Az első világháború máig élő örökségei
A Nagy Háború
A Nagy Háború hatalmas rombolással és szenvedéssel járt, s nem is gondolnánk, mekkora (pozitív vagy negatív előjelű) fejlődés társult hozzá az orvostudomány, a hadviselés és a társadalom terén. Az első világháború maradandó örökségei közül válogattunk.
Vérbankok
Már a világháború kitörése előtt felfedezték, hogy a nátrium-citrát alkalmas a vér alvadásának megakadályozására, azonban csupán az 1914-es évben használták először transzfúziós célokra. A hűtés előnyeire ráeszmélve mindez hatalmas áttörésnek bizonyult, előkészítve az utat a ma is jól ismert vérbankoknak.
Az első világháború második felében az orvosoknak sokszor rögtönözniük kellett, s az egyre szaporodó véradó állomásoknál összegyűlt vért igyekeztek felhasználni a sok vért vesztett katonák megmentésére. Kezdetben a túlélési arány nagyon rossz volt. Háború lévén, a donorok megtalálása nem okozott problémát, azonban a vércsoport megállapítása már annál inkább. Érdekesség, hogy az első világháborúban csak az antant hatalmak oldalán használták ki a transzfúzió adta lehetőséget. A véradás iránt megnövekedett igény vezetett ahhoz, hogy 1922-ben felálljon Londonban az állandó véradó szolgálat.
Filmpropaganda
Az Alexander Bogdanov filozófussal folytatott eszmecseréje során 1907-ben Lenin a mozgókép kapcsán a következő megállapítást tette: "a tömegek oktatásának egyik legfontosabb eszköze". Az első világháború határozottan bebizonyította a kommunista teoretikus igazát. Habár az első mozgókép elkészülte óta közel két évtized telt el, a világégés kezdetén még viszonylag új volt a moziélmény - később csak az Egyesült Államokban 2500 film készült 1915 és 1918 között. Hamarosan Európában is rájöttek, hogy mekkora erő rejlik a képkockákban, s a britek el is készítették a saját filmjüket - ebbe egyébként az 1916-os somme-i csata alatt készült felvételek is belekerültek -, amelyet az amerikai közvéleménynek szántak, nem titkolva céljukat, hogy rávegyék Washingtont: lépjen be a háborúba az antant oldalán.
A Maciste alpino című olasz film egyik jelenete
Olaszországban a Luigi Romano Borgnetto és Luigi Maggi rendezők által készített Maciste alpino című 1916-os film a véres ütközetek értékeit emelte ki, arra ösztökélve a hallgatóságot, hogy azonosuljon a hős főszereplő katonával. Azonban nem mindegyik film állt ki a háború mellett. A szintén 1916-ban bemutatott Civilizáció című film a békéért kiáltott, néhány jelenetét a csatatereken forgatták, bemutatva annak borzalmait. A két véglet között egy harmadik út is kezdett kibontakozni a filmiparban: ennek egyik legnagyobb gyöngyszeme a Charlie Chaplin által jegyzett Fegyvert vállhoz (1918) volt, amely valahol a tragédia és a komédia között mutatta be a fronton átélt horrort.
Női emancipáció
A történészek között a mai napig gyakran késhegyre menő vita dúl abban a kérdésben, hogy a háború emancipálta-e a nőket. Kétségtelen, hogy míg a férfiak tömegei a fronton harcoltak, a hölgyek igen nagy számban vették át a férfias szerepeket, munkákat, s a háború végére több országban is megkapták a férfiakéval egyenlő politikai jogokat. A valóság azonban ennél árnyaltabb: már 1914 előtt is növekedett a női foglalkoztatás, amely a háború éveiben a tetőpontjára hágott, a világégés végeztével pedig a legtöbb nő visszatért eredeti munkájához.
Női szavazó 1918-ban
A női munka még sokáig korlátozott volt, igaz, például az üzleti életben, a bankokban növekedett a női dolgozók létszáma. Jó néhány ország pedig jócskán lemaradt a többi mögött a nők jogainak bővítése tekintetében: Franciaországban például csupán 1944-ben kapták meg a szavazati jogokat a hölgyek, míg Németországban már 1919-ben, Nagy-Britanniában 1918-tól 30 éves kor felett, 1928-tól pedig - a férfiakhoz hasonlóan - 21 éves kor felett járulhattak a szavazóurnákhoz a szebbik nem tagjai.
Pacifizmus
Bertha von Suttner, aki 1905-ben az első nőként kapta meg a Nobel Béke-díjat, egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy a háború humanizálása olyan, mintha szabályoznánk az olaj hőmérsékletét, amelyben valakit főznek. A háború kitörésekor nem csupán a pacifisták döbbentek meg, hanem a háború iránt kezdetben lelkesedők is. Kurt Tucholsky német író például a háború első napjaiban "részeg nacionalisták" viaskodásainak aposztrofálta a világégést, később pedig "vérrel és szögesdróttal szegélyezett latrinához" hasonlította.
A háború után a pacifisták lényegesen nagyobb befolyással bírtak, mint előtte: a németországi pacifista szervezetek több mint 70 ezres taglétszámmal büszkélkedhettek, ám ez még mindig eltörpült a katonai szakszervezetek félmilliós taglétszámához képest. A háborúk ugyanakkor a pacifisták célkitűzéseit is megváltoztatták. Miközben 1914-ben a békét kívánók arról álmodtak, hogy a háborúkat szerződéses úton meg lehet akadályozni, ma a pacifisták reálisabb és szerényebb célokkal állnak elő: leszerelés, nemzetközi konzultáció, béketárgyalások, valamint az egyes tömegpusztító fegyverekről való lemondással a háború humanizálása.
Háborús technológia
Az első világháborúval a technikai forradalom elérte a harctereket is és örökre megváltoztatta a hadseregek harcmodorát, a technológia lényeges és megkerülhetetlen elemévé vált a háború művészetének. Lehet persze amellett is érvelni, hogy a spanyolok sem meghódíthatták volna meg Amerikát, ha nincs a puskapor, és a rómaiak sem uralhatták volna az ismert világot a korszerű haditechnika nélkül, de azt leszögezhetjük, hogy maga a technológia a történelem folyamán addig sohasem volt olyan fontos, mint a Nagy Háborúban.
A hadtörténészek szerint a tengeralattjárók, a repülők, illetve a páncélozott tankok - amelyek közel 28 tonnát nyomtak, ám csupán 4-5 km/órával tudtak haladni - voltak a legfontosabb újdonságok, ám a mérgező gázok újbóli felfedezése is alapjában megváltoztatta a háború "lovagiasságáról" vallott elképzeléseket. Mindezek mellett az egyik leghatásosabb újítás a szögesdrótkerítés volt, amely a lövészárkokba kényszerítette a háborús feleket.
Douglas Haig, a franciaországi brit erők sokat támadt parancsnoka szerint "a legnagyobb érték a háborúban mindig is a ló volt, s ez sohasem fog megváltozni, a jövőben is az fogja eldönteni az ellenséges csapatok közti csata kimenetelét, hogy ki hány és milyen jól nevelt lovat tud bevetni. A tankok és a repülőgépek csupán tartozékai a háborús alakulatoknak, de sohasem vehetik át a ló szerepét." Súlyosan tévedett.
Mentális betegségek
A háborúknak mindig is voltak pszichikai sérültjei, azonban tudományos módszerekkel először az első világháború mentális betegeit analizálták. A „shell shock”, más néven tüzérségi (lövedék) sokk megnevezést az első világháborúban használták először a harc során keletkezett stressz okozta tünetekre, úgymint fáradtság, lassú reakcióidő, határozatlanság. Sok orvos még a háború éveiben is úgy vélte, hogy a beálló sokkhatás valamely fizikai sérülés következménye lehetett.
A sokkhatás mellett sokszor előfordult, hogy a meggyötört katonák esetében ún. poszttraumatikus stressz szindróma (posttraumatic stress disorder, PTSD) lépett fel. A hivatalosan csak 1980-ban elismert betegséggel a korábbi emlékek – egy jó barát elvesztése, roncsolódott testek látványa, haláltól való félelem – nem kívánt, hirtelen megjelenése járt.
A túlélőknél hasonló tünetek jelentkeztek: beszédzavar, rángatózás, szorongás, emésztési zavarok, idegi elváltozások. A korabeli orvostudomány sokáig értetlenül állt azon jelenség előtt, hogy a katonákon sokáig nem jelentkeztek a tünetek; már – ha ideiglenesen is – visszatértek a civil, polgári életbe, amikor a háború emlékképei előbukkantak, s a szindróma fellépett. Sok baka nem is volt képes olyan szinten felgyógyulni belőle, hogy visszatérhessen a lövészárkokba.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
