A skót nemzeti étel történetét majdnem annyi rejtély övezi, mint a Loch Ness-i szörnyet

Skóttá válni

Miképpen vált tehát a haggis skóttá, és mit mond ez el a skót identitás kialakulásáról? Érdekes módon először nem a skótok, hanem az angolok azonosították a haggist Skóciával, amire két külön okuk is volt.

Az első a fogyasztási szokások megváltozása: ahogy a mezőgazdasági forradalom nyomán a termelékenység megugrott, és egyre szélesebb körben egyre jobb minőségű táplálék vált elérhetővé, a 17. századi angol étkezés is gyökeresen átalakult. Ennek egyik következménye a belsőségek használatának visszaesése volt. Bár továbbra is fogyasztották, különösen a szegényebb rétegek, többé nem bírtak korábbi fontosságukkal, és így a haggishez hasonló ételek is háttérbe szorultak.

Skóciában viszont pont ellentétes folyamat zajlott: a késői 17. század a gazdasági visszaesés időszaka volt. Hét évnyi éhínséget követően egy átgondolatlan próbálkozás egy karib-tengeri (!) skót kolónia létesítésére pusztító összeomlást idézett elő.

Az 1707-es skót egyesülési törvény után a helyzet javulásnak indult, de a hatást nem mindenki érezte egyformán. Bár a földbirtokosok bevételei jelentős növekedésnek indultak a bekerítések és a modern földművelési technológiák hatására, sok szegényebb bérlő – akiknek bérleti díját mind sűrűbben határozták meg árveréseken – elvesztette otthonát a mezőgazdaság kereskedelmi alapokra helyezése miatt.

Föld és megélhetés híján életkörülményeik gyors hanyatlásnak indultak, ami a haggis népszerűségét is növelte. Mivel hozzávalói mind olcsóak voltak, a legszegényebbek is megengedhették maguknak: így, miközben a haggis a 18. század közepére gyakorlatilag eltűnt Angliából, Skóciában egyre jobban elterjedt.

A másik, még fontosabb ok politikai természetű volt. A 18. század első felében az immár Egyesült Királyságot a jakobita felkelések rázták meg, amelyekben a trónfosztott II. Jakab király leszármazottai próbálták visszaszerezni a koronát; mindhárom jelentősebb felkelés legalább részben Skóciából indult. Bár mindet leverték, a felkelések rossz szájízt és a skótok iránti mélységes neheztelést hagytak maguk után az angolok között.

Az előkelő származású skótokat ugyan szívesen fogadták köreikben, és a skót katonákat is megbecsülték, de a legtöbb skótra – különösen a felföldiekre – leplezetlen megvetéssel tekintettek. Vitriolos újságcikkek és a skótokat istentelen barbárokként ábrázoló karikatúrák jelentek meg. Mivel a táplálkozás és a jellem között szoros összefüggést feltételeztek, kosztjuk szegényességével a skót nép férfiasságán – sőt, emberi mivoltán – gúnyolódtak. A talán legismertebb példa Samuel Johnson híres 1755-ös szótárából származik, ahol a zabot így írta le: „Gabona, amelyet Angliában általában a lovaknak adnak, de Skóciában a népet táplálja.”

1. Mesés kezdetek
2. Egy angol „puding”?
3. Skóttá válni
4. Egy kitalált hagyomány

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

művészet

• Hazai és külföldi művésznők történeteit ismerhetjük meg a Magyar Zene Házában
• Anna Margit festőművész életművéből nyílik kiállítás a Nemzeti Galériában
• Az ópium és a hasis hatásairól is írt a szabados életvitelű Charles Baudelaire
• Fotóművészeti kiállítás nyílik Moholy-Nagy és Robert Capa alkotásaiból
• Többször is jó kapcsolatai húzták ki a bajból Max Ernst festőt
• Depressziója rányomta bélyegét Goya késői művészetére
• A közönség részéről is kritika érte Seurat, a pointillizmus nagymesterének képeit
• Klasszikus és modern elemekkel tarkítják A hattyúk tavát a Margitszigeten
• Jubileumi kiállítás nyílik a Műcsarnokban Szervátiusz-díjas alkotók munkáiból