A középkori reneszánsz költő

Tíz nap, amely megteremtette a novella alapjait. Giovanni Boccaccio Dekameronjával új műfajt hívott életre.

Életéről több adatunk van, mint kellene: ezek az információk ugyanis nagymértékben ellentmondanak egymásnak. Még az is bizonytalan, hogy Párizsban született-e vagy Firenzében vagy talán Certaldóban. Törvénytelen gyerek volt. Az anyja egyesek szerint előkelő francia hölgy, aki beleszeretett az üzleti úton Párizsban járó daliás, itáliai kalmárba, fiút szült neki, de felesége nem lehetett, mivel Boccaccino di Chellino, a firenzei polgár nem volt eléggé rangos vő a nagyúri családnak. Egy másik híradás szerint azonban az anya egyszerű párizsi polgárlány volt, akit olasz szerelmese magával is vitt Firenzébe (vagy Cartaldóba?). Ott volt a családi otthonuk, majd sok-sok évvel azután az idősödő s már nagy hírű író is oda vonul vissza. Idős korát Firenzében töltötte, és Certaldóban halt meg.

Annyi bizonyos, hogy a fiú még gyermekkorban kerül apjához és apja családjához; együtt serdül törvényes házasságból származó féltestvéreivel. A korán fejlődő Boccaccio hamar megismeri Dantét. Egész élete a nagy előd bűvöletében telik el. Egyebek közt a Dante-kutatásnak és Dante-magyarázatoknak is ő lesz az első klasszikusa. Apja azonban azt szeretné, ha a kis Giovanniból kereskedő lenne. Ehhez viszont a művészi hajlamokkal megáldott tinédzsernek nem fűlik a foga. Költő vagy tudós akar lenni, vagy még inkább mind a kettő. És amikor apja a kamasszá érett fiút elküldi Nápolyba, világot látni és szakmát tanulni - akkor ő beiratkozik az egyetemre, hogy jogot, teológiát és filozófiát tanuljon.

Hamarosan kitűnik éles eszével, napról napra bővülő tudásával, kitűnő előadóképességével és nem utolsó sorban nagyon jó megjelenésével. Be is kerül az Anjouk nápolyi udvarába. Igen jó viszonyba kerül Johannával, a későbbi királynővel, aki oly tragikus szerepet játszott a magyar történelemben is (Johanna megölette férjét, Andrást, Nagy Lajos király öccsét, s ez adott okot a magyar lovagok nápolyi hadjáratára. Arról is ellentétes híradásaink vannak, hogy ebben a háborúban Boccaccio Johanna diplomatája volt-e, vagy Nagy Lajos oldalán tevékenykedett-e Johanna ellen).

Itt ismeri meg végzetes szerelmét, Maria da Aquinót, aki talán egy király törvénytelen leánya volt, és udvarhölgy Johanna mellett, de mások szerint kikapós nápolyi polgárasszony. Annyi bizonyos, hogy ez a szerelem sok lángolással és sok keserűséggel járt. Emléke végigkísérte és végigkísértette Boccaccio egész életét.

Első prózai történeteit állítólag szerelme szórakoztatására írta. Ezek még próbálkozások, ámbár lehetséges, hogy a későbbi Dekameron legkorábbi darabjai is már ekkor keletkeztek. Azután 1340-ben, huszonöt éves korában hirtelen hátat fordít Nápolynak. Nyolc évig kalandozik itáliai városokban. Azt sem tudjuk, miből él ez időben. Talán diplomáciai szolgálatban áll, hol itt, hol ott. (Ezért bizonytalan, hogy hol is áll Nagy Lajos hadjárata idején.) Lehetséges, hogy valami miatt szembekerül az addig számára oly kellemes udvarral? Vagy éppen az udvar küldi, hogy Nápolyt szolgálja a különböző városokban? Vagy nem bírta tovább Maria szeszélyeit?

Annyi bizonyos, hogy ettől kezdve talál olyan írói hangot, amely már nem utánzás. 1343-ban megírja a Fiammettát. Ez a világirodalom első igazi lélektani regénye.

1348-ban Firenzét szörnyűséges pestis pusztítja. Alighanem ennek esett áldozatul Boccaccio apja és családja is. A következő évben az író hazamegy, átveszi örökségét. S habár városa is olykor igénybe veszi szolgálatait, a hátralévő huszonhét esztendőt az irodalomnak és a tudománynak szenteli.

Összebarátkozik a kor legnagyobb költőjével, Petrarcával, aki ámulva veszi tudomásul óriási műveltségét. Petrarca ismeri a készülő Dekameront, és lelkesedik érte. Amikor egy elvakult pap elkárhozással fenyegeti Boccacciót a papokat gúnyoló novellákért, Petrarca akadályozza meg, hogy a kétségekbeesett író tűzbe vesse remekművét. De arra is Petrarca beszéli rá, hogy rendszeresen foglalkozzék a Dante-magyarázatokkal, a Dante-népszerűsítéssel. Ennek köszönhető az első, máig is népszerű Dante-életrajz, szintén Boccaccio-tól származik.