger.

Az afroamerikaiak filmes hatalomátvételét, így például a vígjátékokban nyújtott szerepeiket a szakértők nem voltak hajlandók kommentálni.