Viharos élete során soha nem hagyta el derűs életkedve Jókai Mórt
2023. február 18. 15:05 Múlt-kor
Korábban
Szerelem és dráma az öregedés éveiben
1886-ban tragédia rázta meg Jókait: felesége halála után családi élete is romokban hevert, letargiáját csak fogadott leánya, Jókai Róza és férje, Feszty Árpád enyhítette: a Bajza utcában álló művészház első emeletére költöztek, ezzel életet leheltek a megkeseredett Jókaiba, aki állandó helyváltoztatással próbálta feldolgozni kedvese elvesztését – a nyarakat gyakran a svábhegyi nyaralóban vagy balatonfüredi villájában töltötte.
A gyász éveit írói munkájának félszázados, 1894-es jubileuma némileg feledtette, amelyen egy egész ország köszöntötte a neves írót. Hogy utolsó évei se teljenek nyugalmasan, az öregedő Jókai még egy botrányt tartogatott a közönségnek: feleségül vette Grósz (Nagy) Bellát, aki még 1897 tavaszán kopogtatott be Jókaihoz azzal a szándékkal, hogy segítséget kérjen színésznői ambícióinak megvalósításában. Az író pártfogásába vette az ifjú hölgyet, és a közvélemény azonnal gyanakodni kezdett: többről lehet szó, mint egyszerű baráti kapcsolatról.
A házasságra 1899. szeptember 16-án került sor, a 74 éves Jókai ekkor vette el a még mindig csak 20 esztendős művésznőt, aki a rossz nyelvek szerint éppen gyermeket várt – talán nem is az öregedő írótól. Ennek ellenére a lány teljes családját befogadták koszt-kvártélyra, és Jókai – fogadott lányát kitagadva – teljeskörű örökösének tette meg hitvesét.
A házasság újabb esést hozott népszerűségében, zuhantak műveinek eladott példányszámai, és közeli hozzátartozói közül is többen elfordultak tőle. Mikszáth Kálmán már idézett összegzőjében találóan fogalmaz a pikáns, ám közel sem szívderítő drámáról: „És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján. Minden jobbérzésű embernek fájdalmat, lehangoltságot okozott ez.”
[galeria_kep_36896]
Jókai Mór vitatható magánéletei döntései ugyan megtépázták, de összetörni nem tudták az írófejedelem nimbuszát. 1900-ban a párizsi világkiállításon francia írók fogadták, Kolozsváron díszhintón haladt végig az utcákon Mátyás király szobrának 1902-es felavatásán. Ugyanebben az évben, az öregedő író pályájának alkonyán egy emlékezetes találkozásra is sor került: Nagyváradon tartózkodott, ahol jelen volt egy Ady Endre nevezetű – még – ismeretlen költő. Jókai a következő szavakkal búcsúzott Adytól: „Amit rólam írtál, a mélyen érző igazi költő írása volt. Meg fogom őrizni írásodat s az emlékedet is halálomig.” – ez volt a generációváltás, a staféta átadásának ünnepélyes pillanata.
1903/1904 telét – kerülve szervezetének megterhelését – Nizzában töltötte, és felesége elmondása alapján olyan jól érezte magát, hogy örökre hátat fordított (volna) a hideg, budapesti teleknek. Ekkor még nem tudhatták, de ez volt az utolsó utazás, amely megadatott az írófejedelem számára. Amikor kiderült, hogy a 79 éves Jókai tüdőgyulladást kapott, aggódó újságírók lepték el a ház kapuját. Miután a beteg eszméletét vesztette, még a király is érdeklődött hogyléte felől. A derűs életkedv még ekkor is humorral itatta át szavait: „Milyen jó dolgom van, konyakkal, szomorodnival gyógyítanak! Dehogy kelek fel egyhamar” – idézi Mikszáth Jókait.
1904. május 5-én, életének utolsó óráiban még teljesen tudatában volt létezésének és várható elmúlásának. Az ablak kinyitását kérte, és amikor kérdezték, nem bántja-e a zaj, csak így felelt: „Dehogy bánt – felelte mosolyogva –, hiszen az az élet s az élet szép.”
Jókai Mór szeretett rózsái között svábhegyi nyaralójában (1900 körül)
Temetésére egy szürke tavaszi délutánon, május 9-én került sor. A Kossuthéhoz fogható állami temetésen mindenki megjelent, aki számított, tizenkét szekérnyi koszorú görnyedezett a halottas kocsi után. Mikszáth Kálmán így idézte fel a végső búcsú pillanatait: „Jókai... vagy néha úgy rémlik, hogy nem is ő, de a saját regényeinek közös hőse vonul ki végleg a világból.”
Alkotásait már életében óriási figyelemmel kísérték, és halála után is az irodalmi kánon megkerülhetetlen szereplője maradt. Életműve a mai napig folyamatosan újraértékelés alatt áll, és míg a Baradlay család tragikus története egyeseknek rémálom az általános iskolai kötelező olvasmányok polcáról, addig mások élvezettel merülnek el Jókai romantikus, megkapó történeteiben. Leghíresebb regényeit, mint az Aranyembert, A kőszívű ember fiait, az Egy magyar nábobot, a Fekete gyémántokat, a Szegény gazdagokat, A lőcsei fehér asszonyt vagy Kárpáthy Zoltánt generációk veszik kézbe újra és újra.
A realisták ítélete alapján megragadt a romantika fogságában, míg az ellenoldal szerint éppen az elengedhetetlen átmenetet képezi a két irodalmi korszak között. A romantikus vonások elsősorban a főhősök ábrázolásában érhető tetten, a karakterek általában feketén-fehéren, a „jó” vagy a „rossz” szerepében kerültek bemutatásra. További romantikus jellemző a nagy, nemzeti ügy visszatérő motívuma, a nagyszabású tablók és természetképek, valamint Jókai végtelen vonzódása a fantasztikushoz és a meseszerűhöz. A realizmus jellegzetességei közé sorolják anekdotáinak népies életképeit – hasonlóképpen jelenítette meg ezt a világot, mint Petőfi Sándor lírájában.
Mikszáth a következő sorokban pontosan világított rá Jókai értékelésének és bemutatásának akadályaira: „Nos hát, melyikhez nyúljak a Jókai Mórok közül? Mert csak egyetlen egyet szabad lepingálnom, de összhangban kell lennie a többivel mindnyájával. […] Ha ezt sikerült eltalálnom, a munka jó. Ha nem sikerült, nem röstelkezem, mert nem én vagyok az első ember, aki erejénél többet mert. […] Lesznek, akik azt mondják, hogy sokat elhallgattam, kivált élete utolsó éveiről. Lesznek viszont, akik azért tehetnek szemrehányást, hogy többet föltártam az életéből, mint kellett volna.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.