Réthy László
Szarvas, 1851. november 21. – Arad, 1914. november 20.
Apja, Réthy Lipót alapította az első Békés vármegyei könyvnyomdát 1846-ban. Réthy László elemi tanulmányait Aradon Nikodém János evangélikus lelkész iskolájában végezte, majd a szarvasi evangélikus, később a pesti evangélikus református gimnáziumban tanult. Egyetemi tanulmányait jórészt külföldön végezte: 1870–72-ben a krakkói egyetemen szlavisztikát, a pesti egyetemen jogot, majd bölcsészetet, a bécsi egyetemen szanszkrit, örmény és szláv nyelvészetet, valamint mohamedán numizmatikát tanult. 1873–74-ben a budapesti egyetem hallgatója, s bölcsészdoktori oklevelét is itt szerezte 1880-ban. 1877–79-ben a békéscsabai polgári leányiskola tanáraként dolgozott, 1880–82-ben Aradon történeti tanulmányokkal foglalkozott. 1881-től a Magyar Nemzeti Múzeum érem-és régiségtárában díjnok, 1882-től írnok, 1885-től múzeumi segédőr, 1893-tól őr, végül 1901-től igazgatóőr. 1900-ban egyetemi magántanár a budapesti egyetemen. Lőwy Árpád álnéven pajzán, már-már obszcén költeményeket írt (Válogatott versei. Arad, 1919.)
Tudományos kutatásai kezdetben a román történelemre összpontosultak. 1885-ben etnográfusként részt vett a György Endre vezette balkáni expedícióban, amelynek hatására kezdett román őstörténettel foglalkozni. Összefoglalta a románság eredetétl és etnogenezisét, elvetette a dako-román kontinuitás elméletét, történeti, régészeti, nyelvészeti és néprajzi adatokkal bizonyítva be, hogy a románság a Balkánon alakult ki. Ennek eredményeként írta meg Az oláh nyelv és nemzet megalakulása című munkáját, ami 1887-ben jelent meg Budapesten. Tévesen értelmezett nyelvészeti, történeti és régészeti adatok alapján a román nép őshazáját az Appennini-félszigeten kereste. Történeti, néprajzi tanulmányaiban foglalkozott a hun-avar-magyar kontinuitással, a székelység eredetével és a rovásírással, a honfoglalás és a székelység kapcsolatával. Hozzáfogott a magyar nemzet kialakulásának történetét taglaló munkához, de ennek csak töredékei jelentek meg. Érdekelte továbbá a szanszkrit, a szláv és az örmény nyelvészet, valamint a mohamedán numizmatika. Jelentősek a középkori magyar pénzekre vonatkozó kutatásai. Az MTA archaeologiai bizottsága 1883-ban a Corpus Nummorum Hungariae Árpádkori anyagának összegyűjtésével bízta meg, s e célból Nyugat-Európa nevezetesebb gyűjteményeit tanulmányozta. Feldolgozta a legnagyobb magyar gyűjteményeket (Esterházy-, Brukenthal-, Batthyány-, Festetics) anyagát is. A két kötetben megjelenő éremkatalogus mind a mai napig általánosan használt. Számos publikációja jelent meg a középkori magyar aranyforintokról, a 12. századi rézpénzekről, a román és délszláv pénzverésről.
1890-ben az Ethnographia szerkesztője. 1901-től a Magyar Numizmatikai Társaság elnöke. A társulat fennállásnak 75. évfordulója alkalmából alapították a róla elnevezett jutalomérmet (1976), amelyet évente a magyar numizmatikában kiemelkedő teljesítményt nyújtó kutatónak ítélnek oda. A Magyar Történelmi, az Országos Embertani és Régészeti, valamint a Magyar Néprajzi Társaság igazgató-választmányi tagja. 1892. május 5-től az MTA levelező tagja. Akadémiai székfoglalóját 1896. december 7-én A romanismus Illyricumban címmel tartotta.
Fő művei: Hol van az uráli nyelvek szanszkritja? Bécs, 1871.; Anonymus az erdélyi oláhokról. Bp., 1880.; Magyar pénzverő izmaeliták és Bessarábia. Arad, 1880.; Magyar styl. Bp., 1885.; Die ungarischen Münzen des Fürstlichen Montenuovo'schen Münzcabinet. Frankfurt, 1886.; Az oláh nyelv és nyelvezet megalakulása. Bp., 1887., 2. kiad.: Nagybecskerek, 1890.; A romanismus Illyricumban. Bp., 1896.; Daco-Roumaines ou Italo-Roumains? Bp., 1897.; Corpus Nummorum Hungariae. I-II. Bp., 1899–1907., németül: Graz, 1958., reprint kiadás: Bp., 1982.
Róla szóló irodalom: Schöpflin Aladár: Réthy László. Nyugat, 1914.; Harsányi Pál: Réthy László emlékezete. Numizmatikai Közlöny, 1915.; Molitorisz Pál: Emlékezés dr. Réthy Lászlóra. Szarvasi Krónika, 1991.; Réthy László kinevezési kérelme 1882-ben Pulszky Ferenchez. Kiad., bev. Baloghné Ábrányi Hedvig. Numizmatikai Közlöny, 1993–1994.; Rádóczy Gyula: Réthy László és családja. Éremtani Lapok, 1994.; Réthy László levelei Hampel Józsefhez. Kiad., bev. Baloghné Ábrányi Hedvig, - Kőhegyi Mihály. Numizmatikai Közlöny, 1995–1996.; Tóth Csaba: Réthy László. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Bp., 2002.