A kínai nagy fal ismeretlen szakaszát találták meg Pekingben

Első alkalommal azonosították a kínai nagy fal egy, a Szuj-dinasztia korában épült vagy használt szakaszát a jelenlegi kínai főváros területén, számoltak be a felfedezésről a Pekingi Régészeti Intézet szakemberei a 2026-os pekingi nyilvános régészeti szezon hivatalos záróeseményén. A kiterjedt leletegyüttes fontos támpontot nyújt a középkori Kína északi védelmi vonalainak építéstörténetéhez és szerkezeti fejlődéséhez.

A Pekingi Régészeti Intézet munkatársai 2026 augusztusa és októbere között folytattak ásatásokat a kínai főváros Csangping kerületében található Talingkou lelőhelyen. A mintegy nyolcszáz négyzetméteren elvégzett munkálatok során egy korai falszakasz mellett felépített katonai helyőrség maradványait hozták felszínre. A feltárás során megőrződött épületalapokat, támfalakat és különböző védelmi szerkezeteket dokumentáltak.

A régészek több mint hatvan műtárgyat, köztük kerámiákat, fémtárgyakat, fegyvereket és építészeti elemeket emeltek ki a földből. A favázas bejáratok és a masszív, kőből és földből emelt védművek egyértelműen arra utalnak, hogy a határvidék megerősítésére komoly erőforrásokat fordított a korabeli államigazgatás.

A Talingkou területén húzódó erődítményeket a korábbi kutatások az 550 és 577 között uralkodó Északi Csi-dinasztia építkezéseihez kötötték. A frissen előkerült leletanyag és a történelmi feljegyzések összevetése azonban világossá tette, hogy a bázist az 581-ben hatalomra kerülő Szuj-dinasztia idején is aktívan használták és fejlesztették.

Sang Heng, a Pekingi Régészeti Intézet kutatója kiemelte, hogy a korszakmeghatározás legfőbb bizonyítékaként egy Szuj Vucsu típusú érme, valamint egy jellegzetes formájú és gyártási technikájú korabeli porcelántöredék szolgált. A szakember szerint a felfedezés alapot teremt a korai nagy fal korának, elhelyezkedésének és katonai logisztikájának megértéséhez a régióban. A rétegtani nyomok emellett azt mutatják, hogy a helyőrség kisebb megszakításokkal egészen az 1115 és 1234 között regnáló Csin-dinasztia korszakáig funkcionált.

Bár a Szuj-dinasztia  mindössze harminchét évig volt hatalmon (581–618), uralkodóinak sikerült újraegyesíteniük Kínát a Han-birodalom bukását követő több évszázados politikai széttagoltság után. Jang Csien, a dinasztia alapítója szigorú katonai és adminisztratív reformokkal szilárdította meg a központi hatalmat, miközben hatalmas csatornaépítésekbe kezdett. Az északi nomád népek, különösen a türkök folyamatos fenyegetése miatt az állam óriási emberi és anyagi erőforrásokat mozgósított a határvédelem megerősítésére. A most feltárt pekingi falszakasz is ennek az átfogó, a birodalom biztonságát szavatoló stratégiának volt a szerves része.

A kínai nagy fal története nem egyetlen folyamatos építkezés, hanem egymást követő dinasztiák több ezer kilométeres, gyakran elszigetelt védműveinek hálózata. A legkorábbi falszakaszokat még a hadakozó fejedelemségek korában, a Kr. e. 5. században kezdték emelni, amelyeket Csin Si Huang-ti, az első császár kapcsolt össze egységes rendszerré.

Míg a ma is látható, téglából és kőből épült monumentális falrendszer túlnyomórészt a 14. században alapított Ming-dinasztia munkája, a korábbi évezredekben jellemzően döngölt földből és kőtömbökből álló akadályokat emeltek. A Szuj-dinasztia idején végzett megerősítési munkálatok hidat képeznek a korai földfalak és a későbbi, fejlett építészeti megoldásokat alkalmazó védelmi rendszerek között, kiterjesztve az erődítési vonalakat a mai Sanhszi és Hopej tartományok területére is.