Feltárták a várbörtönt, ahol Jagelló meggyilkoltatta Kęstutis litván nagyfejedelmet

A régészek azonosították a fehéroroszországi krevai vár öregtornyának azt a korábban elzárt alsó szintjét, amely egykor Kęstutis litván nagyfejedelem börtöneként szolgálhatott. A folyamatban lévő nagyszabású feltárások során előkerült építészeti elemek és freskótöredékek megerősítik, hogy az erődítmény nem csupán egyszerű menedékhelyként, hanem kiemelkedő fejedelmi rezidenciaként funkcionált.

A krevai vár öregtornyának (úgynevezett donjonjának) belső kerületét vizsgáló szakemberek feltártak egy falba épített, lépcsővel ellátott alagutat, amelynek mélyén egy gótikus boltív és a legalsó szintre vezető bejárat bontakozott ki. Oleg Gyernovics, a Belarusz Nemzeti Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének vezető kutatója szerint a torony alsó részébe eredetileg nem vezetett közvetlen külső bejárat, a mozgás kizárólag a falakban kialakított belső galériákon keresztül történt.

A most azonosított alagsori helyiség a kutatók szerint megegyezik azzal a börtönnel, ahol Kęstutist fogva tartották. A történelmi források alapján a trónkövetelőt szigorú körülmények között őrizték ezen az ablaktalan alsó szinten, míg fiát, Vytautast a torony felsőbb, kevésbé elzárt lakosztályaiban helyezték el. A helyiség történelmi és emlékezeti jelentősége kiemelkedő, mivel a krónikák szerint a fejedelmet ezen a helyen fojtották meg politikai ellenfelei.

Az öregtorony mélyén felhalmozódott törmelékrétegek alatt a szakemberek további értékes leletekre, köztük kiégett számszeríj-lövedékek koncentrált halmaira bukkantak. A leomlott kőtömbök jelentős mennyiségű, a 14. századból származó falfestménytöredéket is rejtettek. A kutatók szerint a vár gótikus boltozatait eredetileg bizánci stílusú freskók díszítették, ami a korszakban a nyugati és keleti kulturális hatások egyedülálló szintézisét jelentette.

A díszes festmények valószínűleg Algirdas nagyfejedelem második feleségéhez, Uljana Tverszkajához és a kíséretében érkező mesterekhez köthetők. A gazdagon díszített boltozatok 1433-ban omlottak be, amikor Szvidrigajlo csapatai megostromolták és súlyosan megrongálták a várat. A jelenleg több ezer darabból álló, múzeumokban őrzött és újonnan feltárt freskótöredékeket a jövőben mesterséges intelligencia segítségével tervezik virtuálisan rekonstruálni.

Az idei régészeti szezon során a várfalakon kívüli védelmi rendszert is részletesen feltérképezték. A tervezők és restaurátorok célja az erődítmény északi és nyugati oldalán húzódó egykori vizesárok-rendszer helyreállítása volt. A kutatások rávilágítottak, hogy a várfalat egy mesterségesen felhalmozott homokdűnére építették, így a falak alapozása ezen a szakaszon mindössze egy méter mélyre nyúlik.

Az árok feltárása során a 14. századi építkezések idejéből származó kerámiatöredékek, gótikus tetőcserepek és téglaanyagok is előkerültek. A belső udvaron egy várhíd alapjait is azonosították, amely egy mesterséges tavon ívelt át, és cölöplyukainak elrendezése alapján részben fából készült, felvonható szerkezet lehetett. A várkapuk alacsony elhelyezkedése miatt az erődítményt kiterjedt és összetett, a vízszintet is szabályozó külső-belső hídrendszer védte.

A friss régészeti eredmények jelentősen árnyalják a krevai várról alkotott eddigi tudományos képet. A korábbi elképzelések szerint az erődítmény elsősorban menedékvárként funkcionált, ahová veszély esetén a környékbeli lakosság húzódott vissza. A díszes cserépkályhák, a freskók és az összetett infrastruktúra azonban bizonyítják, hogy a vár a litván nagyfejedelmek állandó, reprezentatív rezidenciája volt. A falak menti belső területeket kőalapozású épületek borították, amelyek a katonai helyőrség és a fejedelmi kíséret szállásaként szolgáltak. A 2017 óta zajló átfogó restaurálási és állagmegóvási program keretében az öregtorony és a várfalak jelentős részét már stabilizálták. A projekt hosszú távú célja, hogy az elkövetkező években a Kęstutis-torony alsó szintje egy modern múzeumi kiállítótérként nyíljon meg a látogatók előtt.

A krevai vár a 14. századi Kelet-Európa egyik legfontosabb politikai és katonai központja volt. A Litván Nagyfejedelemség ebben az időszakban a kontinens egyik legnagyobb kiterjedésű államalakulatává vált, amely a Balti-tengertől egészen a Fekete-tenger északi vidékéig terjedt. A birodalom belső stabilitását azonban folyamatosan veszélyeztette a hatalomátadás rendezetlen intézménye. Az uralkodói családon belül a hatalom hol apáról fiúra, hol pedig a legidősebb fivérre szállt, ami ismétlődő dinasztikus viszályokhoz vezetett. Amikor Algirdas nagyfejedelem elhunyt, a trónt fia, Jagelló örökölte, míg nagybátyja, a társuralkodóként tisztelt Kęstutis a hagyományos testvéri öröklésrend alapján tartott igényt a főhatalomra.

A hatalmi feszültség hamarosan nyílt fegyveres konfliktusba torkollott, amelynek során Jagelló sikeresen elfogta nagybátyját és annak fiát, Vytautast. A két riválist a krevai várba záratták, ahol a krónikák szerint Kęstutist 1382-ben a most azonosított vártömlöcben meggyilkolták, míg Vytautasnak sikerült megszöknie a fogságból.

Jagelló ezzel a lépéssel megszilárdította hatalmát, majd három évvel később, 1385. augusztus 14-én ugyanebben a várban írták alá a kelet-európai történelem menetét meghatározó krevai uniót. Az egyezmény értelmében a litván uralkodó felvette a kereszténységet, és feleségül vette Hedvig lengyel királynőt, létrehozva ezzel a Lengyel Királyság és a Litván Nagyfejedelemség perszonálunióját. Ez a szövetség teremtette meg a katonai és politikai alapot a Német Lovagrend erejének megtöréséhez, valamint a Jagelló-dinasztia évszázados közép-európai uralmához.