Ősi bánya bizonyítja a kínai bronzkor önálló fejlődését

A kínai történettudományt évtizedeken át foglalkoztatta a kérdés, honnan származott a korai dinasztiák idején felhasznált hatalmas mennyiségű réz. Amikor 1928-ban a Honan tartománybeli Anjang közelében, a Jinhszü romoknál háromezer-háromszáz éves, monumentális bronztárgyakat - köztük egy több mint nyolcszázharminc kilogrammos üstöt - tártak fel, a nyersanyag egyértelmű forrásának hiánya miatt több kutató feltételezte a kínai bronzművesség külföldi, esetlegesen nyugati eredetét.

Az áttörést a Hupej tartományban található Taje város közelében fekvő Tunglusan ősi rézbánya 1970-es évekbeli azonosítása hozta meg, amelynek folyamatos és módszeres feltárása napjainkra bizonyította az önálló és fejlett helyi fémfeldolgozó ipar létezését.

Vu Hung-tang, az 1970-es évekbeli első ásatások veterán régésze a lapnak nyilatkozva rámutatott: a Tunglusan bányászati és kohászati komplexum a Sang-dinasztia (Kr. e. 16–11. század) idejétől egészen a Nyugati Han-dinasztia (Kr. e. 206 – Kr. u. 24) koráig működött. Az egyedülállóan hosszú üzemidő alatt egy hiánytalan termelési lánc épült ki. A szakemberek eddig több mint száz bányászati és olvasztási helyszínt, valamint kétszázötvennél is több ősi sírt tártak fel.

Jelenleg ez az egyetlen ismert ókori kínai rézbánya, amelynek közelében maguknak a bányászoknak a temetőjét is megtalálták. A mindössze háromszáz felszínre hozott lelet szigorú társadalmi tagozódásra utal: a bányamérnökök és a felügyelők sírjaiból értékes jáde- és bronztárgyak kerültek elő, míg a csekély leletanyag alapján a fizikai munkások rendkívül zord körülmények között éltek.

Az infrastruktúra fejlettségét és a korabeli munkaviszonyokat egy 2012-es felfedezés is megvilágítja, amelynek során Csen Su-hsziang, a Hupej Tartományi Kulturális Örökségvédelmi és Régészeti Intézet kutatója kollégáival harmincöt ősi, mezítlábas lábnyomot azonosított. A leghosszabb, huszonhat centiméteres lenyomat mélységéből és a környező talajviszonyokból a kutatók arra következtetnek, hogy az ókori bányászok súlyos terheket cipelve keltek át a nedves területeken.

A lelőhely technikatörténeti jelentőségét növeli, hogy bár a feltárt aknák és bányajáratok némelyike a hatvan-nyolcvan méteres mélységet is eléri, a járatokon belül eddig nem találtak emberi maradványokat. A régészek szerint ez az adat egyértelműen igazolja a komplexum magas szintű, biztonságos mérnöki tervezését, amelynek köszönhetően a több évszázados működés során sikerült elkerülni a súlyos, tömeges földalatti omlásokat és baleseteket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején