Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?

Elgondolkodtató eset

A februári merényletnek azonban nem Lukács Zsigmond volt az egyetlen halálos áldozata. A robbantás után egy évvel, 1940. február 6-án levelet írt a PIH főtitkárának, Eppler Sándornak, Vogel Ödön budapesti óra-, ékszer- és drágakőkereskedő. Vogel levelében a következő áll: „Azzal a kéréssel fordulok t. Főtitkár Úrhoz, hogy soraim átadóját, Ullmann Zsigmondnét fogadni, és az általa élőszóval is előadott kérését a legmesszebbmenően támogatni szíveskedjék. Ullmann Zsigmond a Dohány utcai templom-merénylet egyik áldozata, aki a merénylet alkalmával súlyos szívattakot kapott, és még ma is annak következményeit viseli.
Ullmann Zsiga tegnap rosszul lett, és állapota oly súlyos, hogy azonnal a Zsidókórházba kellett szállítani.
Arra kérem tehát Főtitkár Urat, hogy Ullmann Zsiga díjtalan kezelését és ápolását, mint arra érdemes és nagyon is rászorult embernek jóváhagyatni szíveskedjék.”

Vogel levelére a PIH egyik alkalmazottja a következő megjegyzést írta rá: „menekültek, 1938. X. hó óta itt laknak”. Ullmann menekült státusza  kórházi lapjából is kiderül, hiszen annak ellenére, hogy Sopronban született 1874-ben, 1940-ben foglalkozásként az „emigráns kereskedő” megjelölés szerepel, és kórházi kezelését is a Wanderfürsorge alap fedezte.

Ullmann Zsigmond összesen 8 napot töltött a Zsidó Kórház B. Belosztályán, ahol 1940. február 12-én meghalt. Ő volt tehát a Dohány utcai merénylet (legalábbis eddig kikutatott) második halálos áldozata.
Az eset több szempontból is elgondolkodtató. Egyrészt meglepő, hogy a témával foglalkozó történészek egyike sem kutatta a PIH fennmaradt iratanyagát, miközben a támadás a hitközség reprezentatív főzsinagógáját érte, melyből éppen a közösség tagjai távoztak a péntek esti istentiszteletet követően. A magyarországi zsidó történelem, vagy akár a holokauszt történetét kutatók (és feltehetően még hosszan sorolhatnám a szakterületeket) számára azonban talán még inkább elgondolkodtató az a tény, hogy a korabeli hivatalos dokumentumokban szereplő kemény adatokat nem mindig lehet biztos forrásnak tekinteni.

Jelen esetben nyilvánvaló, hogy Ullmann Zsigmond 1940 februárjában bekövetkezett halálakor a korabeli vizsgálatok már jó ideje lezárultak. Nem tekinthetők tehát hiányosnak, vagy tévesnek a vizsgálati dokumentumok, mi mégsem használhatjuk őket egyedüli forrásként. Hiszen a Dohány utcai merénylet esete is ékes bizonyítéka annak, hogy az áldozatok később is belehalhatnak szerzett sérüléseikbe és betegségeikbe, legyenek azok fizikaiak, vagy akár lelkiek.

1. Terrorista merénylet vagy politikai lejáratás?
2. Halál és 87 napos kezelés
3. Elgondolkodtató eset

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

28. A második világháború
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A gyógyszeriparban, a közlekedésben és a számítástechnikában is óriási előrelépést hozott a II. világháború
• 1946-ban zárták be az utolsó, japán-amerikaiakat fogva tartó koncentrációs tábort
• Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét
• Mindössze három fogolynak sikerült elmenekülnie a „nagy szökés” során
• Második világháborús tankot emeltek ki egy folyóból a Fülöp-szigeteken
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához