A Római Birodalom idején már lezajlott egy „brexit”

A 3. században a Római Birodalom súlyos válságot élt át. Nagyméretű zavargások és határ menti betörések kísérték ezt az időszakot, ezek pedig rengeteg katonai és gazdasági erőforrást foglaltak le. Az infláció és a pénzrontás korszaka volt, amelyben a hadsereg ellenszegült a hagyományos római elitnek. E körülmények közepette jött létre a Gall Császárság nevű rövid életű szakadár állam, amely 260-tól 274-ig állt fenn. Területe a mai Franciaország nagy részét és Nagy-Britannia római irányítás alatt lévő részét, továbbá a mai Spanyolország és Németország területeit érintette. Vezetője Postumus, Germania provincia kormányzója volt 260-tól 269-es meggyilkolásáig, független birodalma pedig néhány éven belül megszűnt. Ezután a 280-as években Britannia – ezúttal egyedül – ismét elszakadt a Római Birodalomtól.

Carausius

A független Britannia vezetőjének életéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Megbízhatatlan szöveges forrásokból, néhány propagandisztikus ábrázolásból, valamint pénzérméken és medálokon található rövid szövegekből tudunk róla bármit. Emiatt az események bármilyen rekonstruálásában rendkívül körültekintőnek kell lennünk.

Carausius úgy tűnik, a Gallia Belgica nevű terület (nagyjából a mai Belgium) part menti részéről származott, katonai parancsnokként őt bízta meg Maximianus császár egy flotta létrehozásával az északi-tengeri kalózkodás megfékezésére. A források szerint Carausius ezt követően kegyvesztett lett Maximianusnál, mivel a tengeri hadjárat zsákmányát inkább megtartotta ahelyett, hogy beszolgáltatta volna. A császár Carausius halálát rendelte el – vélhetően növekvő befolyása is szerepet játszhatott ebben.

A feljegyzések szerint a halál elkerülésére igen ambiciózus tervhez folyamodott – 286-ban császárrá kiáltotta ki magát Britanniában. A valóságban ez ennél hosszadalmasabb folyamat lehetett, a támogatás és befolyás lassú felépítése, amelyet vélhetően elősegített a provincia távoli elhelyezkedése a birodalom szélén, valamint lakosságának növekvő elégedetlensége Róma viszonyaival.

Carausius sokféle pénzérmét veretett propagandacélokra, olyan témákat kiemelve rajtuk – mint például a helyi mezőgazdasági és egyéb termelést – amelyek Britannia birodalmon kívüli túléléséhez nélkülözhetetlenek voltak. Pozíciója azonban bizonytalan lehetett, 293-ban meggyilkolta pénzügyminisztere, Allectus, aki ezután szintén a császár szerepében tetszelgett. Végül Róma visszahódítási kísérletei sikerrel jártak, és 296-ban vélhetően Allectust is megölték. A római propaganda tárgyai közé tartozik egy medál, amelyen az inváziós csapatok vezetője, Constantius Chlorus „redditor lucis aeternae”, azaz az örök fény visszahozója címmel szerepel.

A spórolás korszaka

Érdekes adalék, hogy a kutatók a 3. századból a megszokottnál sokkal több felhalmozott pénzérmét találnak a római Britannia területén. Ennek akár a pénzügyi válság is lehet az egyik oka, de a kérdést még vizsgálják. A rendkívül bonyolult római pénzügyi viszonyok között azonban mindenképpen gyanítható, hogy a központi devalválás és egyéb pénzügyi reformok okozhattak készpénzfelhalmozást a lakosság körében. Britannia lakóinak növekvő elégedetlensége pedig az opportunista Carausius kezére játszhatott, aki talán sikerrel szólította meg a társadalom alsóbb osztályait.

Mai szóhasználattal élve a 3. században Britannia provincia társadalma rendkívül egyenlőtlen volt, ekkoriban jelentek meg itt is a nagy földbirtokokra épült villák, illetve ezek birtokosainak nagy kiterjedésű városi lakhelyei. Ezekben a grandiózus épületekben a tartomány lakosságának igen kis része lakott, a többség pedig úgy érezhette, az aránytalanul nagy vagyonnal rendelkezők lenéznek rájuk nagy házaikból és az európai kontinens hatalmi központjaihoz fűződő kapcsolataik védelme mögül. A Britanniában állomásozó katonai egységek meggyőzése szintén fontos támogatói bázist adhatott Carausiusnak.

A rövid életű „brexit” azonban nem javított különösebben Britannia átlagemberének életkörülményein. Miután a tartomány visszakerült Róma fennhatósága alá, az egyenlőtlenség valószínűleg nőtt is, mivel ezután még több nagy, villás birtok került fel a térképekre. A tartomány lakosságának nagy része feltehetően igen keserves körülmények között élt a római uralom alatt, azonban az, hogy jobb lett volna nekik Carausius alatt, igencsak valószínűtlen és nem támasztható alá régészetileg. Önjelölt császárként nem érdekelhette túlzottan a lakosság többségének sora.

A tágabban vizsgált harmadik századi válság eredményezett ugyan változásokat a birodalom struktúrájában, mint például a provinciák méreteinek csökkentését és a bürokrácia növekedését, de ezek a változtatások végső soron sikertelennek bizonyultak. Nagy-Britannia területén 410-ben végleg megszűnt a római irányítás, ez után néhány évtizeddel (476) maga a Nyugatrómai Birodalom is megszűnt.

Nagy-Britanniában ezután egy „sötét kornak” nevezett időszak következett (valódi „sötétségének” mértékéről az elmúlt évtizedekben parázs viták zajlottak, és zajlanak továbbra is), amely mind gazdasági, mind kulturális téren hatalmas változásokat hozott, és amelynek során csökkent a kereskedelem és a mobilitás a különféle területek között.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2022

• Bizarr adók a történelemből
• Alba hercegnő mesés élete
• Gustave Courbet, a provokatőr
• Az első napok a felszabadult Bergen-Belsenben
• Régi budai szüretek
• Amerika a terroristák célkeresztjében
• A pápák első munkanapjai
• Leszámolás az Aranybulla-mítoszokkal
• Zene a szerelem oltárán: Alma Mahler