Évszázadokra nyúlnak vissza a mai sci-fi gyökerei

2008. október 10. 12:09 io9

A sci-fi műfaj a 19. században vált nagykorúvá olyan írók tehetségének köszönhetően, mint Mary Shelley, Jules Verne és H.G. Wells, de már előttük is íródtak fantasztikus mesék, amelyek holdbéli utazásról, technológiailag fejlett civilizációkról és a jövőről szóltak. A sci-fi gyökerei után kutatva meglepő művekre bukkanhatunk, amelyek 1800 előtt élt költőktől, matematikusoktól, politikusoktól és filozófusoktól származnak.

Korábban

Utazások társadalmi kritikával

Lukianosz - Egy igaz történet (i.sz. 2. sz.)
A szíriai filozófus soha nem akart kitalált történetet írni, ironikus hangvételű műve inkább az abban a korban divatos ún. "igaz" fantáziákat kívánta kipellengérezni (átjáró az alvilágba, bűbájos nők szigete stb.). Holdbéli utazásról, idegen hadseregekről, ember alkotta emberekről és más bolygók gyarmatosításáról szóló meséje azonban az első űroperának számít.

Ibn al-Nafisz - Theologus Autodidactus (1270)
A szíriai-egyiptomi polihisztor azt akarta megmutatni, hogy az iszlám összeegyeztethető a tudománnyal, az értelemmel, és az ember képes logikus igazságokat levonni a világegyetemről. A spontán módon született fiúról szóló meséje, aki összetalálkozik egy csapat számkivetettel, és végül civilizálttá válik, azt sugallja, hogy az élet nagy rejtélyei, mint például az ember eredete, a civilizáció jövője és a túlvilág természete, tisztán tudományos módszerekkel is kikövetkeztethető. Története arra is utal, hogy a testi feltámadás az emberi anatómia teljes megértése révén lehetővé válhat.

Morus Tamás - Utópia (1515)
Morus Tamás alkotta meg az utópia szót a spekulatív politikáról szóló művéhez, amely nagy hatással volt a későbbi spekulatív irodalomra (speculative fiction). A Morus által megalkotott világ ugyan nem a Földön kívül van, de legalább annyira távoli. Az Újvilágban felépített társadalmat a közösségi élet, szigorú szexuális erkölcsiség és vallási tolerancia uralja.

Francis Bacon - Az új Atlantisz (1626)
Bacon utópiája olyan társadalmat ír le, amelynek alapja nem csupán a nagylelkűség és a kiválóság, hanem a tudomány és technika iránti tisztelet is. Európaiak érkeznek egy elzártan élő, titokzatos közösségbe, ahol csodálkozva szemlélik a Salamon Házának nevezett tudományos intézet újításait és felfedezéseit. A Salamon Házában dolgozók tudományos kísérleteket folytatnak, természetesen Bacon módszerei szerint. A könyvben előforduló találmányokat, a tengeralattjárót, a mikroszkópot, és a meg nem álló órát Bacon egykori szobatársa, Cornelius Drebbel találta ki.

Johannes Kepler - Somnium (Álom) (1634)
Egyetemi értekezésében Kepler azt állította, hogy a Föld mozgása éppenúgy látható a Holdról, mint a Hold mozgása a Földről. Negyven évvel később Kepler örökösei megjelentették a könyvet, de ebben már egy álomszerű holdutazás szerepel. A Somnium hőse maga is Tycho Brahe, a neves csillagász tanítványa, aki több lehetséges problémát is felvet a holdutazással kapcsolatban, mint például a gravitáció leküzdését (Isaac Newton születése előtt egy évtizeddel), a napsugárzás hatását a Föld légkörének elhagyása után. Carl Sagan a Somniumot a sci-fi műfaj első művének nevezte.

Francis Godwin - The Man in the Moon (1638)
Godwin püspök története is a Holdra történő utazásról szól, bár nem olyan tudományosan. Egy csapat vándormadár viszi Domingo Gonsalest a Holdra, ahol találkozik a holdlakókkal, akik kerülik a napfényt, és bűnözőiket, ahelyett, hogy megölnék, a Földre száműzik. A történet hatással volt Münchausen báró kalandjaira és Gulliver utazásaira.

Francis Cheynell - Aulicus: His Dream of the King’s Second Coming to London (1644)
A rövid politikai értekezés nem űrutazásról, távoli földrészek meghódításáról vagy tudományos vívmányokról, hanem I. Károly Parlament felett aratott győzelméről szól az angol polgárháború idején, és így az európai fiction irodalom első műve, amely a jövőről szól.

Cyrano de Bergerac - A másik világ, avagy a Hold és a Nap államai és birodalmai (The Other World; Or, the States and Empires of the Moon (1656) and Sun (1661)
Cyrano de Bergeracot főleg Edmond Rostand tragikus, nagy orrú hőseként ismerjük, pedig a maga idejében neves író volt. Főhőse el akar jutni a Holdra. Először vízsugárral próbálkozik, de ez a kísérlet nem sikerül, később rakétát használ, és végül eléri célját. Kalandjait arra használja, hogy kritizálja az egyházat és mindenféle tekintélyt, amely szerinte a szabadság és az értelem ellensége. A kitalált hős a Napra és a csillagokra is elutazik, de ez utóbbi kalandok sajnos nem maradtak fenn.