A jégkorszak végi őslakosok víz alatti vadászterületét tárták fel a Huron-tóban

John O’Shea, a Michigani Egyetem Antropológiai Múzeumának kurátora vezetésével a kutatók 2008 óta folyamatosan vizsgálják a tó mélyét szonártechnológiák és távirányítású víz alatti járművek segítségével. O'Shea a sajtónak elmondta: napjainkig mintegy 80 olyan víz alatti helyszínt azonosítottak, ahol mesterséges kőépítmények találhatók. Ezek közé tartoznak a rénszarvasok terelésére szolgáló – néhol 350 méter hosszú – kőből rakott „hajtóvonalak”, az egykori vadászok kőből épült rejtekhelyei, valamint olyan kőeszköztárolók, ahonnan a zsákmány feldolgozásához szükséges alapanyagot biztosították.

A kutatási eredményeket, amelyek folyamatosan frissülnek, először az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikálták, legutóbb pedig a Történeti Régészeti Társaság (SHA) 2026. januári detroiti konferenciáján ismertették.

A lelőhely egyedülálló tudományos értékét az adja, hogy a tengerparti őskori helyszínekkel ellentétben – amelyeket az évmilliók során vastag üledékréteg temetett maga alá – a Huron-tó fenekén fekvő térséget minimális üledék fedi, így az eredeti domborzat és a vadászati struktúrák érintetlenül konzerválódtak. A sekély vízi környezet megóvta a leleteket a modern mezőgazdasági és infrastrukturális beavatkozásoktól is. Az egyetemi kutatócsoport 2026 nyarán is folytatja a tavi expedíciókat, hogy a feltárásokkal áthidalja a hiányzó kronológiai láncszemet a jégkorszaki és a jégkorszak utáni amerikai kultúrák története között.

Az Alpena-Amberley földhíd

Az egyedülálló víz alatti „elveszett világ” a mintegy tízezer évvel ezelőtti, radikális klímaváltozással járó időszak (a holocén kezdete) lenyomata. Az utolsó jégkorszak végén az olvadó gleccserek fokozatosan feltöltötték az észak-amerikai medencéket, kialakítva a mai Nagy-tavak rendszerét.

A vízszintemelkedés előtt azonban, a mai Michigan állambeli Presque Isle és a kanadai Point Clark között létezett egy körülbelül 160 kilométer hosszú és 16 kilométer széles szárazföldi sáv, az úgynevezett Alpena-Amberley-gerinc.

A ma a Huron-tó vízszintje alatt fekvő földhíd 10 000 és 7500 évvel ezelőtt ideális vonulási útvonalat biztosított a rénszarvascsordák számára. A korai paleoindián törzsek ezt a földrajzi adottságot használták ki a szibériai és sarkvidéki vadászati módszerekhez hasonlóan: kővonalakkal és növényi akadályokkal terelték a csordákat az előre kialakított csapdák és rejtekhelyek felé.

Amikor a vízszint végül elnyelte a szárazföldi hidat, a vadászati struktúrák pontosan úgy fagytak bele az időbe, ahogy az utolsó vadászok maguk mögött hagyták őket, egyedülálló víz alatti archívumot hozva létre a jégkorszak végi Észak-Amerika mindennapjairól.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2014

• Mussolini szeretőjének titkos naplója
• Szexualitás a görög és római vallásokban 
• Magyar fürdők és kettétört mankók
• Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
• "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
• Az egri vár régészeti kutatásának története
• Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
• Azok a csodálatos Gindly lányok
• Templomerődök Erdélyben