Megmentik az athéni Dafni-kolostor páratlan falfestményeit

Átfogó állagmegóvási és restaurálási munkálatok kezdődnek az athéni Dafni-kolostor főtemplomának belső terében, hogy megmentsék az épület értékes falfestményeit. A görög Kulturális Minisztérium hivatalos közleménye szerint a projekt a kiemelkedő jelentőségű bizánci műemlék szisztematikus védelmének újabb állomása és a beavatkozás során a szakemberek a természeti károk felszámolása mellett a korábbi évtizedek szakszerűtlen javításait is eltávolítják a festett felületekről.

A görög főváros határában, az Aigaleó-hegy lábánál fekvő kolostor Attika egyik legjelentősebb bizánci kori épületegyüttese. Lina Mendoni kulturális miniszter tájékoztatása alapján a most jóváhagyott tervek szervesen illeszkednek abba a folyamatba, amely a műemlék tűzvédelmi korszerűsítését és a szeizmikus mozgások okozta szerkezeti károk elhárítását célozza.

A 11. században emelt főtemplom a középbizánci korszak jellegzetes nyolcszögletű építészeti típusát képviseli. Ez a stílusjegye köti össze a phókiszi Hosziosz Lukasz-kolostorral és a híoszi Nea Moni-kolostorral, amelyekkel közösen alkotja a világörökségi helyszínek egyik kiemelt csoportját.

A templombelső eredeti, 11. századi díszítését a kivételes minőségű mozaikok, a márványburkolatok és a gazdag kerámiaplasztikák alkották, amelyek az egykori császári udvar közvetlen támogatására utalnak. A ma látható falfestmények azonban egy későbbi időszakhoz, túlnyomórészt a 17. századhoz köthetők. Ezek a posztbizánci hagyományokat követő freskók váltották fel a templom alsó részein korábban elhelyezett márványburkolatokat. A festmények napjainkban már csak töredékesen maradtak fenn a főhajó oldalfalain, a kupolát tartó délnyugati pilléren, a mellékkápolnákban, valamint az előkészítő (protheszisz) és a diakónusi (diakonikon) terekben.

A minisztériumi határozatot megelőző állapotfelmérés súlyos károsodásokat rögzített a falfelületeken. A szakértői vizsgálatok kiterjedt leválásokra, a habarcsrétegek mállására, valamint a nedvesség okozta repedésekre hívták fel a figyelmet. A problémát súlyosbítják a felületre rakódott korom- és porrétegek, illetve az előző évtizedekben használt szerkezetidegen anyagok. A restaurátorok feladata a meglazult alapozás és a festékrétegek stabilizálása, a só- és zsírlerakódások vegyszeres eltávolítása, valamint a korábbi, esztétikailag zavaró ráfestések szakszerű letisztítása lesz.

A Dafni-kolostor története mélyen beágyazódik a görög térség ókori és középkori múltjába. A jelenlegi keresztény műemlék helyén az ókorban Apollón Daphnéphorosz szentélye állt, amelyet a Kr. u. 4. század végén, a pogány kultuszokat betiltó császári rendeletek nyomán romboltak le. Az első erődített keresztény kolostort az 5. században építették fel a korábbi szentély köveinek felhasználásával, hogy védelmet nyújtson az Athénba vezető ősi zarándokút, a Szent Út (Iera Odosz) mentén. Ez a korai épületegyüttes a szláv betörések idején jelentős károkat szenvedett, és évszázadokon át elhagyatottan állt.

A kolostor a 11. század végén, a Bizánci Birodalom úgynevezett makedón, majd Komnénosz-dinasztiája alatti kulturális felvirágzás idején épült újjá. Ebben a korszakban a birodalom gazdasági és katonai konszolidációja lehetővé tette a nagyszabású egyházi építkezéseket a tartományokban is. A negyedik keresztes hadjáratot követően a térség a frank keresztesek kezére került, a kolostort pedig a ciszterci rend vette birtokba, amely saját nyugati építészeti elemeivel, például gótikus árkádokkal bővítette az együttest. Az ortodox szerzetesek csak az Oszmán Birodalom hódítása után, a 15. század közepén térhettek vissza a falak közé.

A 17. század, amelyből a most restaurálandó freskók többsége származik, ambivalens időszak volt az oszmán uralom alatt élő görög ortodox közösségek számára. Bár a konstantinápolyi pátriárka és a helyi egyházi vezetők korlátozott autonómiát élveztek, a templomok felújítását és díszítését szigorú hatósági engedélyekhez kötötték. A posztbizánci művészet ekkoriban erős krétai és velencei hatásokat olvasztott magába, de mindvégig megőrizte a hagyományos ortodox ikonográfiai programot. A Dafni-kolostor festményeinek megújulása ebből a szempontból nem csupán egy művészettörténeti emlék megmentését jelenti, hanem a kora újkori görög kulturális folytonosság egyik fontos bizonyítékának megőrzését is.