A filmipar menti meg a pusztulástól a történelmi angol kastélyokat

A globális streaming-szolgáltatók történelmi sorozatai és a nagy hollywoodi produkciók helyszínbérleti díjai váltak az angliai történelmi kastélyok és kúriák (stately homes) legfőbb fenntartóerejévé – derül ki az English Heritage és a National Trust örökségvédelmi szervezetek adataiból.

Az olyan sikersorozatok, mint a Netflixen futó A Bridgerton család vagy A Korona, valamint a jelentős mozifilmek (köztük a készülő Peaky Blinders és a Hegylakó) forgatásai létfontosságú bevételi forrást jelentenek a több száz éves, fenntartási nehézségekkel küzdő műemléképületek számára. A forgatási díjakból nem csupán a rutinszerű karbantartási munkákat – ablaktisztítást, kőművesmunkákat, szőnyegcserét – finanszírozzák, hanem komplex, dollármilliókba kerülő állagmegóvási projekteket is.

A több mint 400 műemléket kezelő English Heritage (Angol Örökség) alapítvány adatai szerint a legkeresettebb helyszínük a bedfordshire-i Wrest Park. Az ingatlan vonzerejét az adja, hogy belső terei kísértetiesen hasonlítanak a Buckingham-palota állami termeire, ugyanakkor nagyrészt bútorozatlanok, így a filmes stáboknak nem kell a műtárgyak kipakolásával időt és pénzt veszíteniük. Szintén kiemelt helyszín a délkelet-londoni Greenwichben található Ranger's House, amely a Bridgerton család otthonaként szolgál a képernyőn.

A több mint 500 történelmi ingatlant fenntartó National Trust (Nemzeti Örökség) beszámolója szerint a forgatási napidíjak átlagosan 6000 fontnál (körülbelül 2,7 millió forint) kezdődnek, de ez az összeg többszörösére nőhet, ha a helyszínt a főszezonban kell lezárni a látogatók elől. A stúdiók hajlandóak kifizetni ezeket a prémium árakat, mivel Tony Wood helyszínkereső szakember (location manager) szerint a "valós életet", az autentikus építészeti arányokat és a vidékre néző ablakok látványát stúdiókörülmények között felépíteni aránytalanul drágább lenne.

A produkciók ráadásul sok esetben közvetlen fizikai helyreállítást is végeznek. A Buckingham közelében fekvő, I. kategóriás műemléknek minősülő Stowe House-ban – ahol egykor Steven Spielberg az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag náci gyűléses jelenetét, mostanság pedig a Bridgerton báljait forgatták – előfordult, hogy a stáb saját költségén restaurálta a kopott ajtókereteket, hogy azok jobban mutassanak a kamerák előtt. A Tring közelében található, egykor VIII. Henrik tulajdonában lévő Ashridge House esetében pedig a forgatási bevételekből tudták kicserélni az épület 200 éves ereszcsatorna-rendszerét.

A filmes jelenlét emellett drasztikusan, esetenként a négyszeresére növeli a fizető látogatók számát a premiert követő években, megnyitva a műemlékeket egy fiatalabb demográfiai célcsoport előtt.

Az angol "stately home"-ok (vidéki kastélyok és uradalmak) jelenlegi, a szórakoztatóiparra utalt gazdasági modellje egy hosszú, a 20. század eleje óta tartó hanyatlás egyenes következménye. A brit arisztokrácia aranykora a 19. század végén és a 20. század legelején az Edward-korban (Edwardian era) tetőzött. Az első világháború azonban demográfiai és gazdasági sokkot okozott: a birtokos osztály férfi tagjainak jelentős része elesett a fronton, a személyzetet adó vidéki munkásosztály pedig a háború után a jobban fizető ipari városokba vándorolt. Ezt tetézte az 1920-as és 30-as évek gazdasági válsága, de a legnagyobb csapást az örökösödési illeték (death duties) drasztikus megemelése jelentette, amelyet az egymást követő (különösen a második világháború utáni munkáspárti) kormányok a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében vezettek be. Ezen adókulcsok esetenként a hagyaték 80-90 százalékát is elvonták.

Ennek következtében az 1950-es évekre az angol vidéki kastélyok tömeges válságba kerültek. A feljegyzések szerint a 20. század folyamán több mint 1200 történelmi vidéki házat bontottak le Angliában, mert a tulajdonosok nem tudták kifizetni a fenntartási költségeket és az adókat. A megmaradt épületek megmentésére jött létre és erősödött meg a National Trust és az English Heritage, amelyek átvették a fenntarthatatlanná vált birtokok kezelését.

A 21. századi streaming-forradalom és a kosztümös drámák iránti globális kereslet most egy új, modern mecénási rendszert hozott létre, ahol Hollywood és a Netflix vette át azt a pénzügyi fenntartó szerepet, amelyet évszázadokon át a brit arisztokrácia töltött be.