A lövészárkok parfümjétől a szexualitásig: tizenöt tény az első világháború divatjáról

2018. március 27. 12:46 Múlt-kor

Korábban

Művészet a fronton, levelek és alsónemű

7. A széles körben ismert, ellőtt hüvelyekből és gyújtózsinórból készült műalkotások mellett sok katona a kötést és a hímzést is kitanulta, hogy lekösse magát a harcok közötti hosszú szünetekben

A hadifoglyok bármilyen kéznél levő anyagból készítettek műtárgyakat, egyrészt hogy eltöltsék az időt, másrészt hogy el tudják cserélni élelemre. A kötés igazi őrületté vált otthon, ahol a nőket és gyermekeket buzdították zoknik és sálak kötésére hazafias kötelességként. Kötött játékokat küldtek a frontvonalba, hogy szerencsét hozzanak a katonáknak. Angliában a Fair Isle pulóverek, amelyek rövid ideig divatosak voltak a háború előtt, kimondottan keresetté váltak a lövészárkokban, nem csak a melegségük miatt, hanem a színek miatt is, amivel feldobták a harctér szürkeségét, és talán a törődés miatt is, amelyet jelképeztek. A háború előtt a kötött ruházat többnyire a gyermekek körében volt bevett, de az 1920-as évekre a kötött pulóverek minden korosztálynál kedveltté váltak.

8. Az otthoniaknak írt levelek leggyakoribb témája a tisztaság iránti vágy volt

Amikor embereknek hosszú időt kell kibírniuk bármilyen mosakodási alkalmatosság nélkül, még egy közös fürdőzés állott, mocskos vízben is jól eshet. Az egyedül vett meleg fürdő az eltávozás alatt, és az alkalom arra, hogy tisztára borotválkozzanak és frissen mosott ruhát vegyenek fel, a luxus netovábbjának számított. Az ápolónőknek, akik a bobfrizura-divat ellenére többnyire megtartották hosszú hajukat, a jó illatú, tetűmentes haj volt a legvágyottabb cél.

9. Sok nő ekkor kezdett el alsóneműt hordani

Az orosz Ideiglenes Kormány által létrehozott Női Halálzászlóaljban a csatlakozó szegény lányok életükben először kaptak meleg téli alsóneműt. A brit hadsereg női kiegészítő hadtestében (WAAC), amely a nők széles rétegeit kívánta vonzani, a szabályzat előírta a saját fehérneműt. Hamarosan azonban kiderült, hogy a szegényebb jelentkezők közül sokan soha nem találkoztak még ilyennel, mert „a bugyik a tehetősebbek számára készültek.” Ezután általános felszerelés lett a női alsóruha, de sokszor nem vették figyelembe a megfelelő méretet. Az egyik jelentkező azt tapasztalta: „Ha nem volt a te méreted, akkor akkorát adtak, amilyenjük volt. Volt egy keki selyemnadrágom, amit az államig fel tudtam húzni, és a térdemig leért.”

előző oldal következő oldal 3 / 5