XXIII. János pápa romlatlan teste

XXIII. János holttestét 1963. június 4-én a hívek előtt szállították a Szent Péter-bazilikába.

XXIII. János 1963. június 3-án az utolsó órái előtt állt. Tudta, hogy közel a vég, mégis tekintettel volt a körülötte lévők leki állapotára, akik aggodalommal figyelték az ő romló fizikai állapotát. A „jó pápa”, ahogy sokan ismerték, a mennyország kapujában sem veszítette el jókedvét. „Miért sírjak? Ez az öröm, a dicsőség pillanata” – ismételgette. „Krisztus befogad engem. Jézus mellett vagyok. Készen állok az indulásra.” – idézi fel búcsúját az abc.es cikke.

A pápa hashártyagyulladásban szenvedett, kómába esett és este hét óra körül elérkezett az utolsó pillanat. „Mélyen megrendült lélekkel jelentjük: a Szentatya meghalt.” – jelentette a vatikáni rádió. 

A felfedezés

XXIII. János 81 éves korában, 70 órányi szenvedés után halt meg. Az egyházfő holttestét a Szent Péter-bazilikába szállították, örök nyughelyére. Teste ott maradt csaknem négy évtizeden át, 2001 januárjáig. Ekkor szállították át a templom egy másik kápolnájába, azonban holttestének vizsgálata során különös felfedezést tettek. „Arca sértetlen volt, pedig halálakor nem balzsamozták be” – jelentette egy lap 2001 márciusában. Ehhez hasonlóan teste sem indult bomlásnak, amit a vatikáni hatóságok is megerősítettek. A „jó pápa” incorruptus volt.

„Azok, akik láthatták XXIII. János holttestét – csukott szemmel, kissé nyitott szájjal és ugyanazokkal a vonásokat fedezték fel, amelyekkel 1963 júniusában, mindössze négy és fél év pápaság után meghalt.” A hírt a vizsgálat során jelenlevő technikusok és a hatóságok is megerősítették, köztük a vatikáni államtitkár, Angelo Sodano. Nem volt túlzás vagy tévedés – az egyházfő örökkévalónak tűnt, minden metafora nélkül. „A test szemléje után a koporsót ismét hermetikusan lezárták és műanyag burkolattal látták el, hogy készen álljon végső elhelyezésére a Bazilikában” – tette hozzá az ABC.

Angelo Sodano bíboros államtitkár megerősítette, hogy nem zárható ki, hogy valamilyen „csoda” történt XXIII. János testével. Virgilio Noè bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja azonban igyekezett megnyugtatni a kedélyeket. De nem tagadta, hogy mély megrendülés lett úrrá rajta, amikor megtudta, milyen állapotban van a korábbi egyházfő holtteste.

A hívek szeme előtt

Bár kezdetben csak arról volt szó, hogy XXIII. János testét átszállítják a San Girolamo-kápolnába, egyre többen vetették fel, hogy újra ki kellene állítani a hívek elé. A felfedezés meglepő ereje miatt végül így tettek. 2001. június 3-án, 38 évvel eltemetése után, a pápa teste ismét napvilág elé került.

Reggel 9:45-kor földi maradványait golyóálló üveggel ellátott, hatalmas urnába helyezték. Az arca viaszréteggel volt lefedve, amely kissé műanyagos külsőt kölcsönzött neki, de ez pusztán védelmi intézkedés volt. „A 450 kilogrammnyi súlyú urna előtt több mint 30 ezer hívő gyűlt össze, hogy részt vegyenek a pünkösdi misén, amit II. János Pál pápa celebrált”.

A tömeg egyfolytában kiáltotta: „Ez egy csoda!” Az ünnepély után a testet visszaszállították a bazilikába, ahol az urnát a templom közepén, a Gyónás oltára elé helyezték.

Több száz hívő haladt el mellette, hogy elbúcsúzzon tőle a következő nyolc órában. Az urnát, amely bronzból és fémből készült, apácák és papok őrizték. A mondat, ami újra és újra elhangzott: „Ez az ember szent!”

A pápa incorruptus története hamar lezárult. Az éjszaka leple alatt az urnát ismét elhelyezték a Szent Péter-bazilikában, Szent Jeromos oltára alatt, ahová II. János Pál pápa kívánságára került, miután előzőleg a vatikáni kriptában nyugodott. Ott maradt 2018-ig, amikor átszállították szülővárosába.

Az igazság napvilágra kerül

A rejtély akár itt véget is érhetett volna. De az igazság utat tört magának – alig néhány órával azután, hogy napvilágot látott a hír, miszerint a pápa teste érintetlen. A megoldást egy bizonyos Gennaro Goglia professzor szolgáltatta.

78 éves korában nyilvánosságra hozta: ő maga volt a „csoda” végrehajtója. Amikor 1963-ban, a pápa halála után egy különleges folyadékot fecskendezett a testébe. A Vatikán hívta őt, és titoktartásra kérte – annyira, hogy családjának sem árulta el, hová megy.

Goglia „hátborzongatónak” nevezte a munkát, de megtiszteltetésnek érezte a felkérést. Az eljárás viszonylag egyszerű volt: egy műanyag vödörből induló csövön keresztül mely injekciós tűben végződött alkohol, formalin és még hét másik anyagból álló koktél jutott a testébe.

Összesen tíz liternyi folyadékot fecskendeztek be karján és hasán keresztül – a teljes művelet öt-hat órát vett igénybe. Goglia csak annyit tett hozzá: a csapat úgy döntött, hogy meghagyják a pápa saját vérét, és úgy tudta, a későbbi exhumálás után testét mumifikálták, hogy jó állapotban maradjon a nyilvános bemutatás során.

XXIII. János pápát II. János Pál 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá. 2014. április 27-én avatták szentté az őt beatifikáló II. János Pál pápával.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• A brit megtévesztés művészete a II. világháborúban
• Az Újbirodalom határvédelme: a Hórusz hadi út rejtett erődje
• Valóban Tél tábornok volt Napóleon legyőzhetetlen ellenfele?
• Rejtély a történelemben: egy megsemmisített római légió története
• Falanx a határvidéken: a líciai hoplita, a görög mítosz vége
• Az íjászat eredete nem Afrikához kötődik?
• A birodalom tengeri hősei: spanyol admirálisok
• Az ókori hadsereg születése: Egyiptom elit harcosai
• Az asszír hadsereg titkos fegyvere: folyami hadviselés az ókorban