A NASA foglalkoztatta a náci rakétaprogram atyját

Kilencvenöt éve, 1912. március 23-án született a Posen (ma Poznan, Lengyelország) melletti Wirsitzben (ma Wyrzysk) Wernher von Braun német-amerikai rakétamérnök.

Az első ember készítette tárgy a világűrben

Apja üzletember, bankár és politikus volt, akit 1920-ban miniszterré neveztek ki, a család ekkor költözött Berlinbe. Wernher a berlini francia gimnáziumba járt, érdeklődését egy csillagászati távcső keltette fel a természettudományok iránt. 13 éves korában, miután elolvasta Hermann Oberth Utak az űrhajózáshoz című könyvét, tűzijáték-rakétákkal egy parkban fellőtt egy játékrepülőt, s megismerkedett a rendőrségi fogdával.

1928-ban a berlini Űrhajózási Egyesület legifjabb tagja, majd Oberth professzor asszisztense lett, 1930-ban részt vett egy új rakétatelep kialakításában, itt 87 rakétát bocsátottak fel egy év alatt, s még több statikus begyújtást végeztek. Kitüntetéssel érettségizett fizikából és matematikából, a berlini műegyetemen a folyékony tüzelőanyagú rakéták témájából doktorált, tanulmányait a zürichi műegyetemen folytatta, s 1934-ben fizikusként doktorált a berlini egyetemen.

Az Űrhajózási Egyesületben népszerűsítette az űrhajózás terveit, majd a folyékony üzemanyaggal nagy tolóerejű rakétákat hoztak létre, amelyek jelentős terhet voltak képesek felemelni. Von Braun felismerte, hogy a kísérletekhez csak az állam tud elegendő pénzt adni, ezért 1932-ben elfogadta a hadsereg ajánlatát. A kummersdorfi telepen - a versailles-i béke előírásai miatt teljes titokban - katonai rakéták fejlesztésében vett részt. A másfél méter hosszú A-1 rakétát még nem tudták a röppályán tartani, az A-2 azonban már 2 kilométer magasba emelkedett.

Hitler hatalomra jutása után a gyors ütemben fegyverkező nácik a civil rakétakísérleteket betiltották, annál lázasabb tempóban folyt viszont a katonai fejlesztés. A hadsereg a rakétákat tüzérségi lövedékként akarta alkalmazni, a légierő pedig rakétahajtású repülőket igényelt. A Balti-tenger partján lévő városka, Peenenmünde mellett épült fel Európa legkorszerűbb rakétatelepe, 300 millió márkáért. Itt dolgozott von Braun is, aki (saját állítása szerint kényszerből, munkájának folytatása érdekében) belépett a náci pártba, majd az SS-be is.

Pennemündében (a jobb szélen, sötét öltönyben)

1941-ben a közeli földalatti gyárban készült az Argus 109 torlósugár-hajtómű, ez lett a V-1 (Vergeltungswaffe-1 - megtorló fegyver) néven elhíresült, hivatalosan Fi-103 robotrepülőgép alapja. A 900 méter magasan, 560 kilométeres óránkénti sebességgel Anglia fölé küldött "csodafegyver" sok kárt okozott, de a brit légierő jórészüket hatástalanítani tudta.

Von Braun fejlesztette ki a 260 kilométer hatótávolságú A-4 ballisztikus rakétát, a V-2-t is. Ezt felfelé bonyolult vezérlőrendszer irányította, míg lefelé szabadon repülve hullott a célra, 1 tonna robbanóanyag-terhével. A rakéta 1942-es próbáján 193 kilométer távolságra jutott és 96, majd későbbi tesztrepülései során 189 kilométer magasságba emelkedett - így az első ember készítette tárgy volt, amely az űrben járt.

Peenemündétől Texasig

Miután 1943 augusztusában a szövetségesek lebombázták a peenemündei telepet, a rakétagyártás a Harz- hegység alagútjaiba került, itt a lágerek foglyai dolgoztak. 1944 tavaszán rövid időre letartóztatták azzal vádolva, hogy a katonai szempontoknál saját, űrhajózási becsvágyát tartotta fontosabbnak, munkáját csak a fegyverkezési miniszter Albert Speer közbenjárására folytathatta. 1944-45 telén von Braun rakétái Angliának tízezres veszteséget okoztak, de a 3000 kilőtt V-2 kétharmadát az angol légierő ártalmatlanná tette, így a `csodafegyver` nem tudta késleltetni az inváziót, sem befolyásolni a háború kimenetelét.

A háború után a német rakétaprogramból az amerikaiak ötven láda tervet, száznál több rakétát és magát von Braunt is megszerezték (de a szovjetek sem sokkal maradtak le tőlük). Von Braun maga kereste a kapcsolatot az amerikaiakkal, s tudása révén háborús bűnökkel vádolva is diktálhatott nekik. "A német folyékony-üzemanyaggal hajtott rakéták fejlesztésének polgári és katonai jelentőségének összefoglalása" című tanulmánya technikai részletek nélkül írta le tizenöt év eredményeit, így került száznál több tudóstársával az Egyesült Államokba.

Eleinte Texasban elszigetelten, megfigyelés alatt folytatták kísérleteiket, de 1950-ben a hadsereg alabamai kísérleti központjának igazgatójának nevezték ki, 1955-ben megkapta az állampolgárságot. Von Braun, akit mindig is az űrkutatás izgatott, 1952-ben nagy visszhangot kiváltó cikksorozatot publikált egy elképzelt űrállomásról. vezetésével fejlesztették ki a katonai célú Redstone rakéta módosításával az első amerikai műholdat pályára állító Jupiter-C rakétát.

1960-ban az amerikai Űrkutatási Hivatal, a NASA Űrrepülési Központjának vezetője lett, 1961-ben az ő Redstone rakétája emelte magasba az űrhajót, amelyben Alan Shephard, az első amerikai űrhajós elhagyta a Föld légkörét, s az ő tervei alapján épültek az 1969-es holdra szállás Saturn-rakétái is.

Von Braun 1970-ben a NASA tervezési részlegének vezetője lett, feljebb múltja miatt nem juthatott. A Mars-rakétához már nem kapta meg a várt támogatást, így 1972-től a Fairchild repülő- és űripari tervező cég alelnöke lett. Itt időjárás-jelző és tévé-műholdakkal, űrhajózási alkatrészek és szerkezeti anyagok előállításával foglalkozott, majd 1974-ben megalapította az Országos Űrkutatási Intézetet.

Fellépése, nyelvtudása médiasztárrá tette, cikkeket írt, előadásokat tartott az űrhajózásról. Több kitüntetést kapott, így 1977-ben a Nemzeti Tudományos Emlékérmet. 1977. június 16-án a Washington melletti Alexandriában halt meg. Von Braun megítélése ellentmondásos, tehetségét mindenki elismerte, de náci múltját sokan nem bocsátották meg neki.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)