A francia ellenállás vezetőjéről készített filmet Nemes László

Nemes László Oscar-díjas filmrendező legújabb, első francia nyelvű nagyjátékfilmje a második világháborús francia ellenállás egyik legfontosabb vezetőjének, Jean Moulinnak az életútját dolgozza fel. A Moulin című alkotás világpremierjét a 2026-os cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában tartották meg. A hazai közönség a pszichológiai thrillerként meghatározott művet elsőként ma este, a Budapest International Film Festival (BIFF) keretében láthatta, majd a film november közepétől országosan is a mozikba kerül.

A filmdráma középpontjában a letartóztatott ellenálló és az őt kihallgató Klaus Barbie közötti, napokig tartó feszült párviadal áll, amelyben a címszereplőt Gilles Lellouche, a kihallgatótisztet pedig Lars Eidinger alakítja. A történet a német megszállás alatti francia történelem egyik legkritikusabb és leginkább mítoszteremtő epizódjára, az 1943 júniusában történt eseményekre fókuszál.

A Max álnéven tevékenykedő Moulint egy titkos lyoni találkozón tartóztatta le a titkosrendőrség, majd a kihallgatását személyesen a lyoni hóhérként elhíresült Barbie, a helyi Gestapo-parancsnok irányította. A történeti források alapján Barbie brutális fizikai és pszichológiai módszerekkel próbálta megtörni a foglyot, aki minden kimondott szóval az ellenállási hálózat ezreinek életét kockáztatta.

Bár a francia történelmi emlékezetben Jean Moulin alakja központi szerepet tölt be, akinek hamvait a párizsi Panthéonban őrzik, és országszerte több mint kétezer településen viselik utcák és intézmények a nevét, Magyarországon az életműve kevésbé ismert.

Moulin már a háború előtt, 1937-ben, harmincnyolc évesen Franciaország legfiatalabb prefektusa lett. Amikor a német csapatok 1940-ben megszállták az országot, a hatóságok megkísérelték kikényszeríteni tőle egy hamis nyilatkozat aláírását, amely szenegáli katonákat tett volna felelőssé francia civilek haláláért. A dokumentum aláírásának megtagadása után a letartóztatott prefektus egy üvegdarabbal kísérelt meg öngyilkosságot, a torkán maradt heget pedig élete hátralévő részében egy kendővel takarta el.

Franciaország 1940-es katonai összeomlása után a terület két részre szakadt: az északi és nyugati sávot a németek szállták meg, míg délen létrejött a náci Németországgal együttműködő, szélsőjobboldali Vichy-kormányzat, amely az állami jelszavakat a munka, család és haza eszméire cserélte, és aktívan részt vett a zsidóság üldözésében.

Ebben a mélyponton fordult Jean Moulin a londoni emigrációban lévő Charles de Gaulle tábornokhoz, aki azzal a szinte megoldhatatlannak tűnő feladattal bízta meg, hogy szervezze egységes hálózatba a széttagolt, egymással is politikai vitában álló földalatti mozgalmakat. Az 1942 elején ejtőernyővel visszajuttatott Moulin szervezőkészségének köszönhetően sikeresen létrehozta az Egységes Ellenállási Mozgalmat, mielőtt a Gestapo hálójába került volna.

A hazai forgalmazó közleménye rámutat, hogy bár a film elsősorban a francia háborús eseményeket és az egyéni helytállás univerzális erkölcsi dilemmáit elemzi, a bemutatott történelmi szituációk komoly magyarországi párhuzamokat is felvetnek.

A kollaboráció, az intézményesült zsidóüldözés és az idegen megszállókkal való együttműködés traumája a magyar történelemnek is meghatározó, feldolgozatlan fejezete maradt, amelyben az állami szervek gyakran a német elvárásokat is túlszárnyaló brutalitással és gyorsasággal hajtották végre a deportálásokat.

Nemes László Moulin című filmje nem állít közvetlen párhuzamot a francia és a magyar történelem között, de a magyar nézők számára is fontos kérdéseket vet fel. A film az egyéni felelősség, a hűség és az árulás örök dilemmáit állítja középpontba, amelyek ma is meghatározzák, hogyan gondolkodunk magunkról, egymásról és a társadalomról. Jean Moulin története arra emlékeztet, hogy a történelem nem pusztán megtörténik velünk, az egyéni döntéseknek súlyuk van - áll a sajtóközleményben.