11 hajmeresztő gyermekgondozási eszköz a 20. század elejéről

Feltalálók és mérnökök a 20. század elején számos olyan találmánnyal álltak elő, amelyek a gyermekgondozást voltak hivatottak megkönnyíteni. A megoldások többsége kevésbé kreatív, mint amennyire ijesztő. Szerencsére többségük nem állta ki az idő próbáját.

Csecsemő-alvóerkély

1916 májusában, a nagyvárosok túlzsúfoltságára kifundált megoldásként bukkant fel ez a bizarr megoldás: a lakás egyik ablakából a kültérbe „lógó”, vasból készült szerkezet elvileg több mint 200 kilót elbírt. A rajta lévő rácsozat megakadályozta, hogy a baba elszökjön, a háló pedig távol tartotta a bogarakat az erkélykétől, amelyben, mint látható, egy egész babakocsi is elfért.  

Önjáró bölcső

Sheldon D. Vanderburgh amerikai feltaláló újszülött gyermeke számára fejlesztette ki 1917 szeptemberében a fenti, az óramutató járásával megegyező irányú motorral felszerelt függőágyat, miután elege lett abból, hogy egy folyamatosan síró babával nem tudott mit kezdeni. A szerkezet kellemesen elringatta a csecsemőt, anélkül, hogy a szülőknek maguknak közbe kellett volna avatkozniuk. 

Bizarr babatároló

Az első világháború évei a bizarr csecsemőgondozási eszközök piacának konjunktúráját is elhozták. A fenti talán az egyik legijesztőbb szerkezet volt mind közül. A találmányt az éjszakai vonatutak inspirálták,  amelyeken az utasok gyakran panaszkodtak a pihentető alvásukat megakadályozó csecsemőkre. Caleb M. Prather a humánus megoldástól a lehető legtávolabb álló, elméletben (a gyakorlatban feltehetően kevésbé) hangszigetelt találmánya, amelyben a babák a tárolóba vágott lyukakon keresztül lélegezhettek, reméljük csak néhány gyereknek okoztak egész életükre kiható pszichés zavarokat. 

Motorral hajtott bölcső

Egy újabb szerkezet, amely megkíméli a szülőt a baba állandó ringatásától. Luther P. Jones 1920-ban feltalált, motorral hajtott bölcsője szintén az óra mechanizmusát használta fel a szerkezetmozgásban tartására, amely a kisgyereket felébredése esetén is  elszórakoztathatta. Úgy tűnik, ebben az időszakban Amerikában a csecsemő ringatását a szülők különösen nagy tehernek érezték, a kép alatti felirat első mondata legalábbis erről tanúskodik: „Ne pazarold az idődet babád bölcsőjének ringatására.”

Fekete fény csecsemőrablás ellen

Charles Lindbergh kisfiának elrablását követően az amerikai társadalomban megnőtt a hasonló esetektől való félelem. 1934-ben dobták a piacra ezt a mai légzésfigyelőkhöz hasonlóan a kiságy matraca alá helyezett szerkezetet, amely jelzett abban az esetben, ha a csecsemőt kiemelték az ágyából. Nagyjából úgy működött, mint a gengszterfilmekben látható lézeres érzékelők. Egy függönnyel elrejtett lámpa fekete fényt bocsátott ki, amely egy érzékeny elektromos érzékelőt világított meg, és amikor a babát kivették az ágyból, a szerkezet hangot bocsátott ki.

Bicikli-babakocsi

Végy egy fél babakocsit és vágd hozzá egy biciklihez – olvashatnánk, ha egy szakácskönyv nyelvezetével kellene leírni a fenti szerkezetet. A svájci (genfi) Emile Eberle 1938-ban fejlesztette ki ezt a masinát, amely biztosíthatta az apa vagy az anya testmozgását, és egyben a gyerek meglevegőztetésére is kiválóan alkalmas volt. Ennek módosított verzióját tulajdonképpen manapság is láthatjuk az utakon.  

Bébigázmaszk

Ennek az 1938 novemberében piacra dobott szerkezetnek a francia feltalálóit a közelgő háborútól, közelebbről pedig egy gáztámadástól való félelem ihlette.  A megszűrt levegőt egy vastüdő segítségével pumpálták bele a szerkezetbe. A friss levegő bébigázmaszkba juttatott mennyiségét a szülők szabályozhatták.

Ibolyán túli sugárzással a babacsere ellen

Az újdonsült szülők egyik legnagyobb félelme számos filmben felbukkan, de sajnos nem csak a fikció birodalmában létezik: a gyermekcsere. 1938 decemberére kifejlesztettek egy olyan szerkezetet, amely ultraviola sugárzás segítségével „beleégette” a csecsemő monogramját a bőrébe. A halvány nyomok néhány hét után eltűntek, addig azonban megakadályozták a babacserét. Egészségügyi hatásai feltehetően nem voltak maradéktalanul pozitívak. 

Felturbózott bébigázmaszk

Úgy tűnik, a francia feltalálók 1938-as fejlesztésével nem volt mindenki maradéktalanul elégedett. Egy évvel később, 1939 augusztusában ugyanis egy brit férfi három évnyi kutatás után állt elő a francia találmánnyal nagyjából megegyező módon működő szerkezettel, amelynek motorháztetőhöz hasonló része gumírozott, „gázálló” anyagból készült, a rajta lévő ablakon pedig még ki is láthatott a kicsi.     

Járni tanulás farudakkal

A legtöbb szülő a kis kezeket finoman fogva tanítja gyermekét járni, úgy tűnik azonban, voltak, akik ezt túl időigényes/szentimentális/unalmas folyamatnak tekintették. 1939 szeptemberében egy svájci mérnök állt elő a fenti szerkezettel, amely nemcsak a baba lábait kötötte össze a szülőéivel, hanem egy hám segítségével még azt is megakadályozta, hogy a kicsi elveszítse egyensúlyát. Zavarba ejtő szerkezet, amelyről sokan egy másik, állatokkal végzett tevékenységre asszociálhatnak.

Biztonsági öv a kádban

A fenti szerkezet hasznos lehetett egyedülálló anyák számára, amikor valami vagy valaki (kopogtatás, telefoncsörgés vagy a másik gyerek) megzavarta őket fürdetés közben. A kádban keresztbe kifeszített rúd segítségével a babát megtartó szerkezetet Carl H. Fischer iowai mérnök fejlesztette ki, ám úgy tűnik, a vártnál kevésbé bizonyult hasznosnak.