A feledés kastélya

2013. május 27. 12:14 Herczeg Renáta

Élt a XIX. század első felében egy főúr, gróf Zichy-Ferraris Manó (1808-1877), aki fiatalon még alig beszélte a magyar nyelvet és a szíve legmélyét mindig is egy angol nő töltötte be, mégis tetteivel, politikai és társadalmi szerepvállalásával igazi magyar úr volt, a hazájáért örökké tenni akaró elszántsággal.

Korábban

Fiatalon katonaként szolgált, majd megismerkedett Széchenyi Istvánnal és körével, és lelkesen támogatta őket. 1848-ban fegyvert fogott és az elsők között harcolt a hazáért, majd a szabadságharc leverése után belső emigrációban élt birtokán. Ekkorra régen házas ember, s talán már boldogtalanul szerelmes is volt feleségébe, a gyönyörű skót asszonyba, akinek szépsége még Erkel Ferencet is megihlette, hiszen a Bátori Máriáról szóló opera ajánlását neki írta. Lady Charlotte Stachan igazi előkelő angol hölgy volt, admirális apja még Indiába is elvitte magával. Talán épp ez lehetett későbbi boldogtalanságuk oka. Az ifjú férj csodaszép, romantikus hangulatú kastélyt épített felesége számára Oroszváron, olyat, amilyet az asszony kedvelt; el is nevezték a »magyar Windsornak«.

Az igéző szépségű ara itt ismerkedett meg gróf Andrássy Manóval, a nagy utazóval, akivel végzetesen egymásba szerettek, és ahogy Eötvös Károly a korabeli elbeszéléseket felhasználva le is írta, az asszony elhagyva férjét, megszállottan követte a hódítót a világ végére is: Afrikába, Indiába, Egyiptomba, de mind hiába, míg végül szinte félőrülten hazajött és bánatában öngyilkos lett. Ekkor az elhagyott férj, Zichy Manó, bár nem feledve eddigi kínjait, tisztességben eltemette az asszonyt. (Sírja a budapesti, Kálvin-téri templomban látható.) Bezárta az oroszvári szerelmi kalitka ajtaját, maga mögött hagyta a keserű emlékeket, ám nem feledve a korábbi boldogságot és az asszonyt, 1851-ben felépítette a család régi Veszprém megyei birtokán, Somlószőlősön az új rezidenciát, felidézve az angol lovagvárakat, és itt töltötte az év legnagyobb részét.

A magányosan kiemelkedő Somló oldalán, igazi nosztalgikus hangulatú vidék központja lett a hatalmas, historizáló jellegű kastély. A romantikus elemeinek formáját nagyrészt az angol gótika ihlette bástyaszerű tornyaival, csúcsíves ablakaival. A középső magja magasan kiemelkedik, pártázatos lezárása uralja az épület egészét, a középen nyíló főbejárata és a kapu Tudor-íves. A központi magot alacsonyabb, változatos kialakítású épületrészek fogják körbe. Különleges értéke a tükör-megvilágításos lépcsőház. A kastélyt az Angliát megjárt építész, Voyta Adolf tervezte (szinte megszólalásig ugyanilyen kastélyt tervezett a Luczenbacher családnak Petendre, 1890 körül), de a tervekbe valószínűleg az építtető is sok helyen érvényesítette az elképzeléseit.

A gróf hatalmas vagyonnal bírt – bár felesége hozományát állítólag visszafizette az apósának, akivel soha többet nem akart találkozni – és több épületet épített ezután, de a szőlősi rezidencia reprezentatív kialakítására utalhat, hogy megépülését követően nem sokkal, 1859-ben gróf Batthyány Géza és gróf Batthyány Anna Dákán tartott esküvője után a vendégek egy része itt szállt meg és folytatta tovább, több napon át a mulatozást. A murihoz a jó hangulatot feltehetően az a finom rizling biztosíthatta, amit a gróf maga kísérletezett ki a kastély pincéjében. Mivel a néhai Metternich sógora volt, így a szőlővesszőket egyenesen az ausztriai Johannisbergből hozatta, és új technológiát vezetett be a must hordás és préselés terén.

Herczeg Renáta teljes cikke a Múlt-kor Magazin 2013. tavaszi számában található